Abszolút nullpont (absolute zero magyar fordítás)

5. fejezet [04:21]

'Ha elölről kezdhetnénk'

"Hé!"

Hogy képes egy ember visszamenni a múltba, hogy találkozzon a szerelmével azelőtt, mielőtt megismerték egymást? Igaz, hallotam alternatív dimenziókról, de sosem hittem bennük.

"Hallasz engem?"

Először egészen viccesnek tartottam. Hisz az idő a legőszintébb dolog a világon, legalábbis folyamatosan halad előre figyelmen kívül hagyva az általam megtapasztalt életet.

"Phi!!"

Másodszor, mikor a legőszintébb dologban sem lehet megbízni, akkor mégis miben bízhatok...

puff!

"Huh~" felébredtem az álmodozásból. A fájdalom elérte, hogy az ő kifejezéstelen arcát bámuljam "mi- ... miért kellett lefejelned?"

Elvesztem a gondolataimban és hátulról az ő lépéseinek ritmusára támaszkodtam. Megdörzsöltem a homlokomat, beismerve, hogy én voltam a hibás.

"Phi, megőrültél?" sóhajtott hevesen Ongsa. Elfordult, mintha nem akarna mosolygó embert látni.

"Nem vagyok őrült, csak ..."

"Csak mi?"

"Szerintem eltévedtem" kevésbé gyanús indokot választottam. Természetesen elmondani a fiúnak, hogy én vagyok a jövendőbeli párja nem a legjobb ötlet.

"Eltévedtél?"

"Aha" bólogattam kerülve a szemkontaktust. Ongsa olyan ember, aki átlát a hazugságokon. Annak ellenére, hogy még nem ismerjük egymást, már átlátott rajtam.

"Te őrült vagy!"

Kitart amellett, hogy meg vagyok őrülve, nem törődve, hogy hányszor magyarázom el neki. De ha a helyében lennék, ugyanezt gondolnám.

"Nem vagyok őrült!"

"Melyik őrült ismerné be?" vágja a fejemhez mire lefagytam. Nem tudtam semmit csinálni, csak egy helyben állni és engedni, hogy jól megnézzen. "Mondjuk rendesen vagy öltözve és az arcod sem olyan, mint egy őrülté."

Nem tudnék vitatkozni, hogy nem vagyok őrült, hisz elég furcsa dolgokat mondtam. Csak némán állok, nem vitatkozok, míg ő idegesen rázza a fejét, majd elsétál.

Mielőtt megmozdulnék, hátrafordult és rám mutatott és parancsoló hangon megszólalt:

"Ne kövess"

Semmi választ nem tudtam adni, amíg meg nem fordult. A szokottnál is gyorsabban sétált, ami miatt (általában) nincs ok aggodalomra. Egy embernek akinek nincs hova mennie, mint nekem, nincs sok választása.

"Fejezd be!" szitkozódik hangosan Ongsa, miután figyelmen kívül hagyta a tényt, hogy egy ideje követem. Próbáltam ártatlan arcot vágni, mintha semmi sem történt volna, mikor elkezdett visszafelé sétálni és erőteljesen bámulni kezdett "Megmondtam, hogy ne kövess.."

"..."

"Megértetted?"

"..."