𝐸𝑙𝑟𝑎𝑏𝑙𝑜́𝑚𝑏𝑎 𝑠𝑧𝑒𝑟𝑒𝑡𝑣𝑒||𝐾𝑜𝑙 𝑀𝑖𝑘𝑎𝑒𝑙𝑠𝑜𝑛

Part 16

"-Tudod mit Kol?!Holnap csomagolunk és megyünk Olaszországba!-jelentettem kibizgatottan.Először nem nagy tudta mire vélni ezt az ötletem de utána belement..."

Másnap reggel korán keltem mert a gépünk 11:45-kor indul.A tegnapi nap eseményei még mindig felkavaróak voltak így akárhányszor ránézek a telefonomra,Csöpi mindig ott van a háttérképemen.A táskákba mindent is pakoltam.Töltőt,fülhallgatót,laptopot,sminkcuccokat és ruhákat.Ruhákból is minden félét hisz nem lehetett tudni ott milyen lesz az időjárás.Fél 10 körül kész lettem a bepakolással és ekkora már Kol is kezdett készülődni.Bementem a fürdőszobába,kezemben törölköző és ruhák amit mára felakartam lenni.Ahogy beértem megpillantottam magam a tükörben.Undorítóan nézek ki.A hajam kócos,szemem karikás és piros.Csupán a látványtól könnyek szöktek a szemembe.

-Nem szeretem amikor sírsz.-szólalt meg Kol az ajtóban.Gyorsan felé kaptam a fejem majd a szemeim sarkából kitöröltem a könnyeket.

-Én...Én nem sírok.-próbáltam mentegetni magamat.De basszus!Kol egy boxerben áll előttem.

-Aham.-Az elkenődött szempilla spirál nem ezt mondja...-biccentett a fejem felé.Igaza volt ezért terelnem kellett a témán.

-Vegyél fel magadra valamit!-nevettem el magam majd a fiú elment átöltözni.Nekem most muszáj lesz fürödnöm mert úgy nézek ki ,mint egy mosott szar.Lezuhanyoztam majd felkaptam egy fekete melegítő nadrágot és egy fehér mintás pólót.Kiléptem a fürdőből majd a szemem kiszúrta hogy Kol már az ágyon fekszik ,a táskái teljesen összepakolva.Megnéztem az időt és már 11 volt.

-Úristen!Miért nem szóltál?!Mennyit voltam bent?-kérdezgettem miközben a sminkeimhez nyúltam.

-Hát nem hiszem hogy díjaztad volna ha bemegyek és úgy 1 és negyed órát.-mondta teljes nyugodtsággal.Gyorsan felkentem egy szempilla spirált és megcsináltam a szemöldököm majd elindultunk a reptérhez ami szerencsére közel volt.11:17-re kiértünk és egyből mentünk a beléptetőkhöz.A biztonsági őröket megigéztem hogy feltudjak csempészni egy kis vért a táskámba.Felszálltunk a repülőre de nagy szomorúságunkra a jegyek nem egymás mellé szóltak.Kolnak mögém kellett ülnie,mellé egy idősnő került,mellém egy 40-es éveit élő férfi aki látszólag nagyon érdeklődött felém pedig én küldtem felé elég visszautasító jelet.Egyszer csak a kezét éreztem a combomon ami egyre feljebb csúszott.

-Fejezze be!-szóltam neki erélyesen de őt nem hatotta meg a dolog.

-Ugyan már kislány!Élvezd!-próbált nyugtatni.

-Azt mondtam hogy fejezze be!-mondtam neki erélyesen,viszont nem hagyta abba és már majdnem ott járt.Gyorsan felálltam és a wc felé indultam de a férfi a karomnál fogva akart visszarántani mire én csak kacsintottam és a fejemmel intettem hogy kövessen.Van egy tervem,egy baromi jó tervem.Ahogy beértünk a wc-be megfogtam a férfi fejét és belevágtam a mosdókagylóba úgy hogy ömlött belőle a vér.Majd úgy állítottam be a történteket hogy elcsúszott a vízen,amit el is hitt mindenki.Már nyugodtam ültem vissza a helyemre csak épp nem vettem észre hogy a kezem még itt-ott véres.

-Mit csináltál vele?-huppant le mellém Kol aki úgy nézett maga elé mintha leszarná az egészet.

-Semmi érdekeset,csak kicsit móresre tanítottam mert...-itt abbahagytam a mondani valómat,nem szívesen meséltem volna el mindent.

-Mert?-kérdezte egyből a fiú.

-Mert idegesített.-vágtam rá ezt az egyszerű választ,majd a fülembe bedugtam az AirPodsom és zenét hallgattam az egész úton.

~Pár órával később~

Kol ébresztett fel hogy ideértünk.Végre a szülő országomban lehetek.Itáliában vagyis mai nevén,Olaszországban.Felkaptuk a cuccainkat és lesétáltunk a repülőgépről.Az utunk egyenesen a szálloda felé vezetett.Először azt hittem hogy eltévedtünk,mert egy erdő szerűség volt a helyén de megjelent egy ember előttünk.

-A foglalásukról mutassák kérem a jegyet!-mondta a nő aki gondolom itt dolgozik.

-Oké,rendben!Várjanak egy percet és hozom a lovaikat!A cuccaikat kérem pakolják le ide!-mutatott egy asztalra.A nő két gyönyörű lóval tért vissza,mindkettő felszerelve úgy ahogy kell.Az egyik egy koromfekete csődör volt a másik pedig egy pej kanca.Én egyből beleszerettem Carlosba,aki a fekete mén volt,így Kolnak Ametiszt lett,a pej kanca.Felültünk a lovakra és elindultunk az ösvényen.Egy 20 percet kellett mennünk,van ahol vágtáztunk,volt ahol a ló diktálta a tempót.A látvány ami fogadott minket egyszerűen csodás volt.Az egész terület közepén volt a szállodának az épülete,mellette balra egy óriási istálló,jobbra meg egy pálya.Az épület mögött meg a legelő.Amire ideértünk a csomagjaink már ott álltak egy férfi mellett.Fogalmam sincs hogy értek ide ilyen hamar de most csak a látvány érdekelt.A lovakat elvitték tőlünk,leszerelték és kiengedték a legelőre őket.Megfogtuk a táskáinkat és a recepcióhoz mentünk ahol egyből adták a kulcsunkat.A mi "szobánk"volt a 56-os,ami egy két ágyas, két szobás,egy fürdős és volt egy nappali ahol volt kettő fotel és egy nagy Tv a falon.

-Hát már fél 19 van.Van még terved mára?-kérdezte Kol miközben lehuppant a fotelbe és nyúlt volna a távirányítóért.

-Ohh,hát látom neked nincs.Majd megyek egyedül.-mondtam majd kirohantam vámpírsebességgel az ajtón amit persze elég erősen bevágtam magam után.A folyosónk túlsó végén lelassítottam.De meghallottam Kol lépteit a folyosón ezért megint rohanni kezdtem volna,ha nem kapja el valaki a karom.

-Ne már Em!Csak mondanod kellett volna hogy még menni akarsz!-mondta Kol.

-De neked nincs kedved,szóval menjél nyugodtan!-utasítottam a srácot.-Amúgy is egyedül akartam lenni...

-Azt már nem!Tuti hogy most amilyen állapotban vagy,nem hagylak egyedül.-jelentette ki Kol tök természetesen.Erre már nem válaszoltam hanem csak elindultam az udvar felé,Kollal a nyomomban.Az utunk a legelőhöz vezetett,ami villanypóznával volt körbe véve.Viszont én egy varázslattal kiűztem belőle az áramot és így át tudtunk bújni alatta.Persze ahogy beértünk visszavarázsoltam az áramot,nem akartam hogy a lovak kiszökjenek.

-Carlos,Ametiszt!-kiáltottam majd egy perc múlva megjelent a két ló előttünk.Csettintettem egyet és mindkét ló teljes felszerelésben állt előttünk.Felpattantam az én feketémre és egyenesen a kerítés felé ügettem.Megint elmormoltam egy varázslatot csak most olyat amivel átmehetünk a villanypóznákon áram ütés nélkül.

-Nem jössz?-hátrapillantottam Kolra aki észbe kapott és felugrott Ametisztre és követett.

Egy erdőn kellett átvágtatnunk m,majd odaértünk a helyszínhez amit már több évszázada nem láttam.Előttem állt a kastély maradványai ahol felnőttem,ahol leéltem a gyerekkorom,ahol nekem is meg kellett volna halnom... A csodás kőfalú kastély helyén csak romok állnak,a mezőt ahol játszottunk a lányokkal ellepte a gaz és egy tölgyfa áll a közepén.A lovakra mondtam egy elkerítő bűbájt és elindultunk a kastély fel.Nagyon izgultam,el nem tudtam képzelni mire számíthassak.A vámpírhallásommal hallgatóztam egy kicsit de csak a falak közti,esti szellőt hallottam.Ahogy beértünk a vár maradványi közé,megpillantottam valamit vagy inkább valakit...

Sziasztok!Ezen a héten még hozok egy részt valószínűleg. Szerintetek kit látott meg Emma?

By~Író<3