Egy elrendelt sors

📕5.fejezet📕

A következő nap már a hétvége volt a kisfiú már-már örömmel sétált édesanyja oldalán az Iskolába. Majd egésznap az órák anyagjaira figyelt és a szünetekben játszott a többiekkel, amitől az ebédszünetre annyira kifáradt, hogy az asztalnál már eltudott volna aludni. Miután végzett az ebédjével és a Napközi szobába ment az asztalnál újra elaludt. Eközben a nevelő is beért ,de nem ébresztette fel a fiút hanem csak le ült a tanári asztalhoz.

Álmában egyetlen egyszer jelent meg a lény és akkor is csak egy mondat érééig.

-Vine tudd meg ,hogy nem sokára vissza térek s te megtudod a titkokat melyek körül ölelnek addig se felejts,-mondta a lény majd eltűnt mint a kámfor. 

A kisfiú a délutáni tanulás után az édesapjával ment haza. És az úton a fejében csak a következő volt.

-Addig se felejts..,-visszhangzott elméjében és a hangja annyira ismerős volt, hogy feledni biztosan sohasem tudná, de vajon milyen titkok ölelik körül miről beszélt a lény gondolkodott a fiú.

Válaszra nem talált ahogy a napok majd a hónapok és az évek teltek a fiú többé nem álmodott. Egészen addig a bizonyos napig.

7 év elteltével...

Vine a 17 születésnapja előtti éjszakán újra látta a lényt álmában.

A lény semmit nem változott ugyanúgy nézett ki mint 7 évvel ezelőtt. Újra a fiú kezébe nyújtotta a már-már kopottas könyvet melyet a fiú fel is lapozott és meglepetten konstatálta, hogy a könyv minden lapján minden egyes sor megegyezik az elmúlt évek eseményeivel sőt még a lény is szerepelt a könyvben. Vine felemelte tekintetét ami találkozott a lény tekintetével. Mire a lény megszólalt.

-Nem sokára a könyv megtalálás esély eljön Vine te vagy az egyetlen a világon aki láthassa a valódi sors könyvét, de vigyázz senkiben nem bízhatsz.

-De mégis honnan tudsz te erről mit akarsz tőlem? -kérdezte a fiú a lényt. 

-Magamat,-adta a választ a lény mire a fiú felébred.