Az Új Suli

2.rész

Elérkezett a szeptember 1. Irány a hős suli. Felkeltem ébresztőm hangjára és mentem készülődni felvettem egyen ruhámat és megigazítottam a hajam. Ezután lementem a konyhába, ahol a bátyámmal találtam szembe magam mindig bő pulcsilat szokott hordani és hát így szűk ingben és a nagy pulcsijával hát nem azért de nagyon viccesen állt neki ezért mint jó testvér szépen el is nevettem magam.

-Valami bajod van hugica?

-Nem dehogy csak olyan viccesen fest rajtad a ruha. Meg fura ingben látni. - nevettem tovább.

-Ugyan miért lenne vicces mindig is fehér és piros ruhákat hordok. Te vagy a nagy fekete ruhát hordó. Ennyi erővel én is röhöghetnék.

-Jó na egyezzünk meg abban, hogy mind a kettőnkön hülyén áll.

-Oké.

-Mi jót eszel?

-Anyu sütött gófrit mielőtt elment dolgozni ott a tied is. – mutatott egy kis tálkára mellette nutella, tejszínhab és banán. Összeraktam és elkezdtem falatozni. Mikor végeztem vissza mentem a fürdőbe fogat mostam és elindultunk Tamakival a suliba. Út közben rengeteget beszéltünk amikor végre megláttam a sulit egyre jobban izgatott kezdtem lenni és tőlem nem megszokott módon elkezdtem ugrálni és nem figyelve az előttem állókra szépen felborítottam valakit. Egy kedves vöröshajú fiú volt és miután felált engem is felsegített.

-Ó, milyen szépség sodort el engem. -elpirultam mondata hallatán, de bocsánat kérően meg is hajoltam.

-Annyira sajnálom még új vagyok és nagyon izgatott lettem amint meg láttam a sulit és nagyon kíváncsi is vagyok rá milyen lesz.

-Semmi baj és sajnálom, hogy az utadba voltam. -mondtam mosolyogva. Na ezt a gyereket nem értem az előbb mentem neki és erre most meg itt röhög és ő kér bocsánatot.

-Vicces vagy! Nem értem miért kérsz bocsánatot te amikor én löktelek fel.

-Mert az nem lenne férfias, ha bunkóznák szerencséd van, hogy nem a haveromnak mentél neki. – mutatott a mellette álló szőkére.

-Oi fura hajú fogd be a pofád és húzz be az osztályba mert az idén nem foglak tanítani és szépen akkor megbuksz nem fog érdekelni.

-Ugyan Bakubro csak segítek ennek a kedves hölgynek betalálni az osztályába utána bemegyek én is a sajátomba és talán kussolok- vigyorgott a cápa fogú.

-Arra semmi szükség magunk is betalálunk gyere Saori. -lépett közelebb a bátyám és kezemre fogva elkezdett vezetni.

-Várj Tamaki még valamit szeretnék kérdezni tőle -súgom oda neki és kiveszem a kezem az övéből.

-Lenne egy kérdésem-fordulok a vörös felé

-Mond kedves

-Hogy hívnak?

-Eijiro Kirishima és téged?

-Saori Takahashi.

-Szép neved van Saori-chan ha szólíthatlak így.

-Köszönöm. -pirultam el- Egy feltétellel.

-Mi lenne az?

-Ha szólíthatlak Eijiro-kunnak

-Oké megegyeztünk.

-Fura hajú gyere már! – üvöltötte neki a szőke.

-Ő ki? - kérdeztem kíváncsian

-Bakugo Katsuki az osztálytársam és lehet egy kicsit bunkó, de amúgy jó fej. De én most megyek mert a végén felrobbant. Remélem még összefutunk.

-Én is. -intettem neki ő pedig elkezdett a haverja után menni.

Így találkoztam az életvidám Kirishima Eijiroval aki azt hiszem egyből belopta magát a szívembe és remélem nem ez volt az első és utolsó találkozásunk. Ezekkel a gondolatokkal mentem be bátyám mellett az osztályba.