𝐸𝑙𝑟𝑎𝑏𝑙𝑜́𝑚𝑏𝑎 𝑠𝑧𝑒𝑟𝑒𝑡𝑣𝑒||𝐾𝑜𝑙 𝑀𝑖𝑘𝑎𝑒𝑙𝑠𝑜𝑛

Part 3

"Szinte rokonlelkek vagyunk.Ugyan olyan hobbijaink vannak,ugyan olyan makacs és agresszív mint Én.Ezért ő az én legjobb barátom.Emily kisugárzása egyszerűen meg úgy vonz magához.Örülök hogy végül így alakultak a dolgok."

Klaussal csodás barátságunk volt.Minden nap sétáltunk egyet a kastély folyosóin,Emilyvel is nagyon összemelegedtek.Mondhatni már egy párt is alkottak,de ők mindig csak azzal jöttek hogy "Mi csak barátok vagyunk".Leveleket ugyan úgy kaptam Niktől,mindig ott írta le a találkozásaink helyszínét és idejét.Ugyan úgy szépen voltak becsomagolva,én meg ugyan úgy,csomagolásukra figyelve,bontottam ki őket.Az összeset megőriztem és az ágyam alatt tároltam őket,hisz ha valaki megtudja hogy én, egy cseléd és egy szakács lánya,meg egy nemes férfi,ilyen jó barátságot ápol,annak súlyos következménye lehet.Emilynek persze elmondtam.

~1 HÓNAP MÚLVA~
Ma délután is vártam a szokásos levelet.Ugyan az a szépen becsomagolt levél volt az ajtó előtt.Igaz,a külseje szokásosan olyan szépen kidolgozott volt mint eddig ,viszont a belseje...A belseje teljsen szokatlan volt.
Ez állt benne:

Kedves Emma!
Ez a levél most más lesz...Ez egy búcsú levél,miben leírom a teljeses igazságot.Nem az vagyok akinek gondolsz,nem egy nemes férfi. A pokolba!Nem is vagyok nemes.A világunkon léteznek vérszívó vámpírok,négy lábon járó vérfarkasok és boszorkányok.Én az első 2 keveréke vagyok.Hybrid. Egy 400 éves hybrid.A legeslegelső hybrid.A vámpírok emberi vérrel táplálkoznak,gyorsak,szuper hallással rendelkeznek s vérükkel sebeket lehet  begyógyítani.Na meg az igézés.Az igézés az amikor a vámpírok az emberekre rárakjak a saját akaratjaikat.A vérfarkasok minden hónapban 1-szer,pontosan amikor feljön a telihold,átváltoznak farkassá.Harapásuk halálos a vámpírokra.A boszorkányok.Ők a természetből nyerik az energiát.Hugom,Rebeka s fivéreim az ősi vámpírok.Apánk ránk talált,meg akar ölni mindannyiunkat így menekülnünk kell.Remélem,még az életben találkozhatunk és szemtől-szembe megbeszélhetjük ezt az egészet.

Üdvözöl:Legjobb barátot,Niklaus

Összetörtem.Elmentek.Klaus,mint a bátyjám,Elijah,Elijahval egyszerűen jól kijöttem,Rebekah,istenem mennyire fog hiányozni ő is,Emily mellet ő lett a legjobb barátom,Kol,vele az érkezésük óta nem beszéltem...Egy könnycsepp gördült le az arcomon.Ültem az ágyamon,bámultam előre könnyes szemekkel.Majd eszembe jutott:

-Még lehet itt vannak.-gondoltam magamban.

Felkaptam a fejem s rohantam az emeletre,ahol a szobáik voltak.De elkéstem,végleg itt hagytak.Búcsú nélkül.Szememből a könnyek záporoztak,mint az eső,ami az üvegablakon fojt le.

Könnyeim letöröltem bementem a szobámba,villantottam egy gyenge mosolyt.Nem akartam hogy a többiek ilyen összetörtnek lássanak.Rápillantottam Emilyre,ő a többiekkel nevetgélt.
Azt hittem ő is kapott levelet,így oda szaladtam hozzá.

-Hogy a francba tudsz most is röhögni?!Hisz most mentek el.Többé nem láthatod te se,én se,sőt senki.-ordítottam neki sírva,de nem úgy látszott mint aki tudná miről van szó.
Kirohantam a folyosón,a folyosóról a kastély melletti rétre ahol az egész elkezdődött.Amikor a bokor mögé hajolva leskelődtünk,amikor megpillantottam Kolt...Az istenért is!Kol lesz aki a legkevésbé fog hiányozni.Csak összetörte a szívem millió kis darabkára.Egy ismerős hang szólt hozzám.Emily volt az.

-Emma!Gyere vissza!Beszéljük meg ezt,nem is tudom miről van szó!Ki ment el egyáltalán?-ordította nekem,hisz akkora vihar volt hogy ha simán beszél hozzám,nem vettem volna észre.

Egy szúrós pillantást vetettem rá és elkezdtem szaladni a réten.Egyenesen az erdő felé.Tudtam hogy oda Emily nem jön utánam hisz utálja a viharokat.Visszapillantottam és nem volt ott.Tudtam. Leültem a rét közepére és sírtam.Egyre csak sírtam,sírtam és sírtam.Az vihar is kezdett elmúlni.

Szemem már teljesen ki volt sírva.Vérpiros volt.Annyira elfáradtam az egész miatt,hogy elaludtam.Elaudtam a rét közepén.

~1-2 ÓRA MÚLVA~

Egyszer csak hangokat hallottam az erdő felől.Odanéztem.Sehol senki.Visszafeküdtem és csak néztem a, most már tiszta,felhő mentes eget.Egyszer csak valaki megfogta a vállam.
Klausék barátja volt az,Lucien.Még mindig nem tudom milyen Lucien.

Egyenesen a szemembe nézett s ezt mondta:
-Ne sikíts!Ezt Klaus parancsolta nekem.-mondta.

Először nem értettem mit csinál ,de utána azt vettem észre hogy éles szemfogai utat törnek szájából.Szeme alatt az erek megduzzadnak...
Fogaival csuklóját megharapja,oda tartja a számhoz bordó vérét,de én eltoltam.
Megint mélyen belenézett a szemembe és ezt mondta:

~Igyál!Jobb lesz így mindenkinek!-mondta kicsit erőszakosabban.

Odavettem számhoz csuklóját ,melyen vére csörgedezett.Ittam.Szörnyű vas íze volt,de innom kellett.Abba akartam hagyni de nem tudtam.Rájöttem hogy megigézett.
Elhúzta csuklóját a számtól.Megfogta a nyakam és egy kattanást hallottam...

Sziasztok!Ez a 3.rész,remélen tetszik.Kommentbe írjátok hogy hogy tetszett.
By:~Író