A Tanár Úr Kedvence

Menta és Citromfű

POV: Mae

- Tttanár Úr! - az ajtófélfának dőlvén érdeklődő tekintettel figyeli, hogy mit fogok mondani. Miért kell ilyen szemekkel néznie?

- Elnézést nem akartam zavarni, azt hittem ön is szulejmánt néz, mint a szembe szomszéd, mármint nem ön hanem azt hittem valaki más. - halvány mosoly jelen meg a szája szélén. Úgy néz ki jól szórakozik a makogásomon. Jézusom, hogy futok bele mindig az ilyen helyzetekbe.

- Szóval én akkor megyek is! - nyomom kezébe a tálcát és lépkedek hátra. Már kezdenék sprintelni haza amikor utánam szól.

- Ha már hoztál sütit illene megkínálnom nem? - dönti oldalra a fejét
Hirtelen az ütő is megáll bennem. Hogy mi?
- Azt hiszem pont most megy a szulejmán - int a ház felé elfojtott nevetéssel. Az ajtót nyitva hagyva megy be. Akkor nekem most utána kéne menni? Óvatos léptekkel kukucskálok be a falapon. Mr. Aizawa épp tálcára teszi a browniet, kajd rám emeli éjsötét a tekintetét.

- Végig ott fogsz állni? - gyorsan becsukom magam mögött az ajtót és leveszem a tornacipőm. Viszont az ajtóban topogásnál még mindig nem jutottam tovább. Körbe nézve nem így képzeltem el a házát. Az egybenyitott konyha illetve nappali falain a sötétzöld az uralkodó szín, a levegőt pedig menta illetve citromfű illat lengi körbe.

- Még nem volt alkalmunk beszélni beiratkozásnál. - indul el komótos léptekkel a kanapé felé és int, hogy tegyek én is hasonlóan.
- Szóval - szavait egy vékony hangú nyávogás szakítja félbe. Mire a tekintetem a hang irányába fordítanám, a fehér kis cukiság már az ölembe is ugrott. A tanár úrról teljesen megfeledkezve kezdem el babusgatni az apró szőrgombócot, aki ezt nem veszi túl jó néven. Nyávogva menekül a az ölemből Mr. Aizawa karjaiba. Hupszi.

- Bocsánat, nem akartam terrorizálni a cicát. - nézek rá bűnbánóan.
- Ugyan, Tora mindenkivel ilyen. Az is meglepő, hogy nem támadott rád, mint Present Mikera - emlékszik vissza egy pillanatra -  Nem nagyon tűri meg az embereket.

- Mesélj magadról egy kicsit. Még nem tudom, hogy álljak hozzád. - simogatja unottan a kis puhaságot.
Heh le akar tesztelni? Hát persze, annyira egyértelmű. Mi másért hívott volna be?

- Hát Mae Yumi vagyok, Naruhatából jöttem. Az előző iskolámat teljesen lerombolták a gonosztevők. Stain mantráit hajtogatva égették porig az egész épületet. Képességemből adódóan el tudtam oltani a tüzet, és segítettem mentésben. Nem sokkal rá kaptam a levelet a U.A-től, hogy lehetőséget adnak pótfelvételire, viszont évet kell ismételnem. Miután letettem a vizsgát ideköltöztünk anyukámmal, és nem is tudom mit mondhatnék még...Szeretem a sushit? - mozgolódok a kanapén kínomban.

- hmm szóval sushi - gondolkozik el hangosan. Most komolyan ez maradt meg? Néhány pillanatra, mintha nagyon elmerült volna a gondolataiban, épp kezdene bele valamibe, amikor megszólal a telefon a zsebéből.

- Bocsi - emeli rám tekintetét és veszi fel a készüléket?
- Itt Aizawa. ... Most?... Már el kellett volna intéznie... 10 perc és ott vagyok. - teszi le.
- Sajnálom Mae, adódott egy kis probléma. Veszi fel a cipőjét.

- Egy élmény volt - kacsint rám és kabátját fekapva lép ki az ajtón. Hogy mit csinált? - rázom meg a fejem ledöbbenve. Most komolyan itt hagyott egyedül a lakásán? Vagyis Torával... Még egyszer körbenéztem aztán elindultam haza.

- Sokáig maradtál, már azt hittem haza se jössz. - szid le anya amint hazaérek.
- Tudom bocsi, csak...tudtad, hogy Mr. Aizawa a szomszédunk? - meredek rá kérdőn
- Komolyan? - lepődik meg ő is. Akkor nem kell aggódnom majd ha itt kell hagyjalak néhány napra üzleti út miatt. - enged meg egy nyugodt mosolyt.
- Jaja persze, de én megyek lassan aludni. Kicsit sok volt a mai nap.
- Persze menj csak jóéjt szívem!

Sziasztok! Ne haragudjatok, ha ez a rész unalmas volt. Igyekezni fogok izgalmasabb részeket hozni, remélem velem maradtok a folytatásban!😊