Téves ítélet - Deidara x reader

8.rész

Körülbelül másfél hónappal ezelőtt még az volt a legnagyobb problémám, hogy Haru-ék nem bírnak viselkedni. Még álmomban sem gondoltam volna, hogy egy nap, majd én is egy leszek a szökött ninjából, akik egy veszélyes bűnszervezetben gyülekeztek.

Már lassan egy hete, hogy itt vagyok. Igazából... nem is olyan rossz itt, mint én azt az elején gondoltam. Időközben megtudtam mindenki nevét is, beleértve Kakuzu-ét is, akiket, a csatlakozásom óta nem láttunk.

Azóta mióta, megpillantottam a volt társaim azon jár az eszem, mi van ha nyertek, és legyőzték őket? Ilyenkor egy kicsit megkönnyebbülést érzek, de valahogy nem érzem fernek ezt. Most... nem nekik kellene szurkolnom, de azt sem szeretném, hogy veszítsenek. Miket beszélek! Még szép, hogy nyertek. Hisz ők Homokrelytek ninjai, ugyanúgy, mint én. Teljesen jogosan remélem, hogy nyertek. Bár... Az is igaz, nem lenne fer, velük szemben, hisz azt ígérték, segítenek tisztázni a nevem... De nem ingyen! Tehát hogy.. ők is kihasználnak engem. Nem..?- merültem el a gondolatim közt, hanyatt fekve az ágyamon. Kezeim a tarkóm alatt vannak, míg lábaimat felhúztam. Így nézegetem a plafont már egy ideje. A szobatársam, Tobi pedig valamit matat a saját ágyán. Elég fura egy alak, amit nem csak a viselkedésére értek, hanem arra is, hogy mindig maszkot hord. Felmerült már a fejemben, mi van akkor, ha egy kém, és ezért, de Konan szerint, nem kell félnem, nem az.

Mindegy is- fordultam be a fal felé, magamra húzva a mellettem lévő takarót, majd lehunyva szemeim, próbáltam meg álomba merülni. Azonban ez nem jött össze, mert baromi erős volt a lámpa fénye, ami Tobi ágya mellett állt, valamint ő is elég hangosan kattogtatott, pattogtatott valamit.

Csak hagyd figyelmen kívül. Egy idő után, úgyis vagy elalszol, vagy megunja és elmegy ő is aludni- nyugtattam magam, azonban egyik sem jött be.

Tobi már, a lefekvésemtől számítva egy órája játszik valamivel. Ezt viszont, már nem tudtam nem megszólni, főleg, hogy már hajnal van.

-Aludhatnánk végre?!- förmedtem rá, felé fordulva. Tobi egyből rám kapta a tekintetét, majd gyeres hangján válaszolt.

-Zavartalak? Bocsi hehe- azzal leoldotta a mellette lévő fényes lámpát, majd magára húzva a takarót, befordult a fal felé.

-Ideje volt már..-forgattam meg a szemeim, majd én is a fal felé fordulva, lehunytam szemeim, s vártam, hogy azokra álom szálljon.

Ez így nem kényelmes - gondoltam magamban, a homlokom ráncolva, majd átfordultam a másik irányba. Az egyik kezem a párnám alá, míg a másikat az fölé helyeztem, miközben egyik lábam felhúztam, a másikat pedig kinyújtva hagytam.

Ez sem az igazi...

A jó pár forgolódás után, -ami közbe az összes lehetséges alváspózt kipróbáltam, kétszer- végül hanyatt fekve raktam kezeim a fejem alá, miközben leszorítva szemeim próbáltam meg magamra erőltetni az elalvást.

-A faszomat már..- rúgtam le magamról mérgesen a takarom, majd felülve az ágyon, bosszús pillantásokkal néztem a békésen pihenő szobatársam.

Tobi...

Az ágy szélére másztam, majd várva pár másodpercet felálltam és elindultam az ajtó irányába. Elég sötét volt a helyiségben, így szinte alig láttam valamit. Ennek következtében pedig majdnem a padlón kötöttem ki, egy cipő miatt.

Nem hiszem már el!

A folyosókon és a nappaliban sem égett egy lámpa sem. Még a szobámból a nappalihoz vezető folyosón sem láttam egy kis fényt sem kiszűrődni az ajtók alatt.

Úgy látszik mindenki más tud aludni.

De igazából Én is tudtam Volna!

Miután elvégeztem a szükségleteimet, kilépve a wc fülkéből, a tükör elé állva, megnyitottam a csapot, ami alá beraktam a szappanos kezeimet.