Egy elrendelt sors

📕4.fejezet📕

Az éjszaka alatt a kisfiú nem álmodott sem a könyvről sem a lényekről akik eddig körülötte voltak. Reggel mikor felébred és a fogmosás és a fürdés végeztével visszatért szobájába a ruhájáért meglepetten figyelt fel arra, hogy a tegnapi rajza eltűnt. Először nem is fogalakozott vele majd a nap folyamán egyre többszőr jutott eszébe így az ebéd után szépen vissza sétált táskájáért majd hátára véve azt elindult a Napközi szobába. Ahol az ott töltött idő alatt a rajzot újra elkészítette és táskájába rejtette. A nap többi része szokásosan telt a Napközi után az édesapja érkezett a fiúért. Majd mikor az édesanyja is hazaért Vine meg vacsorázott és újra aludni készült most az esti mesét elhagyta, mert fáradt volt a napi anyagok miatt. Az édesanyja mint eddig  megvárta míg a fia elalszik és  belépett a szobába az esti puszi miatt ,majd a lámpát leoltva elhagyta a szobát. 

Vine most viszont újra álmodott a lénnyel aki figyelmeztette, hogy a rajzokat ne mutassa meg senkinek, mert ha el szeretné valakinek magyarázni mi van rajta vagy mit álmodik nem fognak neki hinni. Majd miután a lény kiokosította újra elé tartotta a könyvet amit a fiú el is vett. Viszont nem sok idő elteltével a lény vissza vette fel nyitotta s olvasni kezdte a könyv tartalmát. 

Tíz évvel  ezelőtt született Vine Holas. Édesanyja tanárnő és édesapja orvos,-olvasta a lény közönyösen.

A kisfiú csak nézett maga elé és azon gondolkodott vajon a lény ezeket honnan tudja vagy ez az egész csak a képzelte szüleménye. A lény ránézett a fiúra majd levette csuklyáját és látszódott az arca teljesen megegyezett a fiúéval.

-Azt hiszed, hogy ez az egész nem létezik ugye?-kérdezte a lény.

A kisfiú nem válaszolt ám a tekintetéből így is kiolvasható volt a válasz az előtte állónak. 

-Vine hallottál-e már arról, hogy mindenkinek előre meg van írva a sorsa?-kérdezte a lény miközben közelebb lépett a fiúhoz és letérdelt elé. A fiú egyenesen az előtte térdelő szemébe nézett ,de megszólalni csak nem tudott.

-Mond meg nekem őszintén ha én most azt mondom neked, hogy minden ami veled történni fog itt van ebben a könyvben akkor hiszel nekem? -kérdezte a kis fiút kedvesen mosolyogva már amennyire egy szinte démonilény mosolyogni tud. A fiú ismét nem válaszolt csak bólintott. A lény újra szólni akart azonban a mondandójából a fiú már csak a nevét hallhatta mivel elérkezett a reggel és a kisfiút az édesanyja ébresztette.