A csínytevő öröksége

Four

Szinte megváltás volt mikor nyílni halottam az ajtót, egyből odarohantam és Patrick nyakába ugrottam.
-Szeretlek bátyus ezt sose feledd- súgtam a fülébe. Mintha szikla esett volna le a vállairól akkorát sóhajtott.
-Tehát lebukott a marha, még szerencse, nem tudom meddig tartottam volna magam- nézett rám őszinte aggodalommal. Az idilli pillanatot apa szakította meg.
-Be ne dőlj a "jó testvérek vagyunk" álcának, állandóan veszekednek- nézett a testvérére, én pedig ebből jöttem rá, hogy már megérezte a sok sört amit ivott, sosem hagyna nekem ekkora magas labdát. Felhúztam a szemöldököm és felnevettem.
-Drága édesapám kérlek meséld el, hányszor tervezted megölni a bátyádat?
Az arca elkomorodott, ránézett a kezében lévő üvegre majd letette az asztalra. Pat-el és Thor bácsival egy pillanatra összenéztünk majd a hasunkat fogva nevettünk, apa pedig segélykérően nézett az órára mintha attól anya hamarabb hazaérne a központból, pedig az érkezéséig hátra volt bő egy óra. Mikor ezt felfogta gyorsan terelte a témát.
-Zia még meg sem dicsértelek! Pont úgy törted be annak a mitugrásznak az orrát ahogy azt tanítottam. Fiam, hogy álltok a kedveseddel, Stephanievel?- amint ez a mondat elhangzott lehervadt a mosoly az arcomról és megforgattam a szemeim- Zia ne legyél undok- nézett rám összeráncolt szemöldökkel.
-Ne legyek undok? Az a lány korunk Regina George-a! Ha anya itt lenne mellettem állna elhiheted.
-Zia ha lennél oly kedves, hogy meghallgatsz azonnal megnyugodnál ugyanis szakítani fogok vele- tátva maradt a szám, az én visszahúzódó ikrem szakítani tervez a riválisommal. Ez életem legrosszabb és legszebb napja egyben. Azonban szokásomhoz híven ezt is azonnal túlgondoltam.
-Mit művelt az a némber?
-Zia vigyázz a szádra! Nem művelt semmit, szimplán ráébredtem, hogy nem szeretem annyira mint korábban és amennyire kellene- Thor bácsira szegeződött minden szem aki elkezdett nevetni.
-Valld be fiam, másik nő van a dologban- nézett rá még mindig nevetve. Ekkor azt vettem észre, hogy Patrick elvörösödött, igaz az ő elméjében nem lehet olvasni de minden érzelme kivetül az arcára. Ha el kellene mondanom Patrick legnagyobb gyengéjét gondolkodás nélkül rávágnám, hogy a hatalmas szíve és az önbizalomhiánya az.
Hiába éreztem magam csodásan a családom körében azon az estén, ez hamar elmúlt. Most vasárnap délután van, én bezárkóztam a szobámba és a Netflixen lógok pont úgy, ahogy egész hétvégén tettem.
Patrick szemszöge:
A szobámban voltam és éppen tervezgettem...hogy mit, azt még nem kell tudnotok. Zia kopogás nélkül rontott be, sejtettem, hogy miért ezért nem akadtam ki. A sejtésem sajnos be is igazolódott: patakokban folytak a könnyei, hiperventillált és láttam rajta, hogy akármennyire szeretné nem tudja leállítani a gondolatait. Felálltam az ágyamról, odasétáltam hozzá és ölelésre nyitottam a kezeimet, ő a vállamba fúrta a fejét és zokogott tovább. Megvártam míg legalább a légzése rendeződik kicsit, mikor ez megtörtént leültettem és megfogtam a kezét, hogy a fejébe nézzek. Nos az elméjében akkora katyvasz volt, hogy nem tudtam elkülöníteni a dolgokat. Nagyot sóhajtottam és ránéztem:
-Sajnálom de neked kell elmondanod mi akasztott ki ennyire- ismét elkezdett zilálni, (jogos felvetés, hogy ha már van a képességem, hogy az emberek idegállapotát változtatni tudom, jelen esetben miért nem tettem, a válasz egyszerű: Zia annyival erősebb nálam, hogy tehetetlen vagyok vele szemben) majd nagy nehezen megszólalt:
-Olyan valóságos volt az egész, ahogy azt mondta szeret, olyan kedves volt velem mint eddig senki, különlegesnek éreztem magam mellette. Pat miért vagyok ennyire elcseszett? Ő tökéletesen bánt velem de valamit nagyon elcsesztem, hogy ezt megtette velem. Könyörgöm, mondd meg, mit csinálok rosszul?Lehet, hogy a dühkezelési gondjaimat nem tudja elviselni. Vagy az volt a baj, hogy örömet akartam okozni neki, de én még azt is elcsesztem- a kezébe temette az arcát, én pedig elgondolkoztam.
-Z, te arról beszélsz amiről gondolom, hogy beszélsz?
-Ha a szexre gondolsz akkor igen, pontosan arról beszélek amiről gondolod, hogy beszélek.
-Odin szent szakállára, miért nem mondtad? Azt hittem a csodaikrek mindent megosztanak egymással.
-Patrick ezt utoljára 10 éves korunkban mondtuk. Különben is, így is emlékképek kísértenek azóta is, mindegyik azt üzeni: Zia Lokisdotter, hatalmas csődtömeg vagy.
-Hé, te a testvéremről beszélsz és nem vagy csődtömeg, bár olyan csodás lenne minden lány mint te. Összetehetem a két kezem, hogy ilyen csodás húgom van. Hidd el aki igazán hozzád való, közelebb van mint gondolnád csak nem látod a fától az erdőt.
-Uram atyám Patrick te tudsz valamit. Ki vele! Kiről van szó?
-Ne legyél türelmetlen, ne aggódj hamarosan úgyis megtudod,- huh majdnem elszóltam magam, remélem Vin hamar elhívja valahová Ziát- csak annyit kérek, hogy élj a kínálkozó lehetőségekkel jó?
-Élni fogok a kínálkozó lehetőséggel- forgatta a szemeit, ezt egy igennek veszem.