Ez tényleg én vagyok?

6. fejezet

William szemszöge

Nem értek semmit... Alexander elviharzott én pedig itt ülök összezavarodva egy dühöngő Grétával. Szóval összegezzük is hogy most akkor mi van.. Nem Xander küldte az üzenetet és.... Várj mi? Nem ő volt! Nem ő küldte! Mikor ez tudatosult bennem mosoly kúszott az arcomra...

- Mi a fracokat mosolyogsz itt mint egy nyomi?! - húha, azt hiszem menekülnöm kéne amíg tudok... KICSIT de csak kicsit idegbe jött..ez sosem jelent jót.
- Nem ő küldte... - mosolygok mint a tejbetök..
- Hallottam! - ijj, gratulálok William menekülnöd kellett volna ameddig volt rá lehetőséged....
- Jó na, boccs.... De ha megtudom ki tette ezt én esküszöm egyesével töröm el az ujjait majd vágom le a kezét és dugom fel keresztbe a seggbe! - ismerve Grétát tényleg nem lennék a srác vagy csaj helyében...
- Okké csak nyugodj le. Ezzel nem jutunk előréb. - amilyen arcot vágott képzelem mennyire nyugodott le...

Végül úgy éreztem nem kéne húzgálni az oroszlán bajszát ezért meghívtam Grétát egy fagyira majd haza is menekültem.

Alexander szemszöge

Hogy honnan tudtam hogy ki az illető? Végiggondolva csak olyan személy lehetett aki a táborban volt velünk... És beugrott hogy honnan ismerősek a számok amik a felhasználónévben vannak.. Daniel egy játék során említette ezeket a számokat az úgynevezett szerencse számaiként. És ja, össze raktam a képet.

Ha van igazság alapja az üzenetnek.... akkor... nem nem nem, nem hihetek annak a nyomorék hülyeségének... de ha nem igaz akkor miért akart megverni Gréta és volt olyan összetört Will..
Willről jut eszembe.. ha belegondolok ma egy teljesen más, törékeny oldalát lathattam.. aranyos volt de belefájdult a szívem hogy így kellett látnom..

Beszélnem kell Williammel... Még végig se gondoltam de már nyomtam is a hívás gombra Will neve melett.

- Beszélnünk kell. - szólok bele köszönés nélkül a készülékbe amint felvette.
- Neked is szia. - mondja szarkasztikusan és bár nem látom de biztos vagyok benne hogy megforgatta a szemét- Rendben, hol és mikor?
- Ahol neked jó és most.
- Gyere a 11. utca sarkára.
- Oks. - nyomtam ki a hívást.

William szemszöge

Basszus. Itt állok a megbeszélt helyen. Ő még nincs it. Olyan gyomorgörcsöm van mint még soha, az ujjaimat tördelem, mind e mellett úgy remegek hogy attól félek a lábaim feladják a szolgálatot és összzeesek.

- Szia. - böki meg valaki a vállam hátulról.
- Szia Alex. - fordultam háta.

Nem tudom miért így szólítottam meg,valahogy kicsúszott de mint látom tetszik neki mert elmosolyodott. Beállt közén a kínos csend amit úgy utálok.

- Figyelj...Igaz ami az üzenetbenállt? Mármint...... - láttam rajta hogy nem tudja mit is mondjon szóval kiböktem amit egész idáig tartogattam miótam megláttam.
-Igen igaz. Meleg vagyok és mikor megláttalak már akkor bejöttél aztán megismertelek és még jobban megkedveltelek. Szóval röviden, igen kedvellel... - a földet pásztáztam...olyan érdekes és kavicsos meg szürke és..... - Megértem ha utálsz vagy undorodsz tőlem és azt is ha nem akarsz többet látni de mind.... - megfogta az állam és kényszerített hogy a szemébe nézzek ezzel együtt belém is folytotta a szót.

- Nézd én nem tudom mit akarok..de az biztos hogy nem undorodom tőled és végképp nem utállak.Látni meg ha lehetne minden nap látni akarnálak. Nem tudom mi van velem csak hogy veled más minden mint akárki mással.. Minden sokkal jobb ha velem vagy. Nem vagyok meleg, de te, te megmozgattál bennem valamit már az első pillanattól kedve. - a lélegzetem elakadt, nem hiszek a fülemnek. Most biztos álmodok. Ez egy álom, valaki csípjen meg.

Üdv, Anna