Az ég árnyéka

10

Mit jelent férfinek lenni?

Vin, egy olyan asztalnál ülsz, ahol erre a kérdésre a választ senki sem tudja, közli Luka.

Vin belátóan bólogat, és belekortyol a kólájába.

Mit jelent nőnek lenni? folytatja Luka. Ezt sem tudja senki. Legalábbis én nem. Csak erről a kettő közöttiről van egy tapasztalatom. De az is kizárólag a sajátom. Talán nőiesség és férfiasság sem létezik különálló entitásként, csak a személyen belül lehet ezt a fogalmat értelmezni, és ezért mindenkinek mást jelent. Talán neked magadnak kell rájönnöd, hogy neked mit jelent férfinak lenned. Mint ahogy én azt keresem, nekem mit jelent egy binaritáson kívüli páfránynak lennem. Nekem magamnak kell megtalálnom a saját hangom, mások nem szólhatnak az én hangomon. Épp így nem kéne beledumálnunk ebbe a kérdésbe nálad sem, mert ez a te férfiasságod, a te megélésed. Épp annyiféleképp lehet férfinak lenni, és annyifélét jelent, mint ahány férfi van.

Te készültél, mondja Vin. Luka önelégülten mosolyint.

Neked mit jelent férfinak lenni? veti rám a szemét Vin komolyan.

Felpillantok a mobilomból a hamburgermaradékok fölé. Ez a kérdés váratlan, hiába él együtt a férfiasságával az ember. Nehéz rá olyan választ adni, aminek van is értelme.

Korábban meg se próbálkoztam vele. Fel sem merült, eszembe sem jutott ezen gondolkodni. Evidenciákon nem tűnődünk. Arra teszünk megjegyzést, az hívja fel a figyelmet, ami szokatlan, furcsa. A legtöbben megszületünk, és megszokjuk magunkat. Sose tűnik fel, hogy van egy belső világunk, és van egy külső, mert ez a kettő rendben, harmóniában, párhuzamosan fekszik egymásra.

Vannak viszont azok, akik megtapasztalják, hogy ez a kettő külön pályákon fut. És akkor az egyiket megkísérelik hozzáigazítani a másikhoz. Nem feltétlen a testet a pszichéhez. Milliók élnek önhazugságban, és erőltetik magukra azt a nemi szerepet, amit várnak tőlük, hátha egyszer maguk is úgy találják, passzol hozzájuk. Akkor nem kell elvégezni azt a mérhetetlen munkát, amivel ez járna. Megspórolják a munkát és a kínt. Cserébe nem a saját életüket élik.

Odadobják az életüket, mert még ez a lemondás is kevésbé fáj, mint az a teher, amit a környezetük hitük szerint rájuk róna. És itt van Vin, aki ennek az egész útnak minden rögével, tövisével, kanyarával, emelkedőjével és kibírhatatlanságával tisztában van, és vállalja. És megtisztelt engem a barátságával. Azzal, hogy tudósít az ő belső küzdelméről. Sose fogok megszűnni szeretni hallgatni.

Nekem, kezdek neki lassan, olyasmit jelent, aminek köze van az erőhöz. Erővel rendelkezni. Önmagam felett. Úgy használni az erőt, hogy megvédjem vagy képviseljem vele, aki nekem fontos, meg aki gyenge, szóval hogy rendelkezésére bocsássam annak, akinek szüksége van rá. Nem elsősorban fizikumra gondolok, izomerőre. Hanem mentálisra meg lelkire. Viselni mindent méltósággal. Bár ezek egyben egyszerűen emberi dolgok is.

Itt hümmögök egy sort. Luka olyan elvont eszmefuttatásokat szokott tolni ezekről, hogy rá se merek nézni az arcára. Bambulok a mustárfoltos hamburgeres zacskókra.

Hogyha azt a kérdést teszed fel, mit jelent embernek lenni, folytatom, akkor arra gondolok, embernek lenni a szenvedést jelenti. Meg a kutatást. A nyugtalanságot. Hogy egy kicsit több legyen. A legtöbbeknek kívül, de akad, akinek belül. A lelkiismeretet jelenti. A megbocsátani tudást. Az eszméket. Meg a fölöslegességeket is. Mert csak az ember csinál haszontalan dolgokat, amiknek nincs funkciójuk. Kizárólag az, hogy szórakoztasson, gyönyörködtessen. A gyönyör katarzisa. Azt hiszem, ez is csak az embernek adatik meg. Bevallom, nem kérdeztem meg róla a csikóhalakat, de így hiszem.