A Tanár Úr Kedvence

Lázas éj

POV: Mae

Zavartan igazgatom magam a szekrényre akasztott tükörben. Neji kölcsön adott egy szűk szabású, király kék ruhát. Azt mondta mindenképp ebbe menjek este, mert elvileg kiemeli az alakom. Bevallom tényleg szép darab, csak kicsit sokat mutat, nem vagyok hozzá szokva az ilyen cuccokhoz.

- Mae ha kész vagy mehe..- nyit be Aizawa. Ahogy rám emeli íriszeit félbehagyja mondandóját, szeme egész máshogy kezd el csillogni. Tekintetére hatalmas gombóc nő a torkomban. Lassan végig mér, s csak zavartan megrázza a fejét.
- Szóval ha kész vagy nem megyünk? - jobban megnézve egy fekete ingben van. Ez is jól áll neki.
- Hát izé, értem jön majd Kaminari - tipegek kínosan egy helyben. A padló valahogy most olyan érdekesnek tűnik.

- Aha. Akkor elmentem - vágja be az ajtót dacos hanggal. A következő pillanatban már hallom is az autó jellegzetes moraját, s már itt sincs.
Hát ez meg mi volt? Talán féltékeny - merül fel bennem, de azzal a lendülettel el is vetem ezt a gondolatot. Már hogy lenne az, hisz róla beszélünk.

POV: Aizawa

- Mi van veled mostanában? Itt iszogatsz a pultnál, mint valami depressziós kislány. - ver hátba Mike
- Fogd be - tök jól vagyok. - húzok le egy felest és meredek továbbra is a táncparkettre. Chh mi olyan nagy szám Kaminariban? Táncolni se tud. - szemeim újból a kékben pompázó lányra vándoroltak.

- De tényleg, tavaly ilyenkor már a szomszéd iskolás kollégákat fűzögetted.
Hogy is hívták azt a nőt - gondolkozik el a legjobb barátom.
Egy pillanatra én is elgondolkozom, fogalmam sincs mi volt a neve.

POV: Mae

Igazak voltak a pletykák. Ez a bál tényleg eszméletlen. Nem néztem volna ki az iskolából, hogy ilyen bulit csinálnak. A legjobb slágerek szólnak, és az egész termet neon fények borítják be.
Úgy látom mindenki élvezi. Momoék itt voltak nem olyan messze, korábban Nejiékkel is találkoztam.

- Nagyon csinos vagy - említi meg vigyorogva a szőkeség, miközben táncolunk.
- Te is jól nézel ki - mosolygok a fiúra. De valami még minsig nyomja a lelkem, igazából amióta elindultunk otthonról. De hagyjuk is inkább, nem akarok rá gondolni. Nem akarok a jó illatára, és a meleg érintésére godnolni.
Valahogy teljesen kikapcsolok és csak ringatózok a zenére.

Mina szalad oda hozzánk rémült tekintettel. Abban a pillanatban ezer dolog fut át az agyamon, hogy vajon mi történhetett. Már megint a gonoszok ligája?

- Baj van? - kérdezi szintén aggódva Denki.
- Kaminariii, valami elromlott a berendezésben, kérlek segíts, Jirouék így nem fognak tudni fellépni - esik teljesen kétségbe a lány. Mina karon ragadja és elkezdi húzni a színpad felé.

- Ne haragudj - néz vissza rám bocsánatkérően.
Nagy kő esik le szívemről, azt hittem már tényleg baj van.
Tanácstalanul nézelődök egy helyben, majd inkább visszaballagok a pulthoz. Úgy néz ki egyedül maradtam.

- Ilyen szép hölgyeknek vétek pár nélkül maradni - lép oda hozzám fürkésző tekintettel egy srác. Egy pillanatig el gondolkodok, hogy ki a halál ez, aztán beugrik. Hát persze, Monoma a B osztályból. Az idegesítő rosszindulatú srác akit említettek Kirishimáék. Nem nagyon akartam találkozni vele.

- Köszi, de meg vagyok egyedül. - fordulnék el amikor megragadja a csuklómat.
- Gyere jól fogunk szórakozni - kezd el rángatni a parkett felé.
- Engedj már el, aú - nyögök fel egyre erősödő szorítására
- Jaj ne kéresd már magad - horkant fel és húz tovább.

A csuklómra fonódott kéz hirtelen eltűnik. Ahogy felnézek muszáj pislognom, hogy jól látok e

- A hölgy nemet mondott ha jól emlékszem - Aizawa a zakójánál fogva tartja Monomát a levegőbe. Szemei teljesen elsötétültek.
- Meg ne lássalak mégegyszer - sziszegi az ijedt srác arcába, majd arrébb löki.
Megragadja a csuklóm s a hátsó kijárat felé siet velem. Megszeppent tekintetek néznek utánunk. Átlépve az ajtón megcsap a hűvös éjszakai levegő, de mire észbe kapnék a férfi egy szempillantás alatt a falnak szegez.

- Bántott?- vizslat dühös szemekkel.
- Nem, jól vagyok - motyogom meghökkentségemben. - félre nézve realizálom, hogy falnak támasztott két keze fogságába estem.

Tekintete piros színben úszó csuklómra téved, amit azonnal megragad és elkezd elemezni
- áú - szisszenek fel. Hangomra ismét komorrá válik és már indulna is vissza
- Megölöm.
- Semmi szükség rá - fogom meg a  kidolgogott vállát. Ahogy közelebb hajolok hozzá, enyhén megüt a pia szag.

- Aizawa te ittál? - tekintek félve magas alakjára
- És ha igen? - vonja meg a vállát nemtörödömen - Úgyis a Senkivel kéne inkább foglalkoznod - teszi keresztbe izmos karjait.
- Mármint Denkivel? - a helyzet komikuma miatt mosoly szökik arcomra
- Ja ja, tök mindegy - duzzog tovább

- Mond csak, te féltékeny vagy? - nézek rá szórakozottan - azzal a lendülettel ismét a falnak szegezve találom magam. Tettétől megáll bennem az ütő.

- Talán annak tűnök? - fúrja sötét tekintetét íriszeimbe
- Nnem - hajtom le a fejem.
- Féltékeny lennék, amiért rám se néztél egész este? - hajol zavarbaejtően közel.

Arcomhoz érve kényszerít, hogy a szemébe nézzek. Azokba az igéző fekete szemekbe, amik ez alkalommal rendkívűl sóvárgóan kémlelnek. Nem bírom tartani a szemkontaktust.
- Ugyan, hisz a tanárom vagy, természetes, hogy nem...

Puha ajkai egy szempillantás alatt elhalgattatnak. Meglepődöttségemben kipattannak szemeim, próbálnék ellenkezni, mire tenyere derekamra csúszik és szenvedélyesen a falnak támaszt. Arcomra kiül a forróság.  Szemeim lehunyva adom meg magam, s ő  egyre csak követelőzően csókol tovább.

Abban a pillanatban nem érdekelt, hogy valaki megláthat, nem érdekelt, hogy a diákja vagyok. Csak Aizawa számított.