𝐸𝑙𝑟𝑎𝑏𝑙𝑜́𝑚𝑏𝑎 𝑠𝑧𝑒𝑟𝑒𝑡𝑣𝑒||𝐾𝑜𝑙 𝑀𝑖𝑘𝑎𝑒𝑙𝑠𝑜𝑛

Part 14

"Elmeséltem neki az életem.Miután végeztem az egész storyval,éjfél lehetett.Elköszöntem Klaustól és felmentem a szobámba.Belevetettem magam az ágyamba és egyből elaludtam..."

Egy hét és két nap telt el azóta hogy a Mikaelsonoknál lakunk Csöpivel,ami azt jelenti hogy ma van a születésnapom.A kutyusom minden 2. nap viszem sétálni,így megvan neki a rendszeres mozgás.Klaussal minden a régi,mindennap beszélgetünk,el szokott kísérni kutyát sétáltatni is.Rebekahval is minden nap beszélünk,pletykálkodunk,együtt beszéljük a fiús dolgokat.Vagyis ő a legjobb barátnőm.Elijaht alig láttam a napokban,mindig Hope-pal és Hayleyvel van.Ami nem baj.Freyával is szoktunk beszélgetni.Kol meg hát...Amióta megbeszéltük ezt a barátság dolgot,nem nagyon beszéltünk és ez nagyon is zavart,mert amiket mondtam tényleg komolyan gondoltam. A születésnapomhoz visszatérve...Ma van kedd,vagyis ma lettem 598 éves.Reméltem hogy mindenki elfelejti és nem talál ki Bex valami eszement ötletet az ünneplésre.

Körülbelül 9:30-kor keltem fel,még egy kicsit telefonoztam,megetettem Csöpit majd elindultam a gardróbom felé.A mai outfitem egy fekete pamut rövidnadrág,fehér csíkokkal szegélyezve és egy fehér oversize póló.Mivel nem terveztem mára semmit,ezért a sminkem egy korrektor volt a szemem alá és a szemöldököm fésültem meg.Éppen kezdtem átöltözni,amikor valaki kopogott az ajtón.

-Most nem jó!-kiabálom ki valakinek,de késő volt mert már nyomódott le a kilincs.Tudni kell rólam,hogy egy nagy pólóban és alsó neműben szoktam aludni.-Mondom hogy most nem jó!-ordítottam ki mégegyszer.

-Boldog 598.születésnapot Em!-mondta drága barátnőm,Rebekah majd bejött a szobámba Freyaval együtt.Nem zavarta se őket se engem hogy csak egy póló van rajtam,hisz a póló leért a combom közepéig.Mindkettőjüket megöleltem amit ők viszonoztak is.Egy pár percig még beszélgettünk még utána kimentek.Egészen délelőtt a szobámban ücsörögtem,filmet néztem,telefonozgattam az ágyamban.Ebéd idő van és automatikusan mentem le az ebédlőbe,de senki-sehol.Ezért olyan ötletem támadt hogy elmegyek és veszek valami gyorskaját a plázában.A rövidgatyám helyett gyorsan felkaptam egy farmert és vámpírsebességgel elrohantam venni.Egy 10 perc alatt megjártam az utat,fizetnem se kellett mert megigéztem az eladót.

Megebédeltem,kivételesen a szobámban.De még mindig senki sehol.Klaus se köszöntött fel,igaz nem akarok nagy felhajtást de egy "Boldog szülinapot te nyomorék"-ot elfogadtam volna...Elijahtól és Koltól nem is vártam semmit. Mivel már délután 4 van ezért rájöttem hogy kezdenem kéne valamit magammal,így elmentem sétálni egyet.Én és a gondolataim.Amik most nem voltak túl pozitívak. Sétálgattam egy parkban,majd megpillantottam egy padot és leültem.Egyszer egy kezet éreztem a számon és hirtelen minden elsötétült...

Egy kocsiban ébredtem fel majd amikor oldalra pillantottam megláttam Kolt.Hát nem hiszem el,megint elrabolt.

-Kol,most mi kell neked?Csak kérned kellene és megcsinálom mint egy normális barát.-kérdeztem tőle.

-Jajj Emma,most semmi.Ez egy megbízatás egy jó baráttól hogy le kell foglalnom téged 19-ig.-ecsetelte a fiú.-És úgy gondoltam hogy elmegyünk valamerre.

-Ez elkábítás nélkül is ment volna...De mindegy.-mondtam majd az ablak felé fordultam.-Amúgy meg hova megyünk?

-Oda ahol minden elkezdődött.Nem Olaszországba ha arra gondolsz.-jelentette ki.-Oda majd máskor,most az én kezdetemhez megyünk.Mystic Fallsba.

-Hát ez eszméletlen,egy nyugodt születésnapom nem lehet már.-mondtam duzzogva.

-Ugyan már Em!Nem lehet ilyen rossz a társaságom!-mondta szarkasztikusan.Az egész utat néma csendben tettük meg.Egy 20 percet kellett mennünk még majd megpillantottam egy "Welcome to Mystic Falls" feliratú táblát.Beértünk a városba majd egy templom előtt parkolt le.

-Milyen hangulatos...-mormoltam az orrom alatt.

-Hallottam ám!-szólt hátra Kol,mert ő az irányt egy kis bár felé vette.-Ne lepődj meg ha egy-két ember ismerni fog itt...

Beértünk a bárba majd a pult felé vettük az irányt,leültünk és vártunk egy pultost aki oda is ért 3 percen belül.

-Matt Donovan!Üdv ismét!Hogy hogy élek amikor egy tölgyfakarót szúrtatok a szívembe?Hosszú story.-köszönt gúnyosan Kol.-De most két jeges whiskeyt kérnénk!Köszönjük!

-Ami azt illeti én csak vizet...-szóltam a fiú után de nem tudtam befejezni.

-2 whiskey és kész!-mondta idegesen Kol.-Úgy komolyan Emma,mi bajod van most?

-Nem tudom.Vajon mi lenne?Ez már a második alkalom hogy elraboltál vagy mi!?És mellesleg a szülinapomon raboltál el,pedig ezen a napon minden évben magamra és a szüleimre gondolok hogy milyen életem lett volna velük ha nem lettem volna vámpír.-adtam ki magamból mindent.-Soroljam még talán?

-Em tényleg nagyon,nagyon sajnálom...De...-ennyit mondott majd itt abbahagyta.

-De mi?-kérdeztem tőle gyanakvóan.

-Sajnálom,de ha elmondom akkor valószínűleg meghalok.-mondta a fiú.

-Hát nem csak valószínűleg halsz meg,hanem most ténylegesen!-hallottam egy idegen hangot a hátunk mögül.Amikor odanéztem egy fekete hajú,fekete bőrdzsekis alakot láttam egy karóval a kezében.Most vettem még csak észre hogy az egész bár üres lett.A férfi Kolt a nyakánál fogva a falhoz nyomta majd a karót emelte felé...Ekkor észhez kaptam és a kezem felé irányítottam amire az egyszerűen undorító kinézetű alak a földre rogyott.Észrevettem hogy egy szőke hajú lány szalad felém vámpír fejjel.Majd a szabad kezemmel felé kaptam és legyintettem vele egyet ezzel a csaj elfeküdt mert kitörtem a nyakát.Kolra néztem,kezében a tölgy karóval állt mereven és engem nézett.

-Köszönöm Emma!Tényleg nagyon köszönöm.-köszönte meg Kol.-De te jól vagy ugye?

-Majd jobban leszek egy pár perc múlva!-mondtam neki de ő csak értetlenül nézett.Elindultam az undorító alak felé és gyorsan felkaptam a földről.Vérfarkas szemeim fellobbantak amit a férfi is észrevett.Megragadtam a csuklóját és beleharaptam olyan mélyen amilyen mélyen csak tudtam és ez után elindultam a csaj felé de Kol megállított.

-Szerintem őt nem kéne...-jelentette ki a fiú.-Nik régi szerelme....

-Hát akkor csak egy kis kínzás...-mondtam egy önelégült mosollyal az arcomon.Bementem a pult mögé megnézni hogy a csapból milyen víz folyik.Mintha az 50%-a lett volna víz a többi meg verbéna.Odahúztam a lányt a csaphoz,kezét a víz alá tettem és ott hagytam egy kicsit ázni.Amikor végeztem elindultam a kocsi felé olyan boldogsággal mint amit még ma nem éreztem.

A hazafelé utat végig beszélgettük,őt is beavattam a történetembe.Ebben az a fura hogy ezt eddig csak ő meg Nik tudja.Nem Rebekah vagy Freya,hanem Kol.

Amire hazaértünk teljesen lefáradtam a mai naptól,majd lehet keresek egy kis piát és koccintok egyet a szobámban.Egyedül.Nyúltam az ajtóhoz de amikor nyitottam volna ki,Kol hamarabb kiszállt az autóból és kinyitotta nekem.

-Micsoda úriember!-mondtam nevetve.

-Hát ha már egyszer születésnapod van adjuk meg a módját.-mondta a fiú,majd a bejárati ajtó felé indultunk.Ahogy odaértünk Kol kinyitotta nekem az ajtót amin ahogy besétáltam egy óriási meglepetés várt...

-Boldog születésnapot Emma!-ordította Rebekah,Freya,Hayley,Cami és Hope.

Sziasztok!Bocsánat hogy heti 1 rész van,de ezt a részt is 5 nap alatt tudtam megírni az iskola miatt!Egy véleményt kommentbe—>

By:Író<3