Szerelem a fronton |✓|

2. Rész

Az útviszonyok és a távolság miatt pár napig utaztunk. Aztán megérkeztünk, a táborhoz, ahol majd dolgozni fogunk.

Távolról már látszott egy magas fal. Majd meg kellett állni egy hatalmas kapu előtt.

- Jó napot! Szálljanak ki és kérem az iratokat! - nézett ránk egy katona.

- Én vagyok a sofőr és három ápolónőt hoztam, mert elvileg kértek segítséget. - válaszolt neki a férfi akivel utaztunk.

- Ó, már értem. Ettől függetlenül kérem a papírokat. - nyújtotta a kezét. Mind hárman oda adtuk neki a papírokat. Megnézte őket, majd bólintott és intett, hogy nyissák ki a kaput. Miket pedig végre beengedtek.

A tábor kívülről nem is tűnt olyan nagynak mint, ahogy most körbe néztünk. Több épület és hatalmas terület ahol jelenleg is katonák gyakorlatoztak. Mellettünk is épület van egy épület, meg még egy az mögött is.

- Szép napot hölgyeim! - állt meg elöttünk három személy, akik közül a középső férfi beszélt. - Én vagyok a bázis parancsnoka, a nevem pedig Kassai Ádám. Mellettem jobb oldalt az orvosok és jelen esetben az önök főnöke is, ő Dr. Gál József. - mutatott egy idősebb úrra. - Mellettem bal oldalt pedig a helyettesem, Rónai Endre hadnagy. - na erre felkaptam a fejem és akkor vettem észre hogy ez azaz Endre aki nálunk volt a kórházban. Fenébe! - Ha esetleg úgy van akkor neki is annyi hatalma van mint nekem. Minden érthető?

- Igen. - bólintott Mariann néni. - Annyi esetleg hogy valaki körbe tudna minket vezetni hogy mi merre található?

- Természetesen. Rónai! Mutasson meg mindent a hölgyeknek! - parancsolta Endrének, aki láthatóan örült a feladatnak.

- Értettem, uram! - tisztelgett. - Jöjjenek, megmutatok mindent. - majd elindultunk a táborban. - Szóval ott látható a gyakorlatozó rész. - mutatott egy tisztásra, itt mellette három hangár. Aztán mindjárt... Nézzék ott van az orvosi részleg, azaz a kórház. Mellette pedig a maguk szállása ahol aludni tudnak. Amellett a tiszti szálló, mögötte a többi katonának és utána pedig van börtön is. Aztán utána látható az ebédlő, maguknak az a lényeg még. És ennyi. - fejezte be a körbe vezetést.

- Köszönjük. - bólintott Dotty. - Ha lehet most lepakolnánk.

- Persze. Már ott vannak a táskák a lépcsőn, menjenek csak nyugodtan. - biccentett a fejével a szállásunk felé. Épp indultunk is, amikor még megszólalt: - Blanka, kérem maradjon még egy kicsit! - mire megtorpantam.

- Igen? - kérdeztem zavartan. Mire mosolyogva nézett rám.

- Először is szeretném megköszönni, hogy ápolt a kórházban. És remélem itt majd tudok magára vigyázni!

- Kérem ne hálálkodjon, az a kötelességem volt! És szerintem vigyázzon inkább magára. De azért köszönöm. - próbáltam hárítani a közeledését.

- Értem. De azért ne feledje, hogy amit én akarok azt meg is szerzem magamnak! Érti? - simította meg az arcomat, mire össze rezzentem. Majd a szemébe néztem, ő pedig mosolyogott.
Gyorsan megfordultam és elsiettem a Dottyék után. Jesszus! Kezdek felni tőle, hogy képzelte ezt?

Lihegve léptem be az épületbe, mire Dotty felkapta a fejét.

- Mi történt? - kérdezte rögtön.

- Csak megint elkezdett közeledni aztán meg közölte hogy ő mindent megszerez, amit akar. - néztem ijedten Dorottyára, akinek elkerekedett a szeme. Majd gyorsan átölelt.

- Nyugi, majd mindenképpen megpróbáljuk elkerülni! Oké? - simogatta meg a hátamat.

- Huuu, oké. Most már kicsit jobb. - fújtam ki a levegőt. - Megnézzük a kórházat?

- Persze, gyere! - húzott ki a szobából. Majd elsétáltunk a kórházi épület felé.
Majd oda értünk és beléptünk az épületbe.

- Szép tiszta! Szerencsére. - néztem mosolyogva Dottyra. Aki erre elnevette magát majd elindult a folyosón.

- Á, itt vannak akkor megtudom mutatni hogy hol fogják találni a beosztást, a termek pedig számmal vannak jelölve.

- Értjük. - bólintottam.

- Akkor ezen a táblán látható minden. - mutatott a falra, ahol egy kis tábla volt. - illetve bátorkodtam, úgy beosztani önöket kettejüket, hogy egy helyen legyenek.

- Nagyon köszönjük! - nézett rá Dotty. A doktor úr csak bólintott.  Ezután megtettünk hogy hova lettünk beosztva, majd bementünk abba a terembe.

Bent az ágyakon csak pár beteg feküdt, látszólag nem is súlyos sérülésekkel. De azért megnéztük mindegyik ágyon lévő ismertetőt is. Majd beosztottuk, hogy ki melyik agyat nézi meg.