Téves ítélet - Deidara x reader

7.rész

-Öm.. nem akarok kötekedni meg ilyenek, de miért ide jöttünk?- emeltem tekintetem a mellettem álló szőkére, értetlen fejet vágva, a "megérkeztünk" kijelentésére.

-Ne aggódj- legyintett egy hatalmas vigyorral a száján a másik, majd megvárva, hogy Deidara kioldja az előttünk lévő kősziklára helyezett csapdát- akárcsak korábban- elindulhassunk a sötétségbe. A homlokom ráncolva néztem vissza az előttünk tornyosuló sziklára, ami a távozásunk óta gátolja a bejárást a barlang belsejébe.

Elnézegetve a sziklát megcsapott a kellemes nyári szellő, mire megborzongtam, majd már nem csak a sziklán pihentettem íriszeim, hanem az ismerős tájon is. A bejárat mellett lévő fán két mókus rohangál egyik fáról a másikra. Nem messze egy bokorból pedig egy aranyos róka keres magának élelmet. Szemlátomást a mellettünk csörgedező patakban lévő kacsát és a kicsinyeit pécézte ki magának. Szegények pedig mit sem sejtve úszkálnak anyuk mögött az árral szemben.

A környezet csendes és békés. Mintha semmi probléma nem létezne ezen a világon.

Valahogy... kellemes érzés itt lenni. Elfeledteti az emberrel, hogy milyen világban is élünk.

Akár több órán keresztül is képes lennék itt állni, esetleg üldögélni és csak.. lenni- elmélkedtem, mikor visszapillantva a sötét üreg bejáratához két türelmetlenkedő alakot fedeztem fel, akik emlékeztettek arra, hogy miért vagyunk most itt. A korábban felkúszott mosolyom - amit észre sem vettem mikor történt- lekonyult, s egy komor arc váltotta fel.

Még mindig nem értem, miért ide jöttünk vissza..- merengtem el újra a kételkedő gondolataim közt, miután a fiúk láttán ismét eszembe jutottak- de.. ám legyen- rántottam vállat, majd én is a barlang felé kezdtem el lépkedni.

Belépve az üregbe ismerős ingereket tapasztalhattam meg újra. Ezekbe beletartozik a sziklákon végigfolyó vízcsepp, ahogy lecsöppenve horrorfilmbe illő légkört biztosít a helynek. A kisebb üregek közt járkáló szél, ami egy másodperc alatt libabőrt varázsol a végtagjaimra. Valamint a korom sötét, ami szintúgy, mint korábban, most is problémákat okoz [sz/sz] szemeimnek, így hunyorgatva kerestem az esetleges -kisebb- szikladarabokat, amik elég nagyok lehetnek ahhoz, hogy elessek bennük.

Pár perces gyaloglás után abba a nagy üregbe értünk, ahol először találkoztam Hidan-nal. Nem pont szép... emlékek? Nem tudom lehet-e ennek nevezni, hisz alig pár órája történt.

A szemeim a befelé tartó út során már kezdtek jobban hozzászokni a sötétséghez. Pont ezért sikerült 6-7 sötét alakot fedeztem fel magunk előtt. Egyből védekező pozíciót vettem fel, majd miután eszembe jutott az az opció, hogy lehet ők is az Akatsuki tagja - ami elég valószínű- leengedtem magam mellé a kacsóim, majd megpróbáltam minél jobban szemügyre venni őket.

Mindenkin egy hosszú sötét köpeny volt, ami hasonlított a szervezet egyenruhájához. De ha ez még nem győzött volna meg, volt három ember, akik láttán tuti biztosra vehettem, hogy ők az Akatsuki tagjai. Ez a három személy pedig nem volt más, mint Pain, Kisame és Itachi. Mivel velük már találkoztam korábban, így amint rájuk emeltem a tekintetem, egyből felismertem őket. Rajtuk kívül még volt egy fura kinézetű.. személy(?) akit vagy, amit a fényviszonyok miatt nem tudtam kivenni, hogy micsoda. Volt két szempár is, amik igencsak megijesztettek, mikor épp a másik... személyre(?) próbáltam meg ráfókuszálni, hogy az mi lehet. Ezt követően egyből rá kaptam át íriszeim, majd jobban megnézve már egy ember is kirajzolódott belőle. Volt még egy lány is, valamint az a három személy akikkel már korábban találkoztam.

Hirtelen halk lépteket hallottam meg a barlang bejárata felől, így egyből az irányába kaptam a fejem. Egy újabb férfi lépkedett be rajta, akin szintén egy olyan köpeny volt, mint a többieken.