3.rész

166 21 1
                                    

Ha most megmozdulok, tuti felrobbantja az engem körülvevő anyag pókokat. Francba! Mit kellene tennem? Gondolkozz.. gondolkozz...- próbáltam magam siettetni, viszont így megfeledkeztem a szőkéről, s engedtem a szorításon, amit ő ki is használva mögém került, majd egy erős ütést éreztem meg a nyakamon, amitől összeestem.

-Francba!

Elszúrtam... Szemeim egyre nehezebbek lettek, míg végül mindent ellepett a feketeség.

A madarak csicsergését hallom, valami pedig az orromat csiklandozza.

Hol vagyok?- nyitottam ki szépen lassan a szemeim, mely elé a kora reggeli nap sütötte fűszálak tárultak. Felültem a fűben, majd a karomhoz kaptam.

Még mindig fájnak.

Hát persze.. az a fiú. Ismét.. Mennem kell, hogy tudassam a Kazekage-val az Akatsuki célját. Nem tudom, hogy ez az egy céljuk van-e, vagy hogy hazudott-e, de nem tehetek mást. Ha nem megyek, és mégis igaz, akkor Gaara veszélyben van. Tisztában vagyok vele, hogy milyen erős, de.. azért mégis csak nehezebb dolguk lenne, ha nem mászkálna egyedül.

A faluba visszaérve egyből a Kazekage-hoz mentem. Ahogy egyre közeledtem az irodájához annál kevesebb őr jött velem szembe. Ez furcsa...

Mikor odaértem kopogtam, de semmi. Megismételtem, viszont ez alkalommal sem jött semmilyen válasz. Óvatosan lenyomva a kilincset bekukucskáltam, ahol az asztalára dőlt Kazekage-t pillantottam meg.

-Fontos hírt hoztam, most nincs idő pihenni-lépkedtem hozzá közelebb, majd mikor teljesen az asztala elé értem kikerekedett szemekkel álltam előtte- M-mi történt itt?- a Kazekage az asztalára volt borulva, körülötte pedig mindent vér borított.

Az nem lehet. Ki- Talán megint az Akatsuki? M-mit kellene tennem?

Még közelebb léptem hozzá, majd megfordítva, megpróbáltam újra éleszteni, de hiába. Nem ment. M-most.. m.. mit tegyek? Egy Sannin! Találnom kell egy Sannint! - álltam fel, majd sietve lépkedtem a kijárathoz. Az ajtóhoz érve kezeimmel a kilincsért nyúltam volna, de azok maguktól kinyíltak. Pontosabban egy szolgálatban lévő őr keze által, akinek előbb sikerült lenyomnia azokat, mint nekem.

-Oh [Név]- kezdett bele, majd a kezeimre pillantva, -amivel az ajtóért nyúltam volna- még a szava is elakadt, s ijedten pillantott rám, majd a vállam fölött a Kazekage asztalához.

A Sannin! Találnom kell egyet!

Mielőtt bármit is tehettem, vagy mondhattam volna az őr átkarolva a nyakamhoz szegezte a tőrjét. Lefagytam. Miért csinálja ezt?

-Most mindent elmondasz!- ordított rám, amitől kissé összerezzentem.

Mi? Miről beszél?

-Mirő-

-[Név]! Ha van valami magyarázatod, azt most kell mondanod!

Azt hiszi én öltem meg? Miért? Nem én voltam!

-Nem én voltam-próbáltam tiltakozni, de nem tudtam. Nem hitt nekem, majd fegyverét egyre jobban szorította a nyakamhoz, hogy szóra bírjon. A hegyes fegyverének köszönhetően, ahogy egyre közelebb nyomta a hideg tőrt a bőrömhöz, egy kis részen meg is vágta vele a nyakam és a apró vágásból csöpögni kezdett a piros folyadék.

Nem ellenkezhetek, mert csak rontanék azzal a dolgokon... De.. akkor mégis mit tegyek?

-[Név]! A te érdekedben ne hazudj most!

-D-de, nem én voltam!

-Akkor mivel magyarázod ezt?!-kérdezte. Megállás nélkül próbáltam valami használható okot mondani, majd mikor egy is az eszembe jutott, gondolkodás nélkül osztottam meg vele is- Szeretnék neked hinni, de a bizonyítékok mind ellened szólnak. Ráadásul mi lett a küldetéseddel? Nem úgy volt, hogy egy ideig távol maradsz a falutól?

Téves ítélet - Deidara x readerWhere stories live. Discover now