Egy elrendelt sors

📕2.fejezet 📕

A következő nap reggelén a fiú nem érette az esti álmát, de még csak ideje sem volt az álmának értelmét kideríteni hiszen az iskola várta.

Miután az ágyból fel kelt az előző este kikészített ruháival a karján a fürdőszobába indult.  Amit a tisztálkodással végzett és a ruháit felvette. Cipőjét is felhúzta majd az asztalhoz ült reggelizni. Mikor mindennel végzett ő és az anyukája elindultak az iskolába.  A házuktól csak pár utcára volt a buszmegálló. Az utón aki találkozott a kisfiúval és az anyjákájával mosolyogva rájuk köszönt. Ahogy haladtak az utcán még a szomszéd Bodri kutya is üdvözletét fejezte ki. A reggel csodálatos volt kellemes langyos szellő fújt és a nap gyönyörűen világított az égen. Ennél szebb tavaszi napot el sem lehetne képzelni. Vine nagyon szeretett reggelente nézelődni hiába ismerte már az utcában az összes ház cserepét omladozó falait és a gyermekek nevetését. Majd ahogy mindennap beálltak az édesanyjával egymás kezét fogva a kopottas kis vörösre festett buszmegállóba ahol a pad olyan roskatag volt, hogy ha egy veréb szállt volna rá akkor is össze dőlt volna. Viszont Vinét egyáltalán nem zavarta a pad és a buszmegálló sok szép emléket őriz számára és még a jövőben is fog talán. A kisfiú az emlékeket visszajátszva az elméjében észre sem vette az éppen begördülő rozoga kék buszt. Csak akkor zökkent ki az emlékeiből, amikor a busz megállt és nyikorgó hangja elérte fülét. A kisfiú hátra lépve jelezte édesanyájának, hogy ő szálljon előbb a járműre. Az anyja csak rámosolygott a fiúra majd fellépett a jármű lépcsőjére és két jegyet vett a Sziget utca 23-ba. Az öreg buszsofőr mosolygott egyet az asszonyra majd a jegyeket is átnyújtotta neki. A hölgy hátra sietett és egy üres helyet elfoglalva várta kisfiát. Miután Vine fel szállt és köszönt az öreg bácsinak mielőtt hátra indulhatott volna az idős buszsofőr a kezét kérte egy ötösért.  A kis fiú a pacsi után az édesanyja mellé sietett majd leült. 

Ahogyan figyelte a házakat a parkokat s a megállókat ahogy elhaladtak mellettük Vine -t újra elkapta az álmosság és pillanatok alatt már úgy aludt mint a bunda. Álmában újra vissza tért a helyre és az alak újra előtte állt a könyvel a kezében. Azonban most valamiért jobban látta az alak kinézetét az arca még nem volt kivehető de a szeme lilafényt árasztott ahogy a fiúra nézett. Vine most nem ijedt meg, hisz tudta mi fog következni és ahogy gondolta is az alak újra átnyújtotta a könyvet majd ő fel nyitotta és látott valamit, bár nem tudta mi lehet. Hiszen ő még nem is ismeri az előtte állót, hogy is olvashatná el a könyvet melyet felé nyújt. Újra az édesanyja hangjára ébredt még pedig a következő ok miatt ugyanis elérték az Iskola utcáját. 

 Miután magához tért az édesanyjával leléptek a buszról és mikor elhajtott a busz át mentek az út másik oldalára az Iskolához. Vine elköszönt az édesanyjától majd befutott a méregzöld kapunk a hatalmas hófehér faragott díszes épületbe. Az édesanyja viszont az Iskola előtt várt a munkába menő buszára és miután a buszra szállt még felhívta a férjét, hogy délután menjen el Viné-ért az Iskolába majd még egyet intett az épület felé ahogy a busz lassan indulni kezdett.