1.rész

450 31 0
                                    

Nem szívlelem az olyan szituációkat, mikor én találok rá valamire először. Az emberek ilyenkor egyből rossz következtetéseket levonva vádolnak - jelen esetben- engem, dolgokkal amik nem is pont úgy zajlottak. Egy ilyen helyzetben már próbálhat az ember kibúvót keresni, nem fog találni. Hiába szolgáltad ha kell életed áldozva hazád... Az emberek ilyenkor begyöpös ülve hisznek a saját agyuk kreálta teóriákba, amiknek olykor semmi igazság alapja sincs.

Koromhoz képest hamar megszereztem a jonin rangot, körülbelül egy hónapra, hogy elsőre átmentem a chunin vizsgán. Azóta a mindennapjaim csak a küldetésekből álltak. Egyik követte a másikat, egy perc szünetet sem adva nekem.

Az év végére, mikor véget értek a következő generáció számára az akadémiai évek, a Kazekage behívatott. Gondoltam megint egy küldetésre kell mennem.

Mérgesen trappoltam kifelé a házamból, mert épp ekkor értem vissza egy S rangú küldetésről. Ugyan a sebeim, miket ott szereztem nem komolyak, viszont eléggé kimerültem a távollétem alatt. Az pedig, hogy még így is kell mennem egy újabb küldetésre, eléggé bosszantott.

Mikor beértem féken tartva haragom, kopogtam be illedelmesen, majd mikor meghallottam az engedélyt a belépésre, lenyomva a kilincset léptem át az ajtó küszöbét. Meglepetésemre nem egy küldetést szánt nekem a Kazekage. Én is kaptam egy csapatot, akik sikeresen teljesítve a záró vizsgát, geninek lettek. Elég nehéz velük, hisz nem jönnek ki valami jól egymással, valamint csak pár év van köztük és köztem, ami elég sokszor problémákat okoz.

Ennek ellenére a ránk kiszabott küldetéseket el kell végezni.

-A következő feladatotok egy B osztályú küldetés lesz. A legújabb fejleményeket kell eljutatnotok hangrelytekről, Avar rejteknek. Ha bárkivel találkoztok, akiket úgy mérsz fel, hogy veszítenétek, inkább vonuljunk vissza - mondta a Kazekage mélyen a szemembe nézve.

-Megértettem.

-Legkésőbb két óra múlva induljatok.

-Rendben - jeleztem, hogy megértettem, majd sietve elhagytam a helyiséget.

Meg kell keresnem ezeket a bajos kölyköket...

A keresésük nem tartott olyan sokáig, mint hittem. Kilépve a főépületből egyből ők jöttek velem szembe. Legalábbis a háromból kettő.

-[Név]-sensei?

-[Név]?- kérdezték szinte egyszerre ledöbbenve, miután megláttak.

-Nagyszerű. Épp titeket kerestelek. Hol van Kai?

-Pass.. ma kihívott egy rámen evő versenyre, de miután kikapott nem láttam. Gondolom valahol itatja az egereket.

-Szerintem inkább gyakorol. Nem nézném ki pont belőle azt, hogy feladja...

-Remek...

-Valami baj van [Név]-sensei?

-Készülődjetek, küldetésre megyünk. Egy óra múlva találkozunk a fő kapunál- indultam el az egyik irányba, megkeresni a harmadik tanítványom. Mei és Haru, először értetlenkedve meredtek a távolodó alakom után, viszont mikor felfogták, azt amit mondtam egy nagy vigyorral az arcukon néztek össze, majd már indultak is összepakolni.

Ennyire élvezik? - gondoltam magamba, miközben mosolyogva ráztam meg a fejem. Ez a mosoly is hamar eltűnt, s felváltotta a szokásos komor arcom.

Amint befordultam egy árusokkal teli utcába, hirtelen a hátamban éreztem vagy ezer égető és megvető szempárt. Sok ember kételkedik a Kazekage döntésében. Szerintük egy 13 éves gyereknek még nem kellene, hogy jonin legyen. Szerintük még kellene tapasztalatot szereznem... Emiatt egy csomó pletyka született rólam és az anyagi hátteremmel kapcsolatban. Ez az egész már 3 éve tart... Viszont szerencsémre vannak akik látják bennem, hogy érett vagyok a feladatra.

Téves ítélet - Deidara x readerWhere stories live. Discover now