Komolyan...még egy? |Befejezett|

Álmok és valóság

《E/3 szemszöge》

- Ne- ordított Zafír.
- Hé Zafír figyelj rám- fordította maga elé Naruto, húgát.
- Meghalt-sírt mostmár bátya karjaiba.
- Igen, meghalt, de ha itt lenne nem hagyná, hogy miatta sírjál- simogatta a húga fejét.
- Igen, mindig azt mondta, hogy nem szereti ha sírom inkább legyek mindig boldog- emeli fel fejét arcán egy szomorú mosollyal.
Hiába fájt neki, hogy elveszítette a lelki támaszát és szerelmét mégis arra gondolt, hogy Hidan ha itt lenne biztos nem ezt szeretné. Ekkor eszébe jutott mit mondot neki mielőtt meghalt. Bocsáss meg Kankuro- nak. Idézte fel magában a szavakat. Így elvált testvérétől és oda ment Kankaru-hoz. Persze ez nem ment olyan könnyen. De mivel elégé frusztrált volt így eképpen cselekedet;
- Bunkó- pofozta fel.- Paraszt- pofozta fel mégegyszer.- Seggfej- adott neki még egy pofont és minden "rontása" után megpofozta. Egészen addig amíg már nem jutott jobb eszébe, ugyan is akkor;
- Megbocsáltok- mosolygot rá ártatlanul mintha az előbb nem pofonsorozatott adott volna neki.
- Köszönöm-nevetett fel a sokszorosan felpofozott a kezét az arcán tartva.
- Na ez is megvolt- ment vissza Naruto- hoz.- menjünk temesük el Hidan testét. Mégis csak ez az ő faluja.

《Naruto szemszöge》
( Pár héttel a Hidan halála után)

Futottam. Menekültem. Hogy ki elől? Yoari elől. De inkább kezdjük az elején.
Zafír és Kankuro végül barátok maradtak. Amit nem annyira értettem, de nekem mindegy csak a húgom ne legyen szomorú. Szóval ja. Zafír valamennyire túltette magát Hidan halálán. Bár még így is vannak párszor rémálmai. Én és Hinata összejöttünk. A többiek pedig passz. Na, de a lényeg, hogy én és Zafír is Anbu ügynök lett. Király mi? Na, mint mondtam Anbu ügynökök lettünk és ma megyünk egy küldetésre. Ám útközben ránk támadt Yoari. Szerencsére Zafír fa börtön jutsu-t alkalmazott így eltudtunk futni. Röviden így kerültem az erdő mélyére és menekülök és keresem Zafír-t egyben.
- Naru ide gyere- hallottam meg egy ismerős hangot.
Így oda rohantam.
A fa mögött egy szőke hajú lányt pillantottam meg Anbu ruhába.
- Zafír már mindenhol kerestelek- támaszkodtam meg a térdeimen.
Annyira ismerős ez a helyzett. Mintha láttam volna már. De hiszen láttam is az álmomban. Ne, Ne nem valósúlhat meg.
- Gyere még Yoari el kap- intett maga után. Ne.
- Naru fuss- órditott fel hirtelen és egy pajzs jutsu-t alkalmazott.
- Szólj valakinek- tartotta fent a pajzsot, de már kezdett kimerülni.
- Nem, nem engedlek újra nem hagyom, hogy megismétlődjön.- ráztam a fejem hevesen.
- Mi ne ismétlőldjön meg?- fordult hátra ám mivel rám koncentrált így a pajzs eltűnt. És ekkor egy fa átszúrta a testét.
- Ne, nem Zafír nem halsz meg érted nem hagyom- guggoltam le mellé.
- Menj innen- suttogta erőlteten.
- Mi?- döbbentem le.
- Menj innen-mostmár ordított és egyszer csak felállt.-ennek most véget vettek mindenkorra.- Rohant Yoari-hoz és rögtön támadt is. Láttam, hogy vérzik a sebe mivel kihúzta a fát magából.
- Basszus- szitkozódtam és rohantam oda segíteni.
Egyik jutsu a másik után. Így ment ez egy darabig ám ekkor Zafír és Én egyszerre alkalmaztunk egy jutsu-t. Mondani sem kell. Yoari rögtön kifeküdt tőle.
- Szép volt-tartottam Zafír felé a kezem egy pacsira. Mire ő lendítette a kezét, de végül összeesett. Hát persze a seb a hasán. Most azonnal el kell vinnem Sakura-hoz. Hátha még tud segíteni....

Bocsi, hogy tegnap nem volt rész csak a tanulás.🙄😅
De ma már hoztam. Remélem tetszett. Na Naruto álma majdnem úgy történt ahogy megálmodta. De csak majdnem.
Vajon Zafír túléli?
Vagy meghal?
567 szó
~Szerző