Ez a Yoongi egy érdekes ember lehet. Hogy miért gondolom így? Egyszerűen azért mert a csókja ízét most is érzem a számban. A szombati buli óta próbáltam elfelejteni ezt az átkozott férfit, de nem ment. Azt sem tudom Dae mikor ért hozzám úgy utoljára, mint ő. Egyre többet van távol és kevesebb időt tölt itthon. Tudom én, hogy fontos munkája van de rám nem szánt soha sem ennyi figyelmet. Féltékeny lennék? Lehet. De mit tegyek ha a barátomat egy héten keresztül csak aludni látom, már az evést is máshol intézi, kezd ebből elegem lenni. Lassan 11 óra és még sehol sincs, nem tudom hogy aggódjak vagy ideges legyek. Amikor hazajön akkor megöleljem, vagy kérdőre vonjam. Egy valamit tudok csak, hogy iszonyatosan aggódom most érte. A kanapén ülök és látványosan szenvedek a TV-ben menő szennyek láttán. Kattan a zár, az ajtó felé fordulok. Hát megjött. Felemelkedek majd apró lépteimmel elé állok. Kezemet fel emelem és meglendítem, a csattanás hangja bejárja az egész házat.
- Mégis hol a francban voltál? - támadtam le egyből.
- Drágaságom, most értem haza. Szeretnék pihenni. - ez nem válasz, egyáltalán nem.
- Csak ennyi? Szeretnél pihenni? - levetette magát a kanapéra és becsukta szemeit. Nagy levegőt vett és ki fújta azt.
- Miért mit szeretnél, mit tegyek? - egy mozdulattal rá ültem a derekára és megcsókoltam.
- Azt akarom, hogy velem foglalkozz végre. - belemarkolt az oldalamba és száját az enyémhez illesztette. Lassan felült és még közelebb húzott.
- Ha utána pihenhetek. - a nyakam vette célba de alig jutott valamerre is, mert hátrébb toltam.
- Szóval csak azért feküdnél le velem mert utána pihenhetsz, nem meg azért mert kívánsz? - meg sem bírt szólalni, csak le lökött magáról és a szobánk felé sétált.
- Megyek aludni. - szóval megunt. Utoljára akkor feküdtem le vele, amikor szombaton bulizni mentem. Történt azóta valami? Egy valamit tudok most csak, el kell innen tűnnöm. Egyszerűen nem bírok tovább itt maradni, most nem. Fel kaptam táskámat és egy viszonylag vékony pullovert, majd gyorsan fel húztam sportcipőmet és ki siettem a lakásból. Jelenleg minél messzebb akartam lenni Daetől.
Telefonomat remegő kézzel halásztam elő táskám legmélyéről, fogalmam sem volt kit hívhatnék fel ilyen későn. Hiszen lassan éjfél. Gondolataim el kalandoztak ahogy lábammal egy ismerős helyre léptem. Az ablakból jól lehetett látni a szoba minden sarkát, a lámpa égett, így tisztában voltam vele hogy még fent van. A szoba ajtaja nyitódott és belépett rajta Ő. Egy törölköző volt derekára csavarva és egy másik lógott a nyakában is. Hasának kockái elárulták nekem, hogy bizony törődik a külsejével és kezén lévő izmai is be lopták magukat szemem világába. Haját kezdte el törölgetni és az ágya felé sétált. Leült rá nekem háttal de nem szomorkodtam, mert még így is írtó szexi látványt nyújtott. Számba haraptam zavaromban mert még ezelőtt soha sem kukkoltam senkit sem. Baj ha azt akarom, hogy felém nézzen, hogy a törölköző csak úgy le essen? Lehet csak az érintésre vágyom igazából. Lehet erre lenne most szükségem. Tovább gondolni már nem tudtam, hisz kinézett és egyből meg is látott. Mosolyra húzta száját és ki intett. Pislogtam kettőt és már a bejárat ajtaja nyitódott.
- Te mi járatban vagy erre? - egy boxer és egy póló takarta el testét előlem, milyen kár.
- Jöttem nézni a műsort. - böktem szobája felé.
- Ha tetszett tarthatok még egyet. - számat végig nyaltam és ahogy láttam örömmel nézte végig cselekedetemet.
- Jól hangzik, de szerintem megyek sétálok napfelkeltéig. - összébb húztam magamon a vékony kis darabot mert egy lenge fuvallat miatt megrezzentem. Nem gondolhattam komolyan, hogy így jövök majd ki sétálni estére.
- Ne viccelj már, meg fogsz fagyni. Hazavigyelek?
- Ne! - olyan hirtelen és kissé hangosan mondtam ezt, hogy engem is meglepett. Az állítólagos szerelmemhez nem akarok hazamenni.
- Történt valami? - húzta ő is összébb magát, tehát ő is fázik.
- Igen, de ezt ne itt beszéljük meg. - értette célzásom és bevezetett a tágas, családi házba.
Kezembe adta a teámat, amit 2 perce ajánlott fel én meg boldogan kortyoltam bele, hogy felmelegítsen belülről.
- Tehát akkor el mondod miért akarsz halálra fagyni az éjszaka közepén? - helyet foglalt mellettem és érdeklődve felém fordult.
- Dae ma későn ért haza és ez nem az első ilyen alkalom volt a héten. Eddig is mindig 6 vagy 7-kor jött, de ma ez egészen 11-ig elhúzódott. - megint ittam a teából és vártam a reakcióját.
- Miért nem vontad kérdőre? - kíváncsiskodott, ami valamiért jól esett. Figyelt rám.
- Megtettem és fel is pofoztam, de nem kaptam semmi választ rá, csak annyit hogy most pihenni akar. - lehajtottam a fejemet, majd úgy folytattam. - Megkérdezte mit akarok, én meg rá másztam mert azt hittem kívánni fog, de seggfej módján viselkedett. Azt mondta ha utána békén hagyom és pihenhet akkor legyen. - nem mertem a szemébe nézni. Soha senkinek nem mondtam még el ilyesfajta történetet. Egy óvatos érintés lepte meg hátamat, egy kéz helyezkedett el rajta.
- És gondolom ezek után nem akartál vele lenni. - lassan bólintottam majd fel néztem rá.
- Te miért vagy fent ilyenkor? - tereltem a témát magamról, hisz soha sem szerettem panaszkodni.
- Nem tudtam aludni és későn fürödtem le, de szerintem azt már tudod. - kacsintott rám és arcom vörös színt vett fel.
- Valamin gondolkodtál, vagy mi tartott fel eddig? - a kíváncsiság vezérelt, hisz ritka volt hogy valakivel ilyen jól el tudtam volna beszélgetni.
- Inkább valakin. Egy angyalon. - nem értettem.
- De hiszen angyalok nem léteznek. - mosolyodtam el, mert ez képtelenség lenne.
- Én is így gondoltam, de most is látok egyet. - ha eddig nem égett volna az arcom, akkor most már biztosan lángolt az egész testem. Érintése az arcomon csak tetőzte az egészet és minden porcikám bele remegett. Közelebb hajolt és a vágy ami azt súgta nekem, hogy ki vagyok éhezve szája tapintására felül kerekedett rajtam és másra sem tudtam gondolni. 5 centi, 1 centi, 1 milliméter, nem tudom mennyi volt már, de megszakítottam azt. Egyik kezemmel tarkóját körbe fogtam és szájára támadtam. Vágytam rá ismét, nyelve teljesen elvarázsolt és ennyi várakozás és vágyódás után jól esett piciny testemnek, hogy ismét érezhettem. Szája még mindig olyan puha és édes volt, mint ahogy akkor éreztem. Annyi különbséggel, hogy most nem az alkohol beszélt belőlem. Nem csak számmal, egész testemmel vágytam rá, érezni akartam bőre simaságát magamon. A bögrétől megszabadultam és ledöntöttem az ágyra. Felé másztam és rá ültem derekára, persze szájától nem váltam el egy percre sem. Akármennyire éreztem, hogy ez nem helyes nem érdekelt ebben a pillanatban, akartam őt. Soha senkire nem vágytam még ennyire, mégis valami hiba becsusszant ekkor. A telefonom.
Hali mindenkinek aki valaha is elkezdte olvasni ezt a könyvet. Szeretnék boldog karácsonyt kívánni így utólag és remélem ez a kis kihagyás.. (Khm 8 hónap) nem zavart meg senkit. Sok minden történt a legutóbbi rész óta, suliváltástól kezdve minden.
Remélem boldogan töltitek az ünnepet és azt is hogy szilveszterre is tudok hozni egy részt legalább..
Ne haragudjanak azok akik az eleje óta követik a történetet, de a személyiségem sokat változott és nem volt kedvem se időm könyvhöz nyúlni sem, de visszatértem.. Remélem<33
Pusz - Ava <3
2021.12.25/26
ESTÁS LEYENDO
sᴏʟɪᴛᴜᴅᴇ || ʙᴛs ᴍɪɴ ʏᴏᴏɴɢɪ ғғ. ||
Fanfic! Igyekszem befejezni ! Yoongi a nagy nőcsábász. Ismerős, igaz? Már csak egy lányt kéne talál.. Hoppá! Hát mekkora mázli, hogy itt van nekünk HaNeul. Ez a szőkeség 1000% hogy elcsavarja a fejét. Lesznek kisebb próblémáik az biztos, de kinek nincs...
