sᴏʟɪᴛᴜᴅᴇ || ʙᴛs ᴍɪɴ ʏᴏᴏɴɢɪ ғғ. ||

-»6.rész - HaNeul«-

Visszamentem a lányokhoz, akik, mint láthattam, jól érezték magukat. Boldog vagyok, ha ők is. Sun éppen akkor tette le elém az italt, amikor leültem.
- Az én édes drága barátnőmnek, aki egy pöcs mellet is képes jól érezni magát. – igen, ő sohasem bírta Daet, de ha jobban belegondolok akkor igazából egyik kapcsolatomért sem volt hű, de oda.
- Hogy ment azzal a helyes pasival? – érdeklődött és a kíváncsiságtól csillogott Yun szeme.
- Azon kívül, hogy rá másztam, semmi különös. – a vodka lehet nem a legjobb ötlet volt Suntol, de legurítottam az átlátszó folyadékot. Kicsit csípett, de nem nagyon izgatott. Mondjuk ma semmi és senki nem fog úgy izgatni, mint az a titokzatos férfi.
- Ajaj, HaNeul beindult csajok. Írjátok fel, mert ilyen se sokat van. – Haunt úgy látszik jobban érdekli a téma, mint engem.
- Csak egy csók volt, utána leállított. – fura belegondolni, hogy engem le kell állítani, de részegen csodákra vagyok képes.
- Ilyen is ritka van, egy srác nem a bugyid alá akar bemászni, hanem téged akar megismerni. – Chiu nem is mond hülyeséget, de minek erre gondolni, ha nekem ott van már Dae? Ez az este is hosszúnak ígérkezik, de velük bármire képes vagyok. Csak reggel ne bánjak meg semmit sem.

***

Picit becsiccsentettem, nem tagadom, de ez sem gátolt meg abban, hogy hazamenjek. A nyugodt békés lakás üresen állt, pedig Dae azt mondta várni fog rám. Beljebb léptem hátha itthon találom mégis a szerelmemet, de semmi. Se a nappaliban, sem a szobában, se sehol. Szomorúan battyogtam a kanapéhoz és ledőltem rá. De megígérte, akkor mégis hol van? Igazából nem is ez bántott a legjobban, hanem hogy megcsókoltam egy idegent és a legrosszabb benne, hogy élveztem. Lehet csak az alkohol beszél belőlem. Iszonyúan fog holnap fájni a fejem, de vasárnap lesz, így nem aggódom annyira. Remélem Dae is hamar itt lesz és ha rászorulok akkor segíteni is fog nekem.

Nem tudom mikor és hogyan kerültem az ágyba, de jó érzés volt amikor egy kéz simogatni kezdett.
- Nem a legjobb másnaposnak lenni. – nevetett édesen.
- Tudod, hogy nem bírom az alkoholt. – a hasam tartalma ki kívánkozott és ezt meg is engedtem neki, miután a wc felett voltam. Soha többet nem iszok. De tényleg soha.
- Legközelebb veled megyek.
- Nem lesz legközelebb. – vágtam rá szinte azonnal és újra megindult a gyomrom felfelé.
- Rendben, nem akarok neked rosszat. – hajamat kezében hátra fogta és nyomott egy puszit a fejemre. Annyira jó, ha az ember mellett van valaki, akit szerethet és ő viszont szereti. El sem tudnám képzelni Dae nélkül az életemet, nagyon szeretem. – Jobban vagy? – lassan bólintottam és feltápászkodtam térdelő helyzetemből. A csaphoz léptem és elkezdtem kimosni ezt a rossz ízt a fogkefém és a fogkrém segítségével.

Pár óra eltelt azóta amióta felkeltünk, de mi mégis az ágyban fekszünk és mesét nézünk. A Tom és Jerry mégiscsak gyerekkorom egyik kedvenc meséje, mindig örülök, ha újra láthatom. Így, hogy Dae még át is ölelte a derekamat, csak jobban élveztem ezt az egész mesedélutánt. Szerelmem elaludt, ezért gondoltam gyorsan beteszek egy adagot mosni és meg is főzöm a késői ebédünket. A szennyes kosár tartalmát betettem a mosógépbe, de az alján találtam valami érdekes dolgot. Egy halvány rózsaszínű, csipkés melltartó volt az. De hát én nem ilyeneket hordok. Ráadásul ebben meg push up is volt, nem is kicsi. Lehet Sun hagyta itt, hiszen amikor Daesung elmegy meglátogatni a szüleit, akkor én nem megyek vele és áthívom Sunmint, hogy aludjon itt és boldogítson. Tudom fura, hogy nem látogatom Dae szüleit, de nem igazán akarok zavarni. Hiába próbálkoztak már mind a hárman rávenni arra, hogy ez hülyeség, én akkor is ehhez tartom magam. De akkor majd legközelebb visszaadom neki. Bedobtam azt is a gépbe, majd elindítottam azt.

A konyha igen tágas, ezért nyugodtan tudtam ott sürögni és forogni. Gondoltam most nem ügyetlenkedek nehezebb ételekkel, ezért a marhahússal kezdtem valami egyszerűt. Mintha csak varázsütésre, kész lett és éppen ekkor jött ki a szobából, kómás barátom.
- Pedig most akartalak felkelteni. – nyomtam egy rövid csókot szájára.
- Ha tudtam volna, hogy ezt tervezed akkor nem jöttem volna ki. – tudom, hisz volt olyan, amikor visszarohant és megvárta, hogy érte menjek. Azóta mi változott? Fogalmam sincs, de egy ideje már nem csinálja. Kevesebbet hülyéskedik és sokkal komolyabb lett. Hiányzik az a Daesung akibe régen beleszerettem, nem mintha most nem szeretném, ne értse félre senki sem, csak hiányzik a bolond énje. Este amikor nem hagytam aludni és megcsikizett, amikor habos lett az orrom és kinevetett majd lenyalta. Amikor először találkoztunk, még akkor is ügyetlen voltam és leöntöttem mindkettőnket kávéval, az egészre még az is rátett, hogy fehérben voltunk. Ez mind hiányzik, de az évek során mind komolyodunk. Nem panaszkodnak annyit egymásnak a párok és ez így jól van, ugye? Hiszen kinek hiányzik egy felesleges információ? Nem is mondok el minden apró dolgot és gondolatot neki, de ezt ő sem teszi meg. A nosztalgia roham miatt egy picit bekönnyeztem, de ráfogtam az allergiára. Igen, ilyen apró hazugságot szoktam neki mondani. Megváltozott, miért érdekelné az, hogy egy nosztalgia roham miatt elsírtam magamat? Már nem vagyunk a régiek, ennyi. Bármennyire utálom ezt beismerni 26 évesen, de öregszem. Persze nem sietem el, de akkor is egyre öregebb leszek, egyre komolyabb és Dae csak három évvel idősebb. Szokott panaszkodni, hogy egy lassan 30 éves vénségnek egy ilyen csodás lány, mint én csak álom lehet. Ilyenkor persze megcsípem, hogy ez nem álom. Imádom hallani a nevetését, megdobbantja a szívemet. Fogalmam sincs mihez kezdhetnék nélküle.
- Dae, szeretlek. – mondtam neki őszintén, de a telefonja megcsörrent. Mostanában egyre többet hallom azt az idegesítő számot.
- Ne haragudj, ezt most felveszem. – felállt az asztaltól és adott arcomra egy puszit. – Én is szeretlek kicsim. – majd otthagyott. Valószínűleg nem fog visszajönni egyhamar, sohasem szokott két óránál tovább maradni, de nem tudom elképzelni mennyire nehéz dolga is lehet, ha vasárnap délután behívják dolgozni. Mindig ez van, ha hívják, ő ugrik. Úgy látszik ma is egyedül leszek egy ideig.

Akaratlanul de eszembe jutott a tegnap látott férfi. Az ahogyan a falnak nyomtam a hátamat és ahogyan a nyelvével bánt. Istenem ez az ember biztos sokat gyakorolt. Az is lehet, hogy Sunmi még kavart is vele, ő már csak ilyen. De én most megcsaltam Daesungot? Egy ártatlan csók volt. Egy ártatlan, kibaszott jó csók. Többet akarok belőle. Ez baj? Baj, ha azt akarom, hogy ismét megérintsen? Itt van előttem a kép.

A hold fénye rásüt arcára, ezzel jobban kiemelve vonásait. Egy számomra ismeretlen helyen vagyunk, de csodaszép. Valahol, ahol senki más nem lát minket. Jól hangzik, igaz? Miénk az egész éjszaka, de csak nézzük egymást mintha semmi más nem létezne. Áthajolja a köztünk lévő távolságot és csókot lehel számra. Finom és érzéki, mintha félne attól, hogy ezzel megbánt. Ölébe mászok és lábammal körül ölelem az övét. Fenekemre simít és keze ott is marad, néha belemarkolva. Bőröm felületén játszadozik csókjaival és néha beleremegek. Ajka mintha pecsét lenne bőrömnek, mintha azt akarná éreztetni, hogy csakis az övé vagyok, senki másé. Ruhám pántját lehajtotta vállamról és ügyes kezeivel kihalássza melltartómat.

Istenem, egyre nedvesebb vagyok, rossz hatással van rám ez a képzelgés. Basszameg, hogy mire képes egy ártatlan csók.

Hai haiii,
Egy nap, két rész? Azt hiszem beteg vagyok. Mondjuk annyira boldog vagyok, hogy ordítva éneklem a Queen számait. Ki ne örülne annak ha felveszik az első helyre? Mindegy, nem is ez a lényeg. Egy újabb lényegtelen infó rólam.
Remélem tetszenek a részek és remélem holnap is hozhatok egy következőt, mert ezt is egész nap írtam és tádám, kész van.
Legyetek jók. Pusz pusz - Ava🥀

2021.04.26 ^^