History [One Direction FF.] 18+ Befejezett

42 fejezet

Reggel egy kar szoros ölelésében ébredek, Harry egyik pólójában, bár fogalmam sincs, hogy hogyan is került rám, emlékeim szerint pucéran aludtunk el, miután zuhanyoztunk egyet valamikor olyan fél öt körül.... Az órára pillantok, ami még csak nyolcat mutat... Szóval aludtam két órát... Hülye Harry! 

Megfordulok és az arcát bámulom, békésen alszik még. De belém csap a felismerés... Mit tettem? Lefeküdtem vele! Nem kellett volna, nem is tudom, hogy ki az apa és hagytam neki, hogy kisajátítsa a testemet... Ha ezt a többiek meg tudják akkor végünk van! Mit fognak gondolni rólam? 

Kibújok a karjai közül és elkezdem összeszedni a cuccaimat.

-Ella?-motyogja álmosan.-Mit csinálsz? Gyere vissza! Bújjunk össze nagy kifli-kis kifli pózba!-nyafog, mint egy gyerek és a szívem szakad meg. És a következő mondatára egyáltalán nem számítottam. 

"-Hibáztam.-sóhajtok fel idegesen.

-Mikor? Amikor a zuhanyzóban hágtalak meg, vagy amikor az ágyhoz bilincseltelek ki? Mert ha ezeket hibának hívod, akkor nem tudom, hogy milyen szent fazék vagy te.-ül fel az ágyban.-Hát basszad meg, hol van az alsóm?" 

Nem is törődött velem, mintha már teljesen éber lett volna, a fiókjához lépett és kivett egy nadrágot, majd felvette, de időm sem volt megbámulni a seggét, annyira letaglózott ahogyan beszélt velem. 

-Akarsz még valamit? Vagy mehetek Madisonhoz?-rám sem néz, hanem inkább teljesen felöltözik és a kocsikulcsát a kezében forgatva sétál az ajtóhoz.-Ha nem, akkor szia Danielle.-csapja be az ajtót, nekem pedig éppen annyi időm volt, hogy a szobámba lopózzak, mert  kitört belőlem a sírás...

*_*

Azt hiszem, hogy elaludhattam, mert amikor felkeltem Harry ült az ágyam mellett egy széken. 

-Mit akarsz itt, Harry?-kérdezem eléggé gorombán, miközben felültem az ágyamban. -Hagyjál békén!-rázom le magamról a kezét.

-Ella, ne haragudj. Tudom, hogy pár órája nem éppen a legfinomabban fogalmaztam, de...-itt félbeszakítom.

-Mindig csak ez van! „Bocsánat, Ella! Nem így akartam, Ella! Meg tudsz bocsájtani, Ella? Tudom fasz voltam, Ella!" Kit nézel te szamárnak? Mi vagyok én? Mert te vagy a híres Harry Styles mindig meg kellene bocsájtanom? Hát tudd meg, hogy nem fogok! Mert rohadtul megsértettél, és szégyelld magadat!-vágom hozzá minden sérelmemet.

-Ella...-próbál szóhoz jutni.

-Nem! Most kuss a neved! Először is lefeküdtünk még egyszer és igen most tudatomnál voltam és elmondtam, hogy hibáztam, de te hogy jössz azzal, hogy ilyen alpári módon beszélj velem? Hogy jössz te azzal nekem, hogy "meghágtál"?! Mi vagyok én? A kecskéd?-vágom a fejéhez.-És igen Harry hibáztam! Nem tudom, hogy hogyan kéne ezt a helyzetet kezelnem! Mert az érzelmeim vezéreltek és viszonyba bonyolódtam veled, úgy, hogy nem tudom, hogy mi lesz ennek a kis "légyottnak" az eredménye... Terhes vagyok! Már nemcsak magamra kell gondolnom és azt sem tudom, hogy ki a gyerekemnek az apja!-fakadok ki neki.-És ha ennyire Madisonnal akarsz lenni, akkor legyél, had gratuláljak! Meg sok boldogságot! Mert Madison volt az, aki mindig csak szart kevert és tönkretette az  életemet! Miatta veszekedtünk Angellel, ő okozta azt is. Amikor apám otthagyta az anyámat és elvette az övét, akkor ideköltöztek Londonba és ugyanabba a gimibe jött, mint amibe én jártam, eggyel felettem járt és minden napomat megkeserítette! Mindig kicsúfolt, belém rúgott ahol csak tudott! A gimiben a volt pasim is vele csalt meg, mert mindig is az orrom alá akarta dörgölni, hogy jobb nálam! És apám őt jobban tekintette a lányának, mint engem a tulajdon lányát, mindig is ő volt a szent otthon! Úgyhogy ha szeretnél vele lenni, akkor vigyed! Remélem, hogy majd a saját bőrödön nem kell megtapasztalnod azt amit nekem!-szipogok.-És ezért utálom Madisont, ez nem az a sima ő neki tíz kilóval vékonyabb nálam utálat...-fújom ki az orromat, Harry pedig szó nélkül bámul, elnyílt ajkakkal. 

Az ágyra mászott és két keze közé fogta a fejemet. 

-Tudod, hogy mit mondtam amikor letartóztattak minket?-vonja fel a szemöldökét, majd folytatja.-Azt, hogy majd befejezem a mondatot, ha elmondod, hogy ki volt az a személy aki miatt beültél aznap a kocsimba.-valami tényleg derengett.-Szeretlek. Azt akartam mondani, hogy szeretlek!-néz oldalra könnyes szemekkel.-És bármit megtennék azért, hogy bárcsak ne kellett volna mindezt átélned! Annyira fáj, hogy nem tudom elvenni a fájdalmadat!-sóhajt egyet. 

Majd engem kezd el bámulni, és a jobb kezemet a szívére rakja. 

-Ez itt mind a tied, Ella! A tiéd vagyok és szeretlek! Bármit kérsz, az a tied, Ella, mindenem a tied!- néz mélyen a szemembe.-És nem vagyok ezekben a kapcsolatokban olyan jó, de érzem,hogy veled akarom. Akarom, hogy velem kelj és velem feküdj, akarom, hogy tudja a világ, hogy van egy barátnőm, akit szeretek.-ez már az ötödik szeretlek lehetett? Meghatódva hallgatom a szavait. 

-Ez lesz az új dalotok?-kérdezem nevetve és átkarolom a nyakát.-Én is szeretlek!-csókolom meg. 

Beszarok, hogy milyen nyál tenger van itt 😆🤣