Szerelem a fronton |✓|

16. Rész

Pár héttel később már teljesen megszoktam, hogy itt van egy új életem. Egyébként nagyon szeretek itt lenni. Persze tudom, hogy ez távol van a hazámtól, de amilyen helyzet most ott van, nem hiszem, hogy jó döntés lenne vissza menni.
Szerencsére ezzel mindenki aki a házban lakik hasonló véleményen van, hogy maradjak, mert nagyon örül nekem mindenki és főleg Matteo édesanyja. Amália  asszony igazán aranyos személyiség és mindenben segít, sőt szerintem kifejezetten örül annak hogy magyar származású vagyok. Ami nekem különösen jó, hogy vele tudok magyar nyelven is beszélni, így azt sem fogom elfelejteni. A személyzetet pedig H egy kalap alá veszem akkor azt tudom mondani hogy mindenki aranyos.

Matteo már ritkábban megy a katonai központba, ha meg megy akkor is csak tanácsadóként, tehát életveszélyes helyre már nem fogják küldeni. Amúgy meg rengeteg időt tölt velem is és persze az édesanyjával is.

Jelenleg a szobánkban állok. Igen, Matteoval közös a szobánk. Mivel idő közben eljegyzett, így már életszerű is a helyzetünk. Szóval itt vagyok a szobában és a hatalmas kertet figyelem, ahol most a kertészek dolgoznak.
Annyira azt figyeltem, hogy észre sem vettem, hogy valaki belépett a szobába. Mindez csak akkor tűnt fel, amikor két erős kar átkarolta a derekamat és a fejét a vállamra hajtotta. Én pedig mosolyogva simultam bele az ölelésbe.

- Mit figyelsz ennyire Bogaram? - amióta itt vagyok és kettesben vagyunk mindig így hív. Nekem pedig tetszik ez a név.

- Csak a kertészeket, hogy milyen szép rózsa lugast építenek. - mutattam a kert irányába, ahol már látszott a lugas építmény része.

- Tényleg szép lesz. Viszont most kérlek figyelj rám. - fordított magával szembe.

- Igen? - néztem fel rá mosolyogva.

- Három levél is érkezett neked. Gondoltam, fontos lenne elolvasnod. - tartotta felém a borítékokat. A kezembe vettem őket és leültem a szobában található kanapéra, matteo pedig mellém ült le.

Mindhárom borítékon ez állt:

"Somogyi Blanka részére"

Kibontottam az elsőt:

"Drága barátnőm,

Nagyon örülök, hogy tudtál írni nekem. És annak pedig még jobban örülök, hogy biztonságban vagy és persze Matteo mellett. Külön köszönet neki, hogy megmentett! Szóval kérdezted, hogy hogy vagyunk. Tamás és én is hol vagyunk és várjuk, hogy elcsendesedjenek a kedélyek. De egyébként nincs baj. Munkánk van és otthonunk is. Talán csak a régi ismerősök és a régi családtagok hiányoznak nagyon. Ahogy kérted elmentem a temetőbe és tettem virágot a családod sírjára. És kérlek nyugodj meg többször is ki fogok menni hozzájuk helyetted is.
Tamás szerint nagyon más lett minden itthon. Szerintem csak a hangulat lett nagyon rossz. De majd szépen talpra fog állni az ország. Ebben biztos vagyok. És abban is biztos vagyok, hogy majd meg tudunk találkozni.

Viszont más dolgot is írok. Továbbítottam neked egy üzenetet a húgodtól és írtam neki egyet, hogy tudja, hogy a következő levelet hova küldje. Illetve remélem nem lesz gond.

Nagyon hiányzol és remélem minden rendben van!
Írj mielőbb választ!

Szeretettel:
Dorottya"

- Na, jót írt? - szólalt meg Matteo, amikor észrevette, hogy nem a levelet olvasom.

- Igen. Jól vannak és minden rendben vannak körülményekhez képest. Illetve egy levelet is továbbított, amit a húgom írt nekem. - válaszoltam. Majd a kezembe vettem a két maradék bontatlan borítékot és feltűnt, hogy az egyik tényleg a húgom írása.