A csínytevő öröksége

Six

Ma az órákon valahogy képtelen voltam figyelni, cikáztak a gondolataim. Vin-en, az esetleges visszaesésemen és természetesen Lillyn. Szörnyen fájt az árulása, ha nem barátkoztam volna össze ilyen hamar Viv-el már nagyon rossz állapotban lennék. Nagyon aranyos lány és bármiről beszélhetek vele. Neki is vannak képességei így azokat is megérti amiket Lilly sosem értett volna meg. De természetesen már most hiányzik, emellett dühös is vagyok, de ezt igyekszem nem kimutatni.
Épp ebédelni indultam amikor Vin megfogta a kezem és magához rántott, éreztem, hogy a pulzusom emelkedik. A szemembe nézett majd a fülem mögé tűrte a hajamat. Végül nagynehezen kinyögtem ami nyomta a lelkemet.
-Vin... ez tényleg csodás, hogy egymásra találtunk és ne érts félre hasonlóképpen érzek mint te, de haladhatnánk lassabban? Ez most nagyon hirtelen jött nekem.
-Természetesen, megértelek, ahogy neked jó. Azt szeretném, hogy első körben érezd jól magad a bőrödben. Nem tudom pontosan mi történt veled reggel és nem is muszáj beszélned róla.
-Köszönöm, hogy megérted. El fogom mesélni csak nem itt, ennyi ember között. Ha van kedved, ma átjöhetnél suli után- mosolyogtam rá.
-Nagyon szívesen megyek- viszonozta.
A nap hátralevő része átlagosan telt, ha nem számoljuk bele az iskola új álom párját akik egész nap egymáson lógtak. Szörnyű volt nézni őket. Ezért mikor vége lett az utolsó óránknak azonnal karon ragadtam Vin-t és elindultunk hazafelé. Jól is jött ki, hogy elhívtam mára, kémiából páros feladatot kaptunk. Viv CK-el került párba ezért az ikrek ma később érnek haza azt hiszem. Mivel nem volt sok dolgunk felajánlottam Vinnek egy sétát a közelünkben lévő parkba, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni. Elmagyaráztam neki mindent az étkezési zavaraimról, ő pedig érdeklődéssel hallgatta. Mikor látta, hogy a kicsit letört lettem, témát váltott.
-Neked pontosan milyen képességeid vannak?
-Hát ha szükséges elég fagyos tudok lenni,- kuncogtam- képes vagyok gondolatokat továbbítani másoknak és be tudom fogadni azokat, én vagyok az egyetlen a családban aki a gondolatokban nem tud olvasni de ezt nem is bánom. Emberfeletti erővel rendelkezem ami a tahók elpáholásánál igazán jól tud jönni. Valamint van még egy de az még csak egyszer mutatkozott meg. Kicsit hosszú történet, elmeséljem?
-Persze, szívesen meghallgatom.
-Mikor hat évesek voltunk, apa egy másik idősíkból megszökött, elrabolt engem és Patricket, hogy Gorr az Istenölő végezhessen velünk. Mi Pat-el nem raktuk először össze a képet, hogy ő ki és mit keres a házunkban ezért megöleltük, amikor hozzáértem láttam egy eseményt a jövőjéből. Elkapta a TVA és egyedül hagyták egy teremben ahol az élete képes aktája volt. Ő pedig nyilván végig tekerte, rengeteg borzalmat élt át, én pedig éreztem ahogy szenved, szörnyű volt. Főleg mikor a saját halálát látta, ha tovább tekert volna látott volna minket is, azonban nem tette, összeomlott teljesen. Tudom, hogy nem ő az apám de azt tudom, hogy ez a Loki sem rossz ember, csupán annyi harag van benne, hogy nem bír el vele. Amint hazaértünk vele New Asgardba, a látomás véget ért és ez a képességem azóta sem jött elő. Azt sem tudom, hogy ez a Loki éppen hol van. Azt viszont tudom, hogy hálás lehetek, hogy apa így rendbejött, hiszen már annyi borzalmat élt át, de anyának hála újra talpra állt.
-Szerintem a születésetek is sokat segített neki az új kezdetben. Te lehet nem veszed észre rajta, de akárhányszor rátok néz látszik, hogy bármikor képes lenne az életét áldozni értetek. Édesanyáddal még nem találkoztam, azonban biztos vagyok benne, hogy elragadó akárcsak a lánya- éreztem, hogy elpirultam.
-Nos ma találkozni, fogsz vele, csak délelőtt volt a központban, Wanda nénivel volt beosztva- amint ezt kimondtam rájöttem, hogy talán nem kellett volna. Víziónak és Wandának ugyanis elég bajos a kapcsolata.
-Már alig várom, hogy lássam. Mi a baj? Amint kiejtetted Wanda nevét lesápadtál.
-Ha nem tudsz róla akkor nem az én tisztem elmondani, miért nem nagyon tanácsos előtted beszélnem Wandáról- húztam el a számat, majd az apja eldönti tudhat-e róla.
-Rendben, lassan elindulunk?
-Persze,- a park kijárata felé vettem az irányt, amikor is Vin a kezem felé nyúlt és összekulcsoltuk az ujjainkat- Vin átgondoltam amit korábban mondtam, nem kell lassan haladnunk, nagyon jól érzem magam veled és tulajdonképpen azért nem tartottam ezt jó ötletnek mert nem tudtam mások mit szólnának kettőnkhöz, de őszintén, már nem izgat- fürkésztem az arcát a kifakadásom után, de semmilyen reakciót nem tudtam leolvasni róla, majd megállt mellettem, a derekamra csúsztatta a kezét, magához húzott és megcsókolt. Pillangók ébredtek a gyomromban, nagyon boldog voltam, azt szerettem volna, hogy így maradjunk örökre, de végül hazamentünk tanulni. Miután végeztünk a feladatunkkal elbúcsúztam Vintől. Alig másfél órával azután, hogy elment megcsörrent a telefonom, mikor megláttam, hogy ő hív azonnal felkaptam.
-Megtámadtak minket! Viv megsérült és apa nincs itthon, Zia nem tudom mit tegyek.