Ez tényleg én vagyok?

1. fejezet

Alexander szemszöge

Végre nyár van, lassan nyár vége. Az idei nyaram eléggé mozgalmas volt. Nagyon sokszor lógtam a haverokkal, csekkoltuk a csajok... Khm, hogy is fogalmazzak... Mindeggy.

Viszont idén egy táborba is elküldtek a szüleim, valami ottalvósba. Messze megyünk innen, holnap indulunk, így elkezdtem összepakolni. Egy hétig tart majd.

Jaj, be sem mutatkoztak, bocsánat. Alexander vagy, barátaimnak csak Xander. 15 éves, szeptemberben kezdem a gimnáziumot, amit nagyon várok. Sajnos a csajommal szakítottunk, így már nagyon várom, mit hoz a jövő.
Jah, az USA-ban lakom, itt születtem, Atlantában.

Barátok. Hát, meg kell hogy mondjam, olyan igazi sosem volt. Csak haverok, felszínes barátságok, látszat kedvéért. A suliban én voltam a nagymenő, így kellettek. De megvagyok így magamba. Senki sem tudja, de imádok rajzolni. Nagyon szeretek. Mostanában főleg fiúkat rajzolok, amit nagyon nem értek. Csajokat kellene.

Most rajzoltam egy eszméletlen cuki fiút. Várj, nem cuki. Csak szimplán jól sikerült. Ez most színes lett, de általában fekete-fehér képeim vannak. Na de olyan jól sikerült. El is viszem magammal. Amúgy nem másoltam sehonnan, csak jött a megérzés.

A rajzomon egy kék szemű szőke herceget rajzoltam, kicsit félénk stílusban. Fekete kapucnis pulcsiját a fejére húzta, és gyönyörű szemeivel a távolba néz.

Ja, még én. Nekem sötétbarna hajam van, és zöld szemem. Sokat mondták, hogy elég furcsa, tegyek be kontaktlencsét, ami megváltoztatja a színét, de nekem így tetszik. Ám a hajam az a focista stílusú, normális hajfazon.

Tehát. Szombat van, és egy bepakolt bőröndel várom a jövőt, mely titokzatos. Nagyon szeretnék egy olyan szerelmet, amely nem a hazugságokon alapszik, hanem a tiszteleten és a szereteten. Szeretném, hogyha törődnének velem. Melyet otthon nem nagyon kapok meg.

Van egy kisöcsém, David. Ő most 11 éves. Mondhatni én nevelem, mert a szüleink egyfolytában üzleti úton vannak. Másik országokban. :/

Gyorsan lefürödtem, mert gyorsan el ment ez a nap is. Az öcsémmel beszélgettem még egy kicsit, majd elmentem aludni. Ki kell pihennem magam holnapra.

Nem fogok ismerni senkit ott, csak egy magam leszek. De remélem, talalálok valami dögös csajt majd, ki a szerelmem lehet.

Gyorsan elaludtam. Álmomban egy fiú kezét fogtam. Nem nézhettem rá. Nem tudtam miért, de azt igen, ha ránézek, meg fogok halni.

Másnap reggel izzadtan keltem fel, majd elmentem zuhanyozni. Tesómat elvittem a nagyszüleinkhez, és elindultam a táborba.

Gyorsan odaértem, de mindenre számítottam csak arra nem, ami ott fogadott. Nem, ez nem lehet. Messzebb tőlem megpillantottam két embert. Egy nagyon szexi csajt, és a fiút..

Azt a fiút, akit lerajzoltam a semmiből...

William szemszöge

Esküszöm, megütöm ezt a lányt. Legjobb barátnőm, Gréta, aki Magyar származású, teljesen felbosszant néha. Ma is itt ülök a szobámba, szombaton, és pakolok egy rohadt táskába, hogy elutazzam 1 hétre valami táborba.

William vagyok, 15 éves. Egyke vagyok, a szüleimmel élek Atlantában. Szőke a hajam, kéke a szemem. Nem tom, de a kedvenc púlcsim egy fekete kapusnis pulcsi, melyet most is magamra vettem.

- Szia Will. - hallottam barátnőmet az ajtóból.
- Szia Gréta. Mi szél hozott? - kérdeztem. A szüleim nincsenek itthon, bár Grétának van kulcsa.
- Csak még akartam nézni, hoyg állsz. Holnap indulunk, tudod.
- Persze hogy tudom, te kis... - mondtam neki mérgesen.
- Nem árt egy kis kimozdulás. - mondta, majd leüllt a földre.

Ha, magamról még annyit, hogy nagyon nem szeretem az embereket. Mivel meleg vagyok, nem is bízok meg senkiben. Gréta viszont mindent tud rólam. A szüleim nem tudják, de mivel nagyon jó a kapcsolatom velük, el szeretném mondani. Ja, és ők nem az igazi szüleim. Nevelőszülök. Az igaziakat 4 éves koromban elvesztettem egy balesetben. És is alig éltem túl...

Grétáról azt érdemes tudni, hogy néha nagyon jó kislány, jól tanul stb. De ha olyan kedve van, akkor bekeményít. Kis perverz mindenségit neki... 🤭😏
És nagyon dögös, nagyon jól néz ki. Nem viccelek, komolyan!
Nagyon jó barátom, tényleg. Imádok vele lenni. 8 éves volt, mikor ide költöztek. Azóta ismerem.

A nap gyorsan eleszállt. Már csak arra lettem figyelmes, hogy vasárnap van és egy bőröndel állok egy busz előtt Grétával.

De ekkor megpillantottam valakit. Egy fiút, aki nagyon jól nézett ki.

- Tetszik, mi? Meghagyom neked. - suttogta Gréta a fülembe, majd elment pakolni.

Halihó mindenkinek.

Ezt a fejezetet én írtam, Mate.
Felváltva fogunk írni AnnaMcsai - val. A következő fejezetet ő írja.

Jó olvasás mindenkinek!
Üdv, Mate és Anna!