I just met you. . . ‹‹YoonMin››

[9.1]

[9.1]

Felriadva keltem fel, és aki mellettem feküdt az ágyon, rúgtam le eszeveszett gyorsasággal melőllem.

A bizonyos személy a földön landolt, így hátsófelére esett, ezt egy hangos nyekkenéssel jutalmazta azt, majd szép lassan állt fel a hideg padlóról. Én eközben mind végig az ágy szélén ültem, és vártam, hogy ,, támadóm '' felkeljen a földről, majd újra használjam önvédelemi taktikáim.

| YoonGi |

Mivel JiSoo kitolt minket az öltözőből, - amit jogosnak is találok – kint álltunk, és vártunk a kedélyekre. Elővettem okoskészülékem, majd Jiával kezdtem el beszélgetni. Elmeséltem mi történt az elmúlt néhány percben. Jia nagyon büszke volt rám. A legjobb barátom. Ő is tudja, hogy bisex vagyok, és még a hozzám közel állók.

Mivel Jimin is már hozzájuk tartozik, úgy gondoltam, hogy vele is megosztom. Hátha elfogadna, és azt is, hogy mikor elkértem munkahelyéről, randira hívtam.

Kb. 5 perc múlva jött ki JiSoo, - helyesbítek, rontott ki az ajtón -, hogy valami történt Jiminnel. Mivel eddig telefonom bújtam, gyorsan felemeltem fejem, és az öltözőbe rohantam, mint egy őrült.

Bementem a kicsi kis öltöző helyiségbe, majd egy ájult Jimint pillantottam meg a padon. Oda rohanva hozzá, kaptam fel mennyasszonypózba, majd vittem ki a szoba ajtaján.

— Hallod haver - hallottam meg az egyik fiú hangját. Feltételezem ők Jimin legjobb barátai. - Hova viszed Jimint, hm? - kérdezte egy cseppet sem kedvesen, ami a hangjában is megmutatkozni kívánkozott.

— Hát.. Hazaviszem? - mielőtt a másik kedély is szóra nyithatta volna a száját, belefojtva a szót, vágtam bele. - De nyugi, tudom hol lakik! Voltam már nála! Vigyázok rá. Rendben? - néztem a két fiúra. Mind a ketten összenéztek, majd vissza rám. Válaszként, csak egy fejbólíntást kaptam, majd elköszönve tőlük indultam meg Jiminék háza felé.

[. . .]

Letéve Jimint az ágyra, takartam be az ágyán megtalálható takarójával. Mivel már én is fáradt voltam, befeküdtem mellé. Így átöleltem a mellettem szuszogó személyt, ezáltal Jimint teljesen magam mellettem tudhattam. Szeretném, ha mindig is így ölelhetném és magam mellett tudhatnám, csakúgy mint ezekben a csöndes nyugodt percekben.

Nem is vettem észre, hogy ezek közben egy kicsit közelebb kerültem testéhez. Már aludtam volna el, mikor is éresztem, hogy Jimin mocorog mellettem, és... sírni kezd?.. Várjunk csak! Sírni kezd! Nem tudom, hogy ilyenkor mit kell csinálni, de.. megpróbálom felébreszteni? Ez jó ötlet.

Felémásztam majd keltegetni kezdtem, mindeközben Jimin csak méghangosabban sírt, megállíthatatlanul. Hiába minden.. nem kelt fel. Már le akartam róla mászni, mikor is Jimin a térdével akkorát ütött a gyomromba, hogy az ágy másik oldalára estem.

Fájlalva fogtam a hasam, míg fájdalmas nyögések szaladtak ki ajkaim közül. körülbelül 10 perc múlva megnyugodtam, így valamennyire én is álomra hajthattam fejem. Nem telt el 5 perc se, de arra keltem fel, hogy Jimin lelökött a hideg padlóra, ezáltal hátsófelemre érkeztem. Nem volt kellemes érzés, aminek hangot is adtam.

Próbáltam felállni, majd mikor végre sikerült, Jiminnel szemkontaktust vettem fel. A fiú az ágy legszélén ült, betakarózva, és gondolom várta, mikor tud megint megütni. Csak hosszas percekig néztünk egymás szemeibe, mire én ezt már egy kicsit megunva, másztam rá az ágyra, így közeledtem felé.

Mikor már teljesen a falhoz szorítottam, ajkaimat övé felé kezdtem el közelíteni. Majd egy pár centinél álltam meg.

— Jimin.. Elmondod, hogy mit álmodtál? - Jimin csak értetlenül nézett fel rám egy ideig. Később leesve neki mit is kérdeztem nézett szembe vele.

— YoonGi.. Ha nem baj.. Nem állok rá készen, hogy.. hogy elmondjam neked! Sajnálom!- majd ellökve magtól indult ki szobájából, így itthagyva engem a csabítóan kényelmes ágyon.

Igaz nagy volt a vonzzereje az ágynak, de most Jimin fontosabb! Így én is kipattanva az ágyból indultam ki Jimin szobája ajtaján. Ahogy kiértem, nem láttam sehol. Megkeresem, akármibe kerüljön is!

Utam először a konyha felé vezetett, utána az egyik hálószobába, majd volt egy nagyobb szoba is. Oda is benéztem. Végül már csak a fürdő és a WC maradt. A WC helyiségébe benézve tudatosultam meg, hogy bizony Jimin nics itt. Nem is értem, hogy ilyenkor hol vannak a szülei??

Szerencsére - vagyis hát csak én vagyok szerencsés -, a fürdőből aprób sírásokat hallottam. Kinyitottam az ajtót, majd egy sírdogáló Jimint találtam felfedezni a kádon ülve. Csak úgy húlltak a könnyei, megállást nem is ismerve.

Ezáltal gyorsan kinyitottam a falapot, majd újra Jimin felé vettem irányom. Odamentem hozzá, majd egy szoros ölelésbe fogtam gyenge tesét.

— Jimin.. Ha nem akarod elmondani nem kell.. De tudod én mindig itt vagyok! - engedtem el egy halovány mosolyt. Jimint ez arra késztette, hogy eltot magátol,majd fejét felemelve nézett szemeimbe. Egy kicsit még szipogott, majd bólintott egyet. - Jimin.. - itt az idő! Elmondom neki, hogy bi vagyok.

— Hmm?.. - kérdezett rá a szipogások közben.

— Lenne itt valami, amit jó lenne ha te is tudnál.. - oké, mostmár idáig eljutottál! Min YoonGi ne legyél egy pöcs, még csak annyit mondasz el neki, hogy bi vagy, és nem azt, hogy már első látásra beleszerettél! Menni fog ez!.. Ugye?..

— Mi lenne az? - megtörölte szemét, majd felemelve fejét vett szemkontaktust velem. Uh bazdki.

Sziasztok! Bocsánat, hogy későn hoztam megint a részt, de dolgozam rajta! Most egy TaeKookos könyvet is írok. Ha majd jónak találom, lehet kirakom! Vigyázzatok magatokra! <3