A Tanár Úr Kedvence

Üzleti Út

- Yumi! Gyere be! - nyit ajtót jókedvűen Neji. Bentről valami zene szól. Néhány lépés után realizálom mit is hallok.  A korábbi nyomott hangulatom egy szempillantás alatt szertefoszlik, helyét valami egészen más veszi át.

- Ez az amire gondolok? - nézek rá sokat sejtően, amire csak egy ugyan olyan pillantást kapok válaszul. Ahogy jön a refrén úgy szinkronban kezdünk el üvölteni teljes beleéléssel.

SASAGEYO! SASAGEYO! SHINZOU WA SASAGEYO!

Miután kitomboltuk magunkat fáradtan dőlünk le a kanapéra.

- Menni kéne lassan, Mirio most írt, hogy mindjárt a parkban vannak. - emeli fel tekintetét a kijelzőjéről. Az volt a terv, hogy Neji bemutat a barátainak. Nagy nehezen felkeltünk és el is indultunk. 

Vajon Mr. Aizawa miért lépett le olyan gyorsan? Talán nem akarja rám pazarolni a szabad idejét, vagy valami baja lenne velem? Nem tudom, azt se, hogy miért vagyok ilyen lehangolt ettől.

Fájdalmas oldalba könyöklés szakít ki a gondolataimból. Mi már ide is értünk volna? Egy magas szőke srác néz vissza rám kérdő tekintettel.
- Bocsi mondtál valamit? - nézek rá, mint egy idióta. Hogy mindig sikerül szerencsétlenkednem a bemutatkozásoknál.

- Mirio vagyok, Neji barátja. - int szórakozottan.
- Ő meg itt Tamaki - mutat a mellette lévő fiúra. Ő eddig is itt volt? Hogy nem vettem észre? Mondjuk elég visszahúzódónak tűnik.
- Sziasztok, Mae vagyok. Neji sokat mesélt már rólatok.

--------------------

- Szóval ha tegyük fel Tamaki  megenné Bakugo egyik hajszálat vagy ilyesmi, akkor át tudna alakulni? Mert hát  ő egy elég nagy állat. - teszem fel a nagy filozófiai kérdést, amin azóta gondolkozok, hogy a srácok elmondták a képességüket.
- Mae egy zseni vagy. Ez nekem, hogy nem jutott eddig eszembe!? - döbben le Mirio
- Nem hinném, hogy ez így működik, de érdekes felvetés- vakarja meg a tarkóját Tamaki.

Ilyen és hasonló eszmefuttatásokkal jártuk az utcákat. A srácok tényleg nagyon jó fejek, már értem Neji miért akarta őket mindenáron bemutatni. Kicsit sajnálom, hogy nekem sosem voltak ilyen jó barátaim, de reménykedtem, hogy a U.A-ben erre is lesz lehetőségem. Miután elváltak útjaink gondolataim ismét a tanárom felé terelődtek. Viszont nem gondoltam volna, hogy anya is szóba hozza ha hazaérek.

- Üzleti út?
- Igen kincsem, tudod ez most kicsit hosszabb ideig tartana, meg elég jó pénzt kapnék - Sosem voltunk gazdagok, de anya nagyon sokat dolgozik azért, hogy mindenem meg legyen, amiért nem győzök elég hálás lenni neki.
- Persze, el leszek meg minden, mennyi időre mész?
- 1 hónapra.
- Mennyi?? Azért a naprendszeren belül maradsz? - kérdem sokkolva. Nem mintha nem tudnék vigyázni magamra, csak sose ment el 1-2 hétnél többre.

- Kaliforniába pontosabban. - nevet a kiakadásomon
- A cégen belül egy nagy rendezvény lesz, nekünk kell intézni a beszerzést és az előkészületeket. Arra gondoltam rábízhatnálak Mr. Aizawára amíg nem vagyok itthon, úgyis itt van a szomszédban. Tudom nagy vagy már, nem arról van szó, hogy nem bízok benned, csak nyugodtabb lennék, ha figyelne rád valaki. - közli aggódó tekintettel.... Hogy mi van? HOGY KI?

- Anya, nem hiszem, hogy örülne neki. - húzom el a szám. Tekintve, hogy ma is úgy lerázott biztos hallani sem akar rólam. De belegondolva, talán egy kicsit jobban megismerhetném. Valami érthetetlenül vonzz a férfiban, hiába idősebb nálam, és tudom a tanárom, de mégis..olyan titokzatos. Egyszerűen nem tudom őt kiismerni, bár sajnos kíváncsi típus vagyok.

- Ugyan, biztos nem lesz gond. Akkor felhívom rendben?
- Hát felőlem oké - Anyám távolodó alakja felől hallom, ahogy kicsöng a telefon. Ahj úgy izgulok.

- Yumi! - szól úgy öt perc után
- Azt mondta rendben van, illetve hogy majd holnap megbeszéli veled a dolgokat.
- Ó értem, ha már nem találkozunk reggel akkor jó utat - ölelem magamhoz.
- Köszi, majd hozok hűtőmágnest. - a hangjából érződik, hogy vigyorog amitől nekem is mosolyra görbülnek ajkaim.

Este nehezen aludtam el. Pörgött az agyam mindenen. A nap folyamán történt dolgoktól kezdve minden kis apróságig, amiknek visszagondolva talán nincs is akkora jelentősségük.

-----------------------

Fél kómás állapotban kapom magamra az egyenruhát, és kezdek valamit a  hajammal.
Továbbra sem tudom melyik világon vagyok. Szomorúan konstatálom, hogy ezen a reggeli kávém sem segít. Öszeszedem a cuccom, épp kilépnék a bejárati ajtón, azonban nem várt látvány fogad.                  Egy magas alak fújja a füstöt a tornácnak támaszkodva. Tekintetét a felkelő nap halvány fényein legelteti. - Hirtelen minden álom kiszökik a szememből.
Amint észre veszi a jelenlétem elnyomja a csikket, és egy fekete autó felé int.
- Gyere ma én viszlek.  - indul meg a jármű felé - Van mit megbeszélnünk. - nagyot nyelve szállok be Mr. Aizawa mellé.