I just met you. . . ‹‹YoonMin››

[8.2]

[8.2]

Felnézve kis jegyzettömbömből néztem meg az ismerős hang tulajdonosát.

Nem.. Nem.. Ez nem lehet..

A hang nem mástól jött, mint Kim Namjoontól.
Folyton basztatott, leégetett az egész középsuli előtt, mikor megtudott valami ,,szaftosat" rólam. De most mit keres itt?!

— Na Jimineee~ Nem veszed fel rendelésünket? - nyújtotta el a Jimine szócskát. A szájából teljesen lenézőnek hangzott. YoonGi ha mondja, teljesen szívmelengető, viszont ő... Undorodom.

Yoo már állt volna fel helyéről, de odapillantva jeleztem neki egy fejrázással, hogy ne tegye.

Persze, hogy Namjoon és kis csapata ezt is észrevette. Míg a többi tag nevetett, addig Namjoonak a szokásos beszólása sem maradhatott el.

— Na Jimin. Már be is pasiztunk, és semmit nem szóltál róla?! Mocskos kis buzi. - dobálta hozzám a rendkívül lenéző és bántó szavait.

— D-de hát ne-neked i-is ott v-van Seo-SeokJin n-nem? - dadogtam végig. Hazudnék, ha azt mondanám nem remegtem kurvára.

Nevetve egyet állt fel helyéről majd elém állt, és arcomra fogva beszélt tovább hozzám.

— Ki mondta neked, hogy egyáltalán szóba mered hozhatni a párom?! - megráztam fejem. - Így van! Senkise! Szóval most ha jót akarsz magadnak akkor - a kezét arcomról valaki leszedte, és el is lökte tőlem Namjoont, így a fiú az asztal sarkának ütközött.

— Ha újra ránézel, megfogod, hozzászólsz Jiminhez. Biztos lehetsz benne, hogy a kórházi számlád az egekben lesz! - majd megfogva csípőm húzott magához közel, így megéreztem az illető merevedését.

Namjoon csak megforgatva szemeit intett bandájának, és már el is húztak a kávézóból.

Mivel tudtam ki is védett meg, ezért inkább nem is mentem el tőle, mikor megéreztem álló tagját. Mikor távozott a banda, észrevétlenül egy kicsit jobban odatoltam fenekem ágyékához, így egy kicsi jóleső sóhajt kicsalva a másik féltől.

Csak ravaszan mosolyogtam, majd csak akkor mosódott le képemről a vigyor, mikor YoonGi maga elé fordított, majd közel hajolva hozzám, szinte már ajkaimra lehelte a következő mondatot.

— Jiminieh~ Ha nem akarod, hogy a szád ne csak ivásra és evésre használd, modoráld magad, és legyél jó kisfiú. - csak nyeltem egy nagyot, amit szerintem az egész kávézóba lehetett hallani.

Felette elnéztem, így láttam, hogy a pult mögött eltűntek a kedélyek. Nem tudom hova, de elmentek! Hagytak volna meghalni? Ha YoonGi nem lett volna itt, szerintem már arcom és testem is lilafoltokkal büszkélkedhetne.

Visszanézve YoonGira hajoltam még közelebb hozzá, így már ajkaink szinte súrolták egymást.

— És ha én pont rossz kisfiúh akarok lennih? ~ leheltem direkt szájára, hogy még jobban ingerlejem.

YoonGi semmit sem várva kapott rá ajkaimra, majd vadul kezdtük egymást falni. Hátrálni kezdtünk, majd az öltöző felé vettük az irányt, a csókunkat meg nem szakítva.

Valahogy sikerült kinyitni az ajtót, majd szinte elestünk, de minket ezt egyáltalán nem zavart meg, így csak tovább folytattuk elkezdett munkánkat.

YoonGi az ölébe kapva nyomott a szekrényeknek, amik nagyot csapódtak, és belőlem egy morgást csalt ki. Én eközben természetesen nyakán átkarolva kezem,  fogtam, hogy le ne essek, míg Yoo csak a fenekmenél tartott szorosan.