A Tanár Úr Kedvence

Totál Káosz

POV: Mae

- Yumi el fogsz késni! - hallom meg anya fenyegető hangját az emelet felől. Rohanás közben gyorsan magamra kapom az egyenruhát, és a cipőm.
- Tudom sietek!
- Itt ne hagyd a belépőkártyád!
- Nálam van, na szia elmentem!
- Mindent bele kincsem!

-A szanaszét heverő dobozokat kerülgetve veszem az irányt az iskola felé. El sem hiszem, hogy átvettek a U.A.-be!

Szuszogva pillantom meg a hatalmas épületet. A biztonsági rendszeren átjutva egy hatalmas folyosó tárul elém, egy rakás diákkal. Nem semmi védelmi rendszer van a suli körül, ez a gimi tényleg egész más, mint ahová korábban jártam.

Tanácstalanul indulok el egyenesen, fogalmam sincs merre lehet a tanári, vagy az osztály. Úgy izgulok. Vajon milyenek lesznek a többiek? Befogadnak majd? Új vagyok mi lesz ha nem fognak kedvelni? Teljesen elönt a pánik.

- Yumi, úgy nézel ki, mint aki mindjárt kidobja a taccsot - int felém nevetve Neji, az unoka tesóm. Magabiztos tekintetétől szertefoszlanak az aggodalmaim. Igen, az a Neji. A nagy hármas tagja. Nagyon büszke vagyok rá, ő annyira menő! Na meg persze a legnagyobb otaku akit ismerek.

- Nejii! - ölelem meg.
- Minden oké, csak egy kicsit izgulok - nézek körbe.
- Ugyan, nem lesz semmi baj, gyere megmutatom a termeteket. A miénk itt van a déli szárnyban, majd nézz be valamikor ha ráérsz. Be akarom neked mutatni Mirioékat, viszont a 2A-é az északiban lesz.

- Jó napot kívánok Mr. Aizawa! Meghoztam az újoncot! Lök be lendületből Neji a terembe és már itt sincs. Kisebb csoda, hogy nem estem nyakra, na mindegy.
- Akkor gyere, mutatkozz be a többieknek! - mér végig és hív magához a Tanár Úr. Egy kicsit jobban megnézve, nem így képzeltem el. Egy lepusztult öregemberre számítottam, ez a férfi viszont magas, izmos alakjával teljesen eltér az eddigi róla alkotott képemtől. Zsebre dugott kézzel, talpig feketében áll a tanári asztal előtt. Szemei semmit mondóan merednek rám.

- Sziasztok Mae Yumi vagyok! Remélem jól ki fogunk jönni! - integetek a többieknek.
- Hátul van még egy szabad hely, ülj csak le.
- Szia! Uraraka vagyok! Üdvözöl az új padtársam.
- Pszt! - böki meg valaki egy tollal a hátamat.
- Hello, Denkinek hívnak! - dob rám egy ezer wattos mosolyt.
- Kirishima! - áll meg a pad előtt egy vörös hajú srác.
- Sziasztok, a nevem Mae. - mosolygok rájuk én is. Talán tényleg nem kellett volna úgy aggódjak, mindenki kedvesnek tűnik.

- És mi a képességed? - kérdezik szinte szinkronban.
- víz - nézek rájuk nevetve. Lényegében tudom irányítani, létre tudok hozni víz pengéket, vagy akár pajzsként is tudom használni.
- De menőő! Ez tuti nagyon hasznos lesz majd hősként! Én mondhatni az osztály töltője vagyok. - húzza ki magát az egyik srác.
- Az is nagyon hasznos meg kell hagyni - nevetek rá.
- És nektek?
- Gravitáció
- Keményedés

- Srácok majd később ismerkedtek, kezdjük az órát! - csendül fel egy határozott hang a tanári asztaltól. Hirtelen mindenki a helyére pattant. Micsoda fegyelem van itt.

- Tűz üt ki egy luxus szállodában, hősként mi az első teendőd? Ida! - szögezi a kérdést az egyik srácnak. Ez a pali aztán nem kertel.
- Eloltom a tüzet!
- Nem talált. - közli unott hangnemben.
- Midoriya!
- Kimentem a civileket!
- Helyes. A mentés mindig az első számú feladat. Megbizonyosodtál a biztonságukról, mi a következő lépés? Mae! - hogy mit mondott? Várjunk az én vagyok. Na basszus.

- Hát öm... izé - a magokásomra csak csalódottan forgatja a szemét. Ez nem történhet meg, nem szerepelhetek le így. Villámszerűen pörgetem le képzeletben az eseményeket és kezdek bele.

- Mivel luxus szállodáról van szó, lehetséges, hogy egy gonosztevő okozta a tüzet. Ugyanakkor lehet, hogy túszokat ejtett, ezért óvatosan próbálnám megtalálni.
Mr Aizava ugyanazzal a tekintettel néz. Mit hagyhattam ki?
- Ó és mihamarabb értesíteném a tűzoltókat.
- hmm nem is rossz - vet rám még egy pillantást, amin nem igazán tudok kiigazodni.
A csengő hangja egy megváltásként zengette be az egész termet.

Kemény nap volt elsőre. Szünetekben bemutatkoztam a többieknek is. Tsuyuval egész jóba lettem, de volt egy srác, aki bunkó volt. Velem is, de főleg Midoriyaval. A többi órán meg főleg osztályfőnöki dolgokról volt szó. Szerencsémre a suli melletti utcában lakunk, ezért nem kellett sokat sétálni hazafelé.

- Megjöttem! - vágom be a bejárati ajtót, és azzal a lendülettel pofára is esek az egyik karton dobozban. Már meg sem lepődve próbálom összekaparni magam a padlóról.

- Ezt előadtad a suliban is? - nevet rám anya, aki úgy tűnik az egészet végignézte.
- Hát csak majdnem - nevetek én is.
- És milyen volt?
- Hát ez a suli tényleg teljesen más szint. De igyekezni fogok felzárkózni.
- Ügyes vagy kicsim, korábban osztályelső voltál, biztos menni fog - borzolja össze a hajam. -
- Kipakolnád a maradék dobozokat? Én addig sütök egy kis sütit.
- Persze anya!

Neki is álltam. A hétvégén költöztünk be, nem egy nagy ház, ezért a cuccok nagyrészét már eltettük. Már csak a ruhák maradtak hátra, azt meg se perc alatt elrakom. Boldoggá tesz, hogy itt fogunk élni. Olyan ez, mint egy újrakezdés, mint egy tiszta lap.

- Yumi átvinnéd ezeket a browniekat a szomszédba! Szeretnék jól kijönni az itteniekkel- mosolyog rám anya. Bólintva veszem el tőle a tálcát.
Kezemben a finomságokkal kopogtatok be a szemközti szomszédba. A tőlünk baloldalra lévő háznál is bepróbálkoztam. Egy alakot láttam figyelni a fenti ablakból, de nem nagyon akartak ajtót nyitni, szóval 10 perc után elengedtem a dolgot.

- Jó napot kívánok! Most költöztünk ide, anyukám készítette, fogyasszák egészséggel! Hajolok meg az ajtót nyitó idős nénike előtt.

- Köszönöm szépen aranyom, most mennem kell, mert megy a Szulejmán, de valamikor gyertek át nyugodtan teázni!
És már itt is hagyott. Érdekes emberek vannak erre meg kell hagyni.

Már csak az utolsó szomszéd maradt.
Az ajtó nyitásával párhuzamosan hajolok meg ismét.
- Jó napot kívánok! Most költöztünk
ide, anyukám készítette, fogyasszák egészséggel! - nyújtom magam elé a tálcát
- Mae? - a jellegzetes hangra földbe gyökerezett a lábam. Lassan emelem fel a tekintetem, hátha rosszul hallottam. Viszont a magas, fekete szemű alakot meglátva nem maradt kétség.
Mr. Aizawa a szomszédom.