Téves ítélet - Deidara x reader

6.rész

A mi részünket hamar letudtuk, bár nem pont úgy, ahogy én azt elterveztem. Amint odaértünk és én elkezdtem neki a tervről beszélni, - amit a feléjük tartó út során találtam ki- ő végig se hallgatva a kezébe vette a kaszáját, majd nekik rontott.

-Ennek is vége, bár.. ha jobban odatetted volna magad hamarabb is meglett volna-mondta, miközben hangot adva a fájdalmának, kihúzta a mellkasába szúrt kaszáját, majd feltápászkodott a földről.

-Szerintem meg, ha nem cseszel el annyi időt ezzel a hülyeségeddel.

-Ez egy szertartás Jashin-sama felé!

-Aha.. tökmindegy, hogy hogy hívod, attól még egy csomó értékes időt elvesz.

-Még csak a mai nap ismertelek meg, de már most, egyre jobban idegesítesz.. te is velük akarsz tartani?- utalt a földön fekvő ninjákra, akiket az előbb intéztünk el.

-Igen, igen persze... - forgattam meg a szemeim- Inkább menjünk Deidarának segíte- kezdtem bele, azonban félbehagytam, mikor a fehér hajú fiú hirtelen elkapta a pólóm anyagát a nyakamnál, visszarántva a mellettünk lévő fának vágott. Szabad kezével rámarkolva a fegyverére belevágta a mögöttem lévő növény törzsébe, közvetlenül a fejem mellett, ami következtében néhány hajszálat le is vágott az éles tárgy, mikor az a fába vésődött.

-Tényleg engem akarsz felhúzni? - kérdezte mély hangján, miközben összeszűkített szemeivel mélyen belenézett az enyémekbe. Lefagytam. Csak csendben álltam előtte mozdulatlanul, miközben a lilás színű íriszeiből visszatükröződő tükörképemmel néztem farkasszemet. Megpróbálva megtörni a csendet néha-néha szólásra nyitottam ajkaim, azonban vissza is csuktam azokat, már rögtön az első szemöldök ráncolására. Még ha ez ellenére is meg akartam volna szólalni, szerencsétlenségemre egy hang nem jött ki a torkomon. Egyre jobban éreztem, ahogy az eddigi - fogjuk rá - nyugis hangulat átvált nyugtalanítóvá, valamint a belőle áradó feszültséget- Ha?!- mordult rám újra, még közelebb jöve az arcomhoz, miközben még jobban szorítani kezdte pólóm anyagát a nyakamnál.

Pár perc néma csendet követően egy nyelvcsettintéssel kíséretében engedett a pólóm szorításán, azonban még nem engedte el teljesen.

-Hagyjuk.. menjünk annak a terroristának segíteni, és egyben megnyerni a fogadásunkat - mondta, miközben kivéve a fába szorult kaszáját, elengedett, majd a levegőben megforgatva a fegyverét a vállának támasztotta. Még mindig kissé az előző hatása alatt voltam, így beletelt pár másodpercbe, mire felfogtam amit mondott, s egy aprót bólintva utána indultam.

Alig hogy odaértem hozzá, mikor mindketten az egyik bokor felől jövő hangra lettünk figyelmesek. A zaj forrása felé fordítva a fejünket az előző ninják egyik bajtársát pillantottuk meg. Rémült tekintete a földön lévő holttestek között cikázott, majd miután az összeset szemügyre vette, összeesett az egyik kollégájának holtteste mellett. Csak ott ült a porban és... nézte a vörös folyadékkal borított fűszálakat(?) Lehajtva a fejét fekete fürtyei a szemei elé lógtak, így ebben nem vagyok teljesen biztos.

Érdeklődve figyeltük a lelkileg összetört ninját a velem szemben lévő férfival, hogy mi fog történni, mikor az említett megragadva az előtte heverő kunait felállva felénk kezdett el rohanni. A tőrt elhajította, azonban nem talált, amit nem is csodálok. Könny áztatta szemeivel bizonyára csak elmosódott pacákat lát.

-Meghaltok! Megöllek titeket! - kiáltotta torkaszakadtából, mire Hidan széles vigyort varázsolva az arcára a férfi felé fordult, majd a kaszáját levéve a jobb válláról kinyújtotta a felénk rohanó ninja felé.

-Te leszel a következő áldozat, akit feláldozok! - kiáltotta neki, majd azzal ő is rohanni kezdett a véletlen életben hagyott férfi felé. Az övtáskámhoz nyúlva én is kivettem egy kunait, majd én is elindultam beszállni a harcukba.