A csínytevő öröksége

Three

Vin szemszöge:
Éppen a következő órára szedtem ki a könyvem és a füzetem a szekrényemből mikor valaki megkocogtatta a vállamat, megfordultam és Ziával találtam szembe magam. Hatalmas vigyorral az arcán állt előttem és egy jegyzettömböt szorongatott.
-Hello Vin, mi újság?
-Üdv Zia, sajnálom de nem olvasok újságot- néztem rá értetlenül.
-Jajj nem- nevette el magát- így is szokták kérdezni hogy, hogy vagy.
-Oh értem, ez esetben. Köszönöm kérdésed, kivállóan.
-Ennek igazán örülök. Na de, szívességet kell kérnem tőled. Nick vasárnap tölti be a 17-et és ilyenkor mi saját készítésű ajándékot adunk egymásnak, én például egy képet kaptam keretben a hátulján egy idézettel. A lényeg, hogy írtam egy verset. Meghallgatnád és mondanál róla véleményt?
-Persze, szívesen meghallgatlak.
-Az a világos szempár magával ragad,
Szinte elveszek a tekintetedben,
Megbabonázol,
Jéghideg bőrömet szinte felperzseli az érintésed- miközben olvasott a füle mögé tűrte szénfekete haját és amikor szünetet tartott megharapta az alsó ajkát-
Minden percben mikor távol vagy a hiányod felemészt.
Nos?
-Biztosan örülni fog neki, irodalmi szempontból teljesen rendben van- mosolyogtam bíztatóan az előttem álló lányra- ha szabad megkérdeznem, miért pont tőlem kérsz véleményt?
-Egy fiú véleményére volt szükségem és a bátyám elég rossz passzban van- elhúzta a száját- hálás vagyok hogy meghallgattál viszont most rohanok- egy puszit nyomott az arcomra és tényleg elkezdett futni. Egy darabig csak álltam, néztem magam elé és az arcomat fogtam. Mit művelsz velem Zia?
Zia szemszöge:
Mivel a hétvégére Thor bácsi látogatóba jön hozzánk ezért nem tudok Nickel ünnepelni és úgy döntöttünk ellógjuk az utolsó két órát. Szerencsére a szüleink belementek és írtak nekünk igazolást. Úgy terveztem, hogy a Central Parkba megyünk és ott csapunk egy röpke délutánt. Azonban amikor odaértem az aulába olyat láttam amit álmomban sem gondoltam volna. Lilly és Nick csókolóztak mintha egy igazi álompár lennének. Igyekeztem higgadt maradni, de csak annyira tudtam lenyugtatni magam, hogy azt a szemetet nem meggyilkoltam hanem karon ragadtam, elhúztam Lillytől és bevágtam neki egy jobb horgot. Ezek után zokogva rohantam ki az iskolából és hazafelé vettem az irányt. Mikor hazaértem becsaptam magam mögött a bejárati ajtót nekidőltem háttal és a földre csúsztam sírva. Teljesen megfeledkeztem róla, hogy apa otthon van, valamint Thor bácsi már megérkezett hozzánk.
-Mi a fene történ....- apa meglátott a földön gubbasztva és leguggolt mellém- mi történt kislányom?
Aggódó tekintettel pillantott rám, majd testvérére aki a Mjölnirrel a kezében szaladt az előtérbe.
-Jajj kistündér, kit kell megölnöm, ki bántott?- mindig így hív, ugyan úgy gyűlölöm mint ahogy anya mikor őt Tündérkének hívja.
-Nick és Lilly- csak ennyit tudtam nekik mondani két mély levegő között, de nekik ennyi elég is volt. Összenéztek, felállítottak a földről és kimentek a házból. Hiába próbáltam megállítani őket, a Mjölnir meg lett pörgetve és esélyem nem volt utolérni őket.
Nagyjából negyed óra múlva hatalmas csapódásra lettem figyelmes az udvaron, felálltam az étkezőasztaltól ahol eddig vártam ugyanis drága édesapám rám zárta a házat, hogy ne tudjak utánuk rohanni. Az ajtó nyílt és ahogy azt sejtettem 3- an léptek be a küszöbön.
A nagybátyám elém rángatta a fiút akibe életemben először tényleg szerelmes voltam, azonban most darabokra törtem miatta. Mélyen a szemébe néztem és megszólaltam hosszas csend után.
-Emlékszel még? Nálad voltunk, te elkaptad a tekintetem és megkérdezted: Ugye nem fogsz haragudni rám?
Én naívan ezt feleltem: Úgy ismersz, hogy akármiért tudnék rád haragudni?
Erre azt a választ kaptam: Tudnék olyat tenni, hogy haragudj rám.
Mit ne mondjak Nick gratulálok, sikerült megtenned, haragszom rád,- nagybátyám felé fordultam- kérlek engedd el- megrázta a fejét- Thor bácsi, kérlek!
Most, hogy a mennydörgés istene elengedte az egyszerű halandót aki olyan sokat jelentett nekem jobban tudtam tanulmányozni mit is műveltem vele. Az orra meg volt dagadva (bizonyára eltört) és egy zsebkendő lógott ki belőle, a szeme alatt már elkezdett bevérezni az arca, nyilvánvalóan ez még jó ideig ott fog díszelegni. Őszintén? Büszke voltam magamra, nem járattam le magam egy újabb düh rohammal, Nicket azonban sikerült. Lillynek meg ajánlom, hogy húzza meg magát.
Az ajtóhoz sétáltam, kinyitottam és még utoljára Nick szemébe néztem.
-Takarodj az otthonunkból!
Az orrát lógatva sétált ki a házból, én addig tudtam magam tartani ameddig kiment, amint ez megtörtént elsírtam magam. Apa és Thor bácsi közre fogtak és megöleltek, a közelükben mindig maximálisan biztonságban érzem magam. Kibontakoztam az ölelésükből, majd megtöröltem a szemem.
-Mesélj bácsikám! Merre jártál az elmúlt fél évben?
-A bátyádat sem hagyhatom ki a mesedélutánból Kistündér- vigyorgott rám és borzolta össze a hajam, mire akaratlanul is elnevettem magam. Mi lenne velem a családom nélkül?