I just met you. . . ‹‹YoonMin››

[6.1]

[6.1]

10 perc múlva a csengő rikácsoló
hangjára figyelek fel. Szóval megjött. Hát akkor kezdődjön el, az a baráti találkozó.

Kisétáltam az előszobába, így levettem a puha, szellős kis szövetkabátom, majd magamra vettem. Kinyitottam az ajtót, majd ezzel a mozdulattal párhuzamosan csapott is meg az őszi hideg levegő, ami eléggé kellemes volt. Az ajtó előtt, egy úgyszintén szépen kiöltözött YoonGi fogadott. Na ez volt az ami igazán meglepett. Az arcától a cipő orráig mértem végig. Egy fekete bőrdzseki, hozzáillő övvel, és persze a szakadt farmerje se maradhatott ki. Azt viszont észre se vettem, hogy
ő is tetőtől-talpig mért végig, miközben még mindig az ajtóm előtt állt. Az arcomon megint érezni kezdtem az égetést a pír miatt, szóval elfordultam egy pillanatra, majd vissza néztem az előttem álló YoonGira.

—               S-szia! - mosolyogtam. - Ak-akkor m-mehetünk? - ennél már nem tudom kínosabbá tenni ezt a szituációt. Végigmérem, elpirulok majd még dadogok is?! Oké Jimin nyugodjál lefele. Ez csak egy baráti találkozó, amire ő hívott meg, és egy baráti ebédre ülünk be. Igen.. Gondolj arra, hogy már barátnője van! Vagy éppen csak még szerelmes, de biztos, hogy megszerzi akit szeretene..

Pontosan... Te Park Jimin ne is gondolj olyanra, hogy egy olyan alakot mint te, egyszer szeretni fognak.
Volt kapcsolatodat is elbasztad..

—            Jimin? Köztünk jársz még? - nevetett fel édes, csilingelő hangján az előttem álló. Én csak egy aprót bólintva jeleztem felé válaszom. Kilépve a nyílászáró küszöbén, fordultam egyet, majd csuktam kulcsra ajtómat. Ezen az alkalmon kapva YoonGi kapta el karom, majd húzni kezdett maga után.
Egy érdeklődő pillantást felé idézve loholtam szinte utánna. - Most egy kicsit sétálunk ha nem baj! - Lassítottunk le a tempón, majd maga mellé húzott. Ez hülye? Most komolyan gyalog jött??

—            Nekem semmi baj ha gyalogolunk! Sőt rám is fér. De amúgy YoonGi.. Te komolyan gyalog jöttél el idáig? Mert ha igen, nem kellett volna, tényleg! - néztem rá, mire ő is csak rám nézett, majd 1 perces néma csönd után röhögésbe kezdett. Csak egy értetlen fejjel jutalmaztam meg, amit észre vett, majd úgy is fejezte be a nevetést ahogy elkezdte. Megköszörülve torkát nézet kérdésekkel téli szempárjaimba.

—           Nem, nem jöttem gyalog. Kocsival jöttem, csak az étterem előtt parkoltam le. Nincs messze! - nézett el rólam, majd egy kicsit gyorsabbra vette a tempót. Eddig nem voltunk ilyen gyorsak.. Mindegy így legalább hamarabb az uticélunkhoz találunk.
Egy 5 perc múlva, a város szívébe érkeztünk, azon belül is az egyik legjobb, legismertebb étterme elé. Persze erről mindenki tudja, hogy ide csak a leggazdagabb emberek járnak. De csakis akkor, hogyha valami üzleti megbeszélés, vagy csak szimplán ,,haverkodni" jöttek. Hm.. Csodálkoznék ha ide hozott volna.

Végülis megálltunk a nagy, és puccos étterem épülete előtt. Csodálkozva néztem rá YoonGira, hogy ezt nem mondod komolyan? Vette a jelet, majd csak bólintva húzott be a helyiségre.

Átlépve a küszöböt, tárult elém az a csoda, amit szerintem az életemben először és utoljára fogok látni.
A plafonról aranycsillárok lógtak, egy hosszú lépcső ami a második emeletre vezet, és sok sok ember, akik persze mind marha gazdagok, és éppen itt csillapítják gyomruk éhségét, a mindennapos ebéddel. Mielőtt ténylegesen beértünk volna, hogy megehessük a már luxusnak nevezhető ételt, egy emberke állt meg előttünk, aki kérte YoonGi nevét.
Yoo elmondva becses nevét, a pincérnek nevezhető személy, csak egy ,,erre kövessenek" után, tettük is azt amit kért.

( írói megjegyzés: vagyis a host. csak egy kicsit hülyén hangzana, remélem így is jó!😁)

Egy 2 személyes asztalhoz vezetett minket. A fadarabon, egy szép arany barna színű selyem terítő pihent, azon szépen megterítve, és közepén egy száll rózsa. A host elhagyva minket tért vissza eredeti váró helyébe, és mi pedig leültünk eme csodálatos asztalhoz. Esküszöm, hogy soha többet nem fogok ilyen helyen enni! Vagyis biztos nem jutok el..

YoonGi az előttem levő helyen foglalt helyet, így mind a ketten egymás szemeimbe tudtunk nézni. Halvány piros árnyalat jelent meg arcomon. Nem szeretném még kínosabbá tenni a helyzetet, szóval megszólaltam.

—              YoonGi... Hát. Tudod emlékszel mikor hazahoztál? Vagyis amikor tudod n-nálad ébredtem.. - csak bólintott egyet, majd a kezében tartó étlapot az asztalra helyezte annak értékében, hogy csakis nekem szentelje figyelmet, és kíváncsian fürkészett tovább szempárjaival, még én lehajtott fejjel játszottam kezemmel az idegesség miatt. - Akkor, hogy kerültem h-hozzád?.. - végig lehajtott fejjel ültem előtte. Nagyon szégyellem magam!. Komolyan, hogy kérdezhetek ilyet?! Vagyis igen, tudni akarom, de elhozott egy ilyen szép, méregdrága plusz a legismertebb étterembe, és én ezzel rontom a hangulatot. Látod Park Jimin.. Ezért nincs senkise melletted és nem is lesz..

—              Hát igazából az úgy volt, hogy én jöttem vissza valakitől, és hát pont az előtt a szórakozó hely előtt sétáltam el, ahol te vagy ti is voltatok. Merem feltételezni, hogy ti voltatok. Majd meglátták egy padon ülni. Sírtál.. Szóval úgy gondoltam, hogy jó lenne valaki ha felvidítana, így melléd ültem nyugtatás képen. Majd hirtelen felpattantál, és rámordítottál, hogy miért nem azzal vagyok aki tetszik, és miért nem őt nyugtatom hanem téged.. Szóval elkezdtél szaladni, majd lépték a járdáról, és pont jött egy kocsi. De szerencsére időben elkaptam a karod, így visszahúztalak. Csak már éppen elájultál, szóval inkább úgy döntöttem hazaviszlek. Így kerültél hozzám, röviden és tömören. - intézete felém mosolyát. - Na de szerintem ha már elhoztalak ide, rendeljünk is! - felnéztem rá, majd egy aprót bólintva vettem kezembe az étlapot.  

Szóval másnál volt. Ezek szerint tényleg semmi esélyem. Biztos össze jött a kiszemeltjével. Milyen jó neki. El kell hogy mondjam, biztosan nagyon szerencsés a lány! Főleg olyan mellett mint YoonGi! 

Minor mind a kitten kiválasztottuk az ételt, YoonGi ide hívott egy pincért, majd fel is vették rendelésünket. Nem beszéltünk sokat, viszont mindig megvolt a téma. 

—             Yoo.. S-sikerült már összejönnöd a k-kiszemelteddel? - dadogjál még.. YoonGi nagy mosolyra húzta a száját. Miért csinálta e- Oh bazdmeg.. Most komolyan, azt mondtam hogy Yoo?? Oké én nem vagyok normális.. Lehet már barátnője van, szent atya gatya! Fogjál vissza magadon ember.

—              Hmm.. Tetszik ez a becenév. Csak megsúgom, nem szeretem ha beceneveket adnak nekem. Viszont ez tetszik! Megtartom, plusz azért is mert te adtad! - kacsintott rám, mire arcom megint pírben égett. - De még nem.. Nem hiszem, hogy akar velem együtt lenni, viszont próbálkozok! - mosolygott majd telefonját vette elő és babrálni kezdte. Hát jó.. Ezt is megtuduk..

[...]

Már megebédeltünk. Mit ne mondjak, rohadt finom volt! Ehetnék mégegyszer itt, ha megengedné az anyagi hátterünk. Na mindegy. Most Yoo kitalálta azt, hogy menjünk el a moziba, mert most jött ki egy film amit régóta várt. Belegyeztem. Horror. Tudom, tudom.. Hogy miért egyeztem bele? Két szó. Bociszemek. Aktiválása. Szóval most úton vagyunk a közeli mozi felé, hogy megnézzük azt a redvás filmet.

Köszönöm, hogy elolvastátok! Tudom, több napja nem volt rész.. Azért mert nem volt draft és hát írni kellet gyorsan egyet, szóval megírtam jej! Vigyázzatok magatokra! <3