Szerelem a fronton |✓|

Epilógus

Egy év telt el azóta, hogy megtudtam, hogy van egy magamnál idősebb fiú testvérem. Akit már e tudat előtt is ismertem, csak akkor nem ismertem meg az igazi valójában. De most már ismerem és nagyon örülök. Illetve most már idő közben megismerte egymást a húgom és a bátyám is. Na igen, az egy külön történet. Matteo azóta is megemlegeti és mindig jót nevet rajta.

Mostanra már teljesen beilleszkedtem a családba és az itteni életbe is. Mondjuk ez Amália asszony segítségével nem volt nehéz, hiszen magyarul meg tudott mindent mutatni és úgy már mindent meg tudtam csinálni. Már annyit nekem dolgozni kellett, hiszen a személyzet a legtöbb dolgot megcsinálja.

Viszont most már így Matteo feleségeként még annyit sem kéne dolgoznom, mint amennyit teszek. Matteo szerint meg alapból sem kéne semmit csinálnom, de belenyugodott, hogy nem akarok egész nap ülni. Aztán amikor megtudta, hogy terhes vagyok, akkor majd tényleg semmit sem engedett és ezt a véleményét a kedves bátyám is preferálta. Úgyhogy meglett az első közös egyetértő pont.

Szóval minden a legnagyobb rendben van. Most pedig a mai családi ebédre készülünk és várjuk a vendégeket.
A család pontosabban: Amália asszony, Matteo és én, Endre, Lujzi és a párja, valamint Dotty és Tamás. Ők pedig ha vonakodva is de elfogadták, hogy mindenki szívesen látja őket. Azóta pedig nagyon szívesen jönnek.

- Blankám! Merre vannak a poharak? - állt meg mellettem Amália.

- Azt hiszem, most vitték az étkezőbe. - néztem rá mosolyogva.

- Akkor, rendben. És te hogy vagy? - biccentett a gömbölyödő hasam felé.

- Minden a legnagyobb rendben. - tettem a kezeimet oda. - A vendégek?

- Hamarosan mindenki itt lesz. Azért akarom, hogy minden rendben legyen.
- pörgött tovább. Majd el is sietett.

A helyet pedig Matteo váltotta, aki mosolyogva ölelt át és a hasamat simogatta.

- Hogy vagy Bogaram? - kérdezte kedvesen, majd adott egy puszit a nyakamra.

- Jól vagyok, minden rendben. Csak kicsit aktív, sokat rugdos. - mosolyodtam el még jobban.

- Rendben.

- Gyertek ott van mindenki! - sietett be a terembe Amália asszony. Mi pedig elindultunk az étkező felé.

Aztán megálltunk az ajtóban és körbe néztem: jobb oldalt Amália asszony, mellette Dotty és Tamás, mellettük Endre és bal oldalon pedig Lujzi és a párja foglaltak helyet. Mellettem pedig közvetlenül életem párja, a férjem. Matteo Schwarz, akit nem akármilyen helyen ismertem és nagyon boldog vagyok, hogy itt vagyok vele.

A családom körében, és jó hangulatban telt az ebéd és a délután is, majd mi lányok emeltünk sétálni egyet a parkba, a férfiak meg maradtak beszélgetni. Aztán pedig mindenki vagy haza tudott menni, vagy elfoglalta az egyik vendég szobát és ott tér nyugovóra.
Mi pedig boldogok voltunk, hogy ismét sikerült egy nagyon jó családi ünneplést szervezni. Matteo pedig közben azt latolgatta, hogy majd mi legyen a születendő fia vagy a lánya neve. Én ezen meg csak mosolyogtam.