5.rész

14 2 0
                                    

Tamaki szemszöge:

Végre vége lett a napnak. A húgommal elkezdtünk haza fele sétálni egyszer csak Eijiro utánunk kiáltott és megállított minket bemutatkozott nekem hisz órák előtt nem tette meg és elkezdtünk beszélgetni majd egy hirtelen ötletből vezérelve gondoltam, ha ő itt van akkor biztos Katsuki is végzett már. Ezért megkérdeztem hogy hol van. Mikor elmondta futottam is vissza megkeresni őt majd amikor megláttam háttal nekem volt és épp gondolom haza tartott én szépen ezt kihasználva mögé osontam és befogtam szemeit és felugrottam a hátára és lábamat át kulcsoltam dereka körül és azzal tartottam magam.

-Hé, bárki is vagy ez egyáltalán nem vicces és vagy magadtól most azonnal leszállsz vagy én löklek le, de az utóbbi szerintem fájdalmasabb lenne szóval úgy gondold meg mit csinálsz.

-Jó akkor leszállok magamtól, de azt jobban szerettem amikor magadhoz öleltél és mosolyogtál.

-Tamaki -lepődött meg amikor megfordult. -Én ő izé....

-Nem kell sajnálnod, ha azt akarod mondani én csak meg akartam még egyszer köszönni, hogy megmentettél és elhívni egy köszönöm sütire. -vigyorogtam.

-Egy randira hívsz pedig én úgy vettem észre, hogy te vagy a „lány" úgyhogy ezt nekem kéne megtennem. -erre a mondatára teljesen elpirultam talán az arcom versenyzett a pulcsim színével. -Látom sikerült zavarba hoznom téged nagyon aranyos vagy.

-Igen jól látod na de most akkor jössz vagy nem?

-Jövök de akkor én állom a randit. -kacsintott egyet.

-Még mit nem... -nem tudtam befejezni mert belém folytotta a szót.

-Szerintem jobb lenne, ha befognád és nem ellenkeznél gyere ismerek egy jó helyet-és ezzel elkezdett egy kávézó felé húzni. Bementünk az ajtón és észrevettem, hogy ott a húgom Eijiro-kunnal.

-Tamaki az ott nem a tesód volt Fura hajjal?

-De úgy tűnt.

-Ha akarod oda mehetünk megijeszteni őket.

-Ilyen gonosz azért ne legyél. -erre megforgatta a szemét.

-Hát oké na de mesélj mi történt veled az elmúlt két évben?

-Elég sok minden mondjuk úgy, hogy mindent megtapasztaltam, amit csak lehet.

-És mi az a titkos képességed? Egészen véletlenül kikéreckedtem óráról és hallgatóztam hogy tényleg te vagy az, akit megmentettem.

-Ha annyira hallgatóztál akkor biztos azt is hallottad, hogy nem szeretek róla beszélni.

-Igen de azt hittem velem majd megosztod.

-Jó legyen, de akkor a hozzá való történettel együtt tudom és az fájdalmas. -hajtottam le fejem.

-Oké nyugodtan mond nem szólok közbe és ha gondolod megfogom a kezed hátha az nyugtat közben. -az asztalon lévő kezeimre ráhelyezte nagy mancsát és elkezdett simogatni. Rámosolyogtam és összekulcsoltam inkább ujjainkat és egy nagy sóhaj után elkezdtem.

-Na szóval 2 éve derült ki a másik képességem amikor meg mentettél. Mikor oda értél az előtt körülbelül úgy félórával végeztek velem és azt hittem elmentek, de utána visszajöttek és ekkor jöttél te és ezért szerencsére nem kellett még egyszer át élnem azt a borzalmat. Aztán anyuék bevittek a kórházba lekezelni a sebeimet és mikor ennek vége lett végre haza mehettem. Körülbelül eltelt egy hónap és folyton szarul voltam hánytam, szédültem, mindig előbb elfáradtam, mint korábban. Amikor végleg megelégeltem ezt az egész helyzetet elmentem orvoshoz, aki azt mondta, hogy...-itt bekönnyezett a szemem, amit letöröltem és nagy nehezen próbáltam folytatni. - Szóval azt mondta a doki, hogy van még egy képességem, ami nem sokakkal történik meg ami nem más, mint hogy termékeny vagyok. Igaz a nőknél az alap és nem számít annak viszont, ha egy fiúnál találnak ilyet akkor az csoda és képességnek számít. Utána meg közölte, hogy azért voltam rosszul mert babát várok. É-és é-én a-a-annyira m-meg i-ijedtem h-hogy h-haza r-rohantam é-és...-vettem egy nagy levegőt és próbáltam nem dadogással folytatni. -Elővettem valami gyógyszer beálltam a zuhany alá és elkezdtem engedni a vizet. Bevettem a gyógyszert és amíg vártam, hogy hasson elkezdtem magam vagdosni és utána hatalmas fájdalom nyilallt hasamba és vérezni kezdtem alul. Ekkor döbbentem rá, hogy én-én-én...-nem tudtam kimondani a szót és Katsuki ezt észre is vette és gyorsan felált és magához húzott egy ölelésre.

-Ssss nem kell tovább folytatnod már értelek sajnálom, hogy felhoztam nem tudtam, hogy ilyen nehéz volt neked.

-S-semmi b-baj. -szipogtam tovább- de ha lehet nem hozzuk fel többet.

-Oké ezt megígérhetem. Na akkor ezt félretéve mesélj magadról.

-Hát nem sok mindent tudok szüleimmel élek 16 vagyok van egy iker húgom. A hajam születésem óta ilyen és nem lehet befesteni mert úgy viselkedik, mint a viasz vagy az olaj, ha vizet öntesz rá úgy szoktam mondani ledobja magáról a festéket.

-Nekem tetszik így a hajad- tűrt hátra egy tincset a fülem mögé erre szépen elpirultam.

-Köszönöm. Most mondj valamit te magadról.

-Hm 18 vagyok szüleimmel élek, de jobban szeretnék már eljönni onnan mert az a vénbanya mindig zaklat, hogy mikor hozok haza már egy helyes srácot mert ugye meleg vagyok és hát nehezen, de elfogadták azóta nyaggatnak. De ha jobban bele gondolok már nem kell sokáig hallgatnom remélem.

-Miért? Van párod? -kérdeztem kíváncsian és egy kicsit féltékenység is és szomorúság is volt benne.

-Nem még nincs. Viszont...

-Viszont?

-Viszont szeretném, ha te lennél a párom amikor megmentettelek már akkor valami megfogott benned meg amikor most mondtad, hogy termékeny vagy a banya unoka kívánsága is teljesülne meg aztán én is apa szeretnék lenni. És bocs, hogy megint felhoztam pedig megígértem, hogy nem fogom. -vakarta a tarkóját.

-Én izé ezzel most nagyon megleptél és nem is tudok mit válaszoljak igaz én is az vagyok és nekem is bejössz, de ez most nagyon hirtelen jött.

-Nyugi nem kell most válaszolnod rá elég lesz akkor, ha majd legközelebb megkérdem. Viszont egy kérdést, amit most felteszek arra válaszolnod kell.

-És mi az? -közben elhagytuk az épületet és elkezdtünk sétálgatni.

-Eljönnél velem még egy randira?

-Erez örömmel. -gyorsan elővettem a telefonom és felé nyújtottam rögtön vette a célzást és elvette tőlem majd ő is oda adta sajátját és beírtuk egymásnak a telefonszámunkat. Ezután észrevettem mennyi az idő és szóltam Katsukinak, hogy elkéne indulnom haza. Bele egyezett és elkezdtünk hozzánk sétálni. Mikor a házunk elé értünk elköszöntem tőle és elindultam befele viszont ezt ő megakadályozta azzal, hogy vissza rántott és egy puszit hintett homlokomra és egy jó szoros ölelésbe részesített ezután pedig már utamra engedett és integettem a küszöbről neki utána bementem a házba, ahol húgom le támadt a kérdéseivel ezek szerint észrevett minket Katsukival. Elmeséltem neki egy rövidített változatban a történteket bár több volt, amit kihagytam, de sebaj. Persze én se hagytam ám annyiban és én is faggatni kezdtem az ő találkáját. A történtek után anyuék is végre haza értek vacsoráztunk és gyors mindenki elment lefürödni. Fürdés után lefeküdtem az ágyamra és gondoltam akkor elalszok, hogy minél előbb eljöjjön a holnap és végre megint Katsukival legyek. Viszont ezt valaki úgy gondolta megzavarja és ír nekem üzenetet. Megfordultam és magfogtam a telefonom felnyitottam és láttam, hogy Katsuki írt nekem boldogan meg nyitottam az üzenetet, amiben ez állt.

„Jó éjszakát angyalom álmodj szépeket. Holnap eléd megyek és megyünk együtt suliba. Meg majd meg beszéljük a következő randi időpontját. Puszillak 😘❤️"

Ezek sorok olvasása közben éreztem, hogy a piros szín árnyalatai kezdenek kúszni arcomra ez a gyerek mindig zavarba tud hozni kuncogtam majd vissza írtam neki.

„Köszönöm te is aludj jól. Várom a holnapot. Puszi. 😘❤️"

Rá kattintottam a küldés gombra és leraktam telefonom majd pár másodperccel később újra csipogott és felvettem újra és elolvastam. „Ha veled álmodom biztos jól fogok"

Ezen kuncogtam egyet és visszaküldtem egy piruló smileyit és ezután már tényleg álomba szenderültem.  

Az Új SuliWhere stories live. Discover now