Egy elrendelt sors

📕6.fejezet📕

Vine nem tudta hová tenni azt amit az előző éjszaka a vele oly hasonlatos lény mondott.

-Magát szeretné vissza szerezni, de nekem ehhez mi közöm? -zakatolt az agya egész álló nap.

Ahogyan eltelt a délelőtt, a szobájában gondolkodott ,rajzolt és irkált közben összefüggéseket keresett az álmok közt melyben megjelent a lény. Egyszer csak egy rajz felett érte az álmosság lehajtotta fejét a karjára és elaludt az asztalra görnyedve. Álmában megjelent újra a lény azonban most úgy tett mintha nem is látná Vine-t. A fiú nem értette a lény viselkedését ,de érdekelte mit is fog tenni a lény amíg ő ott van azt viszont nem tudta bizonyosan, hogy a lény tudja-e, hogy jelen van. Egy könyves polcot rendezgetett, a fekete palástot viselő lényt majd egy könyvet le tett a földre és rendezgette tovább a többit. A fiú közelebb lépve látta csak meg a könyv borítóján szereplő nevet. Az ő neve díszelgett a könyv tetején ,de vajon miért rakta a földre és nem tette a többi könyv mellé. 

-Talán megint a kezembe szeretné adni?-gondolta magában a fiú.

A lény a fiúnak hátal állt és eleresztett egy mosolyt, mikor a fiú elméjében végig futott eme gondolat.  Pakolgatott tovább gondosan mikor megjelent egy magasabb arany palástot viselő lény kinek arcát a ruhaanyaga takarta.  Az újdonsült lény előre vitte tekintetét a munkatársára majd végig a könyvespolcon mikor meglátta, hogy egy könyv hiányzik meg is szólalt.

-Vine mégis hol van Vine Holas könyve?-kérdezte ingerülten.

-Jedezus még is mit gondolsz talán megettem,-mondta gúnyolódva. 

-Vine ez egyáltalán nem vicces hol a fiú könyve?-kérdezte újra közben a fiú is meglepetten állt oldalt hiszen nem tudta, hogy a lény aki a könyvet folyton neki adta olvasásra ugyanazt a nevet viseli mint ő na, de ez vajon, hogyan lehet. Még a fiú gondolkozott a Jedezeus nevű lény újra megszólalt. 

-Vine csak a rangod miatt nem szórakozhatsz ,egyetlen sors könyvel sem,-mondta mérgesen Jedezeus. Miközben a másik előre lépett a mérgesen Jedezeus felé két lépést ,majd már szinte nevetve lehajolt felvette a könyvet s Jedezeus karjába adta.

-Tessék most boldog vagy?-kérdezte gúnyosan a fekete palástot viselő.

-Vine mégis mik ezek a halandó nyomok?-kérdezte a lény tudniillik a könyv őrző démonok látni képesek ha egy halandó egy sors könyvhöz hozzá ér, hiszen démon társai akár hányszor is rakják jobbra-balra a könyveket nem marad rajta semmi nyom. Viszont Vine Holas könyve éktelenkedett az aranyon fénylő ujj nyomoktól, ettől Jedezeus hatalmas haragra gerjed és újra kérdőre vonta a szintén Vine névre hallgató őrzőt. Azonban a démon csak nevetett társa mérgelődésén na meg persze a fiú viselkedésén és azon is, hogy Jedezeus még csak nem is érzékelte, hogy a fiú ott áll szinte két lépésre tőle.