A Tanár Úr Kedvence

Karamellás tej

POV: Mae

Meg akar ölni komolyan.  Annyira közel van, úgy ver a szívem, én ezt nem bírom.

- Kér karamellás tejet? - pattanok fel egy pillanat alatt zavaromban. Gondolom nem mondok újat azzal, hogy nem tudom kezelni az idegességem.
- Jó ötlet, de Mae..akartam már mondani, hogy sulin kívűl nyugodtan tegezhetsz. Azért olyan öreg nem vagyok - bújkál egy mosoly a szája szélén - Mi most komolyan? Megengedi? Belegondolva ha jól tudom csak 25. Nem kéne ebből nagy ügyet csinálnom, valószínűleg mindenkinek ezt mondja. Végtére is tanár, mégis mit akarna tőlem.

- Okés Mr...mármint Aizawa. Áh de fura, ezt meg kell még szoknom - nevetek rá és indulok meg a konyhába.
- Kezemben a két forró itallal egyensúlyozok vissza a kanapé felé. Ez a specialitásom, imádom.

- Most hívtak az egyesülettől. Van valami elintéznivalóm ami nem várhat. Bocsi kölyök, majd máskor befejezzük - veszi idegesen a cipőjét.
- Vigyázz magadra - veti még oda s lép is ki az ajtón. A két bögrét szorongatva nézem immáron hülthelyét. Eddig is ilyen hideg volt itt? Így egyedül már nincs kedvem filmezni se.
Este ismét alig tudok elaludni. Kölyöknek hívott mielőtt elment. Persze végül is a tanárom...mi másnak tartana. De akkor miért zavar ennyire?

------------------------

- Tamaki! - kiáltok a folyosó végén pakoló ismerős arcnak.
- Ó szia, mi a helyzet? - tördeli az ujjait idegesen. Ezzel meg mi lehet?
- Nem láttad valahol Nejit? Tegnap óta nem tudom elérni. Kezdek kicsit aggódni érte. - nézek körül hátha meglátom valahol a lila hajzuhatagot.

- Ó nem mondta? - néz rám döbbenten
- Mit? - miről kéne tudnom?
- Tudod mi is járunk gyakorlatozni. Tegnap akadt egy kis probléma Neji ügynökségénél. Felbukkant néhány gonosztevő. Nem voltak sokan, de Mirio azt mondta nehéz ellenfélnek tűntek. Még kórházban vannak vizsgálaton, de nyugi nem sérültek meg komolyan. Szerencsére időben értesítették a profi hősöket.

- Durva. Mostanában a hírekben is sok ilyesmit hallok - gondolkodok el - És te nem mentél velük?
- Hát izé, épp járőröztem, szóval lemaradtam az egészről. - mondja kínosan. Úgy tűnik, mint aki magát hibáztatjaa.

A csengő hangjára gyorsan elköszönök a fiútól, és besietek az osztálytermünkbe. Bent kész felfordulás vár. Ilda épp Urarakával tárgyal meg valamit igen csak hevesen. Sero pedig Kirishimával intenzíven lapozgat hírlapot. Mitől ilyen feldúlt mindenki?

- Hogy hogy ilyen feszült mindenki? - fordulok hátra Denkihez.
- Tegnap volt egy támadás, biztos hallottad. Midoriya és Bakugo elég csúnyán lesérültek. Elvileg a Gonoszok Ligája megfenyegette az egész sulit, hogy nem fognak kímélni senkit, mivel a hősöket ki kell irtani.

Nem is hiszem el amit hallok. A tv mostanában emleget egy egy kisebb incidenst, de rég nem hallottam ilyen durva esetet.

Gondolataimból az ajtó becsukása zökkent ki. Ahogy felnézek alig hiszek a szememnek. Mr Aizawa begipszelt bal karral, és tele kötésekkel sétál be a terembe. Látványára az osztály egy pillanat alatt némul el. Aggódó szemekkel követem minden mozdulatát. Ahogy végignéz rajtunk megakad rajtam a tekintete, mintha mondani akarna valamit.

- Mr. Aizawa! Ugye jól van? - kérdi és egyben rombolja le a pillanatot  ijedten Uraraka .
- Minden rendben. Tegnap egy kicsit kifárasztottak Sigarakiék, de az órákat ugyanúgy meg tudom tartani. - nyugtatja meg a férfi. A sérülései ellenére nem úgy néz ki, mint akit nagyon megviselt a dolog, csak egy kicsit fáradtnak tűnik.
- Milyen férfias - jegyzi meg Kirishima büszke tekintettel.

Hirtelen beugrik a tegnapi hívás..akkor ezért kellett elmennie olyan gyorsan? Biztos ezért viselkedett olyan furán.

-------------

Két bögrével egyensúlyozva csengetek be. Egy kicsit aggódok mi van vele, és mivel elméletben ő vigyáz rám, meg van a tökéletes kifogás, hogy miért jövök át.
- Jó napot kívánok! Csak gondoltam hozok egy kis apróságot - nyújtom a tálcát az ajtót nyitó férfinek
- Mondtam, hogy tegezz nyugodtan - Egy teljesen más férfi néz rám vissza, mint akit az iskolában láttam. Hogy gyógyulhatott meg ilyen hamar? Mintha kutya baja se lenne
- A U.A. ápolónője - válaszol a fel nem tett kérdésemre. Hmm talan gondokat olvasó is. Nem nagyon remélem, hogy nem.
- Csak ennyit akartam akkor visz...vagyis szia - intek hátat fordítva és veszem az irányt haza. Aizawa folyton meglep.
A hátralévő napomat a kedvenc animémnek szenteltem.

-----

Ki kéne nyitnom a szemem...annyira melegem van. Ahh csak még egy kicsit had aludjak. A levegőbe szimatolva rögtön kipattannak a szemeim. Kék lángok borítják be az egész szobát. Hatalmas füstfelhő terjeng a levegőben. Már láttam ilyen tüzet korábban...nem ez biztos nem lehet. Ki kell jutnom. Oxigén hiánytól köhögve indulok meg a lépcsők felé. Csoda, hogy még nem égett le. A vizemmel alig tudok utat nyitni magamnak. Mégis milyen lángok ezek?  A konyhában vagyok, már majdnem látom a bejárati ajtót. A plafonról égő lécek hullanak alá. Újabb köhögő roham. Távolból tűzoltók szirénáznak. Minden egyre homályosabb. A friss levegőre érve egy kicsit engedek a tempóból. Mégis minden lépés egyre nehezebben megy, kezd forogni velem a világ. Fogalmam sincs merre megyek, a lábaim, mintha maguktól mozognának. Maradék erőmmel rátenyerelek egy csengőre. Mintha nyílna az ajtó, nem tudom pontosan. . A lábaim ezen a ponton feladják a harcot, ám beton helyett valami sokkal puhábba zuhanok, majd teljesen ellep a sötétség.