Téves ítélet - Deidara x reader

2.rész

A szemeimet kinyitva egy kórházi szobában találtam magam, körülöttem néhány Sannin ninjával.

-Felébredtél?- nézett rám egy aranyos, rövid, barna hajú lány.

-Mi tör- kezdtem bele, miközben felültem az orvosi ágyon, viszont a mondatom, a fejembe nyíló fájdalom miatt nem tudtam befejezni.

-Az utóbbi harcod során megsérültél. Ugyan nem komolyak, de azért jobb lenne ha pár napig itt maradnál, valamint utána sem kellene túlerőltetned magad.

Egész héten pihennem kellett, amit én nem is bántam. Rám fért a sokáig alvás és a semmit tevés. Csak csend és nyugalom. Már rég nem volt időm ennyit aludni egy nap. Már amikor nem a zajos szobatársaim kellett hallgatnom, kik azért lázadoznak, hogy mehessenek edzeni...

Az egyik nap, mikor békésen töltöttem időm az álomvilágomban, - kihasználva azt, hogy itt vagyok és nem kell semmit se csinálnom- valaki a vállamnál rángatva keltett fel.

-Naa~ én még aludtam volna.

-A Kazekage hívat.

-Engem? Most? De hát nekem még koncentrálnom kell a gyógyulásra - szedtem le magamról a kezeit, majd befordulva a másik irányba, megpróbáltam visszaaludni.

-Gyógyulni? Amúgy sem volt semmi komoly sérülésed, aztán itt lustálkodsz már egy hete!

-[Név]-sensei hallottam, hogy ma engednek ki a korházból. Nem lennél a bíró egy versenyen, amin majd leverem Haru-t? - kérdezte nagy beleélésekkel, a hang alapján Kai. Mikor meghallottam azt, hogy "verseny" "leverem" "Haru" már elment a kedvem ettől a naptól.

-Sajnálom, de a Kazekage-hez kell mennem. Ezt sajnos nem mondhatom le-ültem fel az ágyon, majd vigasztalóan a vállára helyeztem a kezeim, míg magamra erőltettem egy mosolyt.

-Akkor nem gondolod, hogy indulhatnál?- kérdezte karba tett kézzel a mellettem ülő, s egyben a korábbi zajongó jonin társam, valamint egykori mesterem. Csak pár megvető pillantással jutalmaztam hozzáfűzni valóját, majd kikecmeregve az ágyamból elindultam a fő épület felé.

"-Egy újabb S osztályú küldetést szántam neked. Az lenne a feladatod, hogy információkat szerezz az Akatsuki nevű szervezetről, akik a múlt héten megtámadták a falunkat."

Végre egy igazi küldetés! A korom miatt a legtöbb ember lenéz... pedig szerintem több S rangú küldetés van kipipálva a jóvoltamból, mint más veteránoknak. De végre itt egy küldetés, amin ha sikerrel járok, talán elismerik majd a tehetségem! Ha sikerülne valami használható infót szereznem... mondjuk a rejtekhelyükről vagy, hogy mi a céljuk...-a nagy elképzelésemről, - mely szerint, amint végeztem ezzel a küldetéssel utána mindenki engem fog ünnepeli - az zökkentett ki, hogy egy nagyobb ütközet következtében a földre estem. Felnéztem az illetőre, aki nekem jött, de ott csak az egyik épp szolgálatban lévő őrt pillantottam meg, ahogy egy zavart mosollyal az arcán nyújtja felém a kezét.

-Bocsánat. Jobban kellett volna figyelnem.

-Semmi baj, én is épp elkalandoztam a gondolataimba.

-Küldetésre mész?- nézett a hátamon lévő táskára.

-Igen- lelkesedtem, viszont mikor eszembe jutottak a kivitelezési nehézségei ennek az egésznek ajkaim lekonyultak- ... egy jó hosszú küldetésre...

Ha az Akatsukiról van szó, nem is biztos, hogy sikerül, majd egy használható infót találnom. Lehet, hogy már csak az, hogy találjak egy embert aki tud róluk valamit, már az is eléggé sok időmbe fog kerülni...