Harry egy pap, aki fiatalon rátalál Louisra, majd magához veszi és nevelgeti. De Harry nem öregszik, ugyanis vámpír! Louis tudja ezt, mégis oly mély szerelmet táplál a göndör fürtök tulajdonosa iránt, ami élve emészti el, hacsak nem talál viszonzásr...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Louis:
Ahogy az agyam nehézkesen feldolgozta, hogy ismét ránk törtek, hangulatom egyből borús lett. Magamban átkoztam a bíboros tökéletes időzítését, hogy most megint eltolt magától a szerelmem. Összeszedtem hát a rongyokat, majd csöndesen kivonultam. Csak imádkozni tudtam, hogy Harryt ne hívja el megint. Amikor ő eljött, általában két dolog miatt történt a látogatása. Az egyik, hogy ellenőrzést tartson, a másik, hogy elhívja Harryt misét tartani más faluba. Ez volt, hogy két, vagy akár három napot is igényelt. Nem bírnám, hogy most is elmenjen.... Amíg ők beszélgettek, megnéztem a kamrát. Kifogyóban volt a liszt, így arra gondoltam, elsétálok a malomba, és hozok egy keveset. Magamra főztem, illetve magamnak készítettem cipót is, így ilyesmiket tartottunk a plébánia konyhájában.
Ahogy sétáltam, nézelődtem, és gondolkodtam. Fiatal párokat láttam, boldogságtól kipirult arccal. Bár nekem is megadná az Isten, hogy a szívem választottjával élhetnék! Harry számomra az ambrózia. Nem vagyok képes lemondani a szerelméről... És a csókja.. Édes istenem... Az édes, finom, kutakodó csókja... Olyan tűz gyúlt sóvárgó lelkemben, mintha a pokolban lennék, a forróság mindenemet bejárta.
Miután megszereztem a kívánt mennyiségű lisztet, eldöntöttem, hogy megnézem a piacot, és a friss árukat. Sikerült néhány gyümölcsöt, zöldségeket is venni, illetve egy kis sajtot. Hazafelé megpakolva mentem, de nem is baj. Egy darabig nem kell megint jönni. Már gondolatban el kis képzeltem, hogy csinálok egy kis tárkonyos ragulevest. Régen ettem azt, és most megkívántam. Annyira elbambultam, hogy észre sem vettem amint megállt előttem egy sötét csuklyás férfi, és pont neki sétáltam.
- Oh, bocsánat, nem figyeltem oda! - kértem azonnal elnézést, de ahogy rám nézett, kirázott a hideg. A jeges tekintet mélyen az enyémbe fúródott, majd egy pillanat múlva megfordult és elindult a szemközti irányba. Fogalmam sincs, ki lehetett ez az ember, de nem szeretnék este a sötétben összefutni vele. Gyorsan kapkodtam hazafelé a lábamat, és alig vártam, hogy betegyem magam mögött az ajtót. Mélyen lélegeztem, igyekeztem csitítani háborgó lelkemet. Valamiért úgy éreztem magam, mintha valamiféle ragadozó lett volna azaz ember. Ragadozó.. Hmm... Lehetséges volna, hogy....? De csak nem.. Harryn kívül nem ismerek más vámpírokat. Állítólag vannak. Sokan. Emiatt sem szereti Harry ha este sötétedés után császkálok kint egyedül. Jobbnak láttam, ha inkább nekiállok zöldséget pucolni.
Harry:
A bíboros el akart hívni misét tartani. Természetesen elutasítottam. Nem hagyom magára Louist. Most nem.... Most, amikor valami elindult közöttünk. Valami szép.. Valami.... bűnös, de mégis oly vonzó. Legalább egyetlen alkalommal éreznem kell őt! Muszáj! Képtelen vagyok ellenállni neki! Az én drága kincsem. Még ha emiatt bűnös is leszek, de ennyi csepp örömet muszáj, hogy átéljen sivatag száraz lelkem.
Ez a bolond bíboros is... Nem tudom lerázni, csak mondja, mondja és mondja. Pedig már futnék, rohannék a kedvesem karjaiba, hogy végre beteljesedjen a szerelmünk.
