Mégis mi történik...

~ 5 ~

-Most lesz egy hete, hogy kaptuk a telefont a korházból, nagyon megijedtünk.-mondta Robert. - Anyáék tuti kiakadtak, hogy miért nem voltam suliban és mit kerestem egy idegennel.- néztem félve a bátyámra és közben anyám dühös tekintetére tudtam gondolni.
-Hááát..ezt inkább majd rátok bízom, engem hagyjatok ki ebből.- emelte fel a kezét és elindult az ajtó felé.-Hozzak valamit neked a büféből?- kérdezte tőlem vissza fordulva.-Egy szendvics jól esne.- mondtam aranyos hangon, majd vissza dőltem az ágyra.

Próbáltam vissza pihenni, de nagyon nem tudtam. Még mindig nem tudom elhinni, hogy ez történt velünk...mi lesz ha felkel? Lehet le fog rázni? Nem akar többet látni? Vagy fel sem fog kelni? Elborzongtam a kérdések közben. A másik kérdés, hogy a szüleim, mennyire lesznek kiakadva és én abból mennyit fogok érzékelni. Félek..félek mi fog történni, Marcussal és velem. Egyszer csak egy nővér lépett be a korterembe és megzavarta a gondolatmenetemet. -Szia!-Üdvözölt, majd Marcus infúzióját kezdte babrálni.-Jónapot!-Lepödtem meg. -Kérem ne keljen fel az ágyából és ne egyen semmit, a szüleit értesítjük az ébredéséről és még a mai nap folyamán meg lesz vizsgálva.- mondta a nő. -Rendben, de a szüleimet nem kell hívni, mert itt a bátyám.- mondtam ijedten, próbáltam menteni a bőrömet ameddig csak lehet, hiszen egyszer így is túl kell éljem a kínos beszélgetést velük.- Sajnálom, a gyámjait azonnal értesítenem mindenről.-mondta a nő kicsit sem együttérzően, így már egyáltalán nem volt szimpatikus.

——————

Arra keltem, hogy ismét bejön, ugyan az a felkontyolt hajú nővér.-Szia, megtennéd, hogy átülsz ebbe a tolókocsiba, most megyünk az átvizsgálásra.- mondta szigorúan. Meg sem bírtam szólalni, olyan hotelen jött az egész. Átpattantam a tolószékbe, rá pillantottam Marcusra, aki még mindig ugyan olyan helyzetben ott feküdt a korházi ágyán, a szívem szakadt meg. A nővér végigtolt a hosszú folyosón teljesen az orvosi szobáig. Ott mindent megvizsgáltak rajtam amit csak lehetett. Körülbelül az egész este el ment a különböző vizsgálatokkal, majd újból az ágyamba találtam magam. Egyedül éreztem magam. És ismét félni kezdtem, sírni tudtam volna. Se telefon, semmi nem volt nálam. Kétségbe voltam esve, sétálni nem állhattam fel, mert még mindig infúzión voltam.

——————-

Arra keltem, hogy valaki mellettem egy újságot lapozgat, nagyon hangos volt. Lassan kinyitottam a szemem és oldalra néztem. Anya ült ott a fotelban keresztbetett lábakkal, tökéletes outfitben, gyönyörűen fésült hajjal mint ahogy általában kiszokott nézni, de mindig meglepődök, hogy lehet ilyen szép. Közben szemüvege félig lent volt az orrán és újságot lapozgatott. Nem tűnt dühösnek, ez kicsit megnyugtatott, de nem volt még bátorságom szólni neki ezért lassan megpróbáltam vissza fordítani a fejem és becsukni a szememet. De késő volt, észre vett.

-Valentina drágám.- pattant fel a fotelből és ide rohant hozzám. -Drágám annyira örülök, hogy nem lett semmi bajod.- ölelt át szorosan anya.
-Szia anya.- csak ennyit tudtam kibökni a meglepettségtől, nem mertem többet nehogy elrontsam a jókedvét. -Ma már haza jöhetsz, minden vizsgálatod jól sikerült,viszont nem mehetsz suliba még.- mondta anya boldogan.
Nem tudtam mit reagálni rá, nem akartam itt hagyni Marcust, de haza akartam menni.-Szólok a nővérnek, hogy segítsen.-mondta anya, majd fontoskodóan kiáltott egy nővérnek. A tolókocsiba tettek, átvettük a személyes dolgaimat, amik a balesetkor nálam voltak.

A kocsiban síri csend volt, kínosan éreztem magam. Az ablakon bámultam a mellettünk elhaladó kocsikat. - Hogy érzed magad?- kérdezte anya a csendet megszakítva.- Nem tudom.- válaszoltam kissé bunkón, bár nem így terveztem.-Értem.- mondta anya meglepetten.- Hogy hogy nem dolgozol?- érdeklődtem mielőtt sértésnek veszi az előző válaszomat. -Próbáltam minél hamarabb haza sietni hozzád, a baleset utáni napon sikerült haza repülnöm, de még így is dolgoznom kellett ezért volt a bátyád bent veled, én meg amikor csak tudtalak látogattalak.-Apa?- kérdeztem.-Sajnos dolgozik, ő nem tud eljönni Svájcból, mindig marasztalják őt.- mondta anya szomorúan és közben a tükörből fürgézte az arcomat.- Ah értem, akkor legalább ő is jól van.-mondtam csalódottan. -De minden nap hívott, hogy hogy vagy már és érdeklődött felőled.- mondta anya boldogan hátha kocsit jobb kedvre deríthet.- Aha tök jó.- mondtam és inkább bámultam tovább az ablakot.

Amint haza értünk, felviharoztam a szobámba és töltőre tettem a telóm. Katietől rengeteg nem fogadott hívás volt. Gondoltam írok neki.
Me: Szia Katie
Katie: Sziaa hogy vagy? Mi történt?
Me: Átjössz?
Katie: indulok is
Amint letettem a telefont anya felhozott nekem egy tál goffrit, nagyon jól esett. Fél óra sem telt el és szólt a csengő. Hallottam ahogy anya és Katie beszélgetnek, le akaetam menni mielőtt bármi gázat mondana az egyik, de nem volt erőm egyszerűen kikelni az ágyból ezért inkább megvártam Katiet.
-Úristen Valentina sziaa!- szaladt hozzám Katie majd szorosan átölelt. -Szia.- mondtam nagy mosollyal az arcomon. Katie követelte, hogy mindent meséljek el neki a történtekről. Elmesélte Katie, hogy Nora nagyon féltékeny volt mikor megtudta, hogy Marcus velem volt.Ennek felettébb örültem.

Anya már ma este repülőre szállt és dolgozni ment, ezért Katie itt maradt éjszakára.

—————-

Arra keltem, hogy Katie kinyomja a szundit az ébresztőjén és riadtan felugrik.-Úristen! Elkések az iskolából!-mondta majd kapkodta magára a ruhadarabjait. Mikor magára vett mindent és kinézett valahogy egy puszit nyomott az arcomra.- Minden rendben lesz?-kérdezett aranyosan.- Persze...ma be megyek Marcushoz.- mondtam kissé félve. -Mii dehogy mész te, alig bírsz mozogni maradj és pihenj.-mondta anyáskodóan.-Nem, nekem látnom kell, hogy van.-mondtam majd alig ha de sikerült feltápászkodnom az ágyról és a ruhás szekrényemhez léptem. Felvettem nagy nehezen egy melegítő felsőt és egy farmer nadrágot terveztem, de nagyon nem volt erőm bele gyömöszölnöm magamat, ezért egy melegítő nacit vettem fel. Elég csövesül néztem ki, de látni akartam.

-Nem engedhetem, hogy tömegközivel menjél, elviszlek.- mondta nagyot sóhajtva, miközben segített felvenni a nadrágomat. -De már így is késésben vagy. -Nem baj, ha kell elkések csak szeretném tudni, hogy épségben oda érsz.

Beszálltunk Katie kocsijába és gyorsan oda is értünk a korházba. -Köszönöm, hogy elhoztál.-mondtam és kiszálltam a kocsiból majd becsaptam az ajtót. Nagyon nehezen de felértem az emeletre.-Sziaa!- köszönt rám a nővér, miközben elveszettül keringtem a folyosón, mint hogy megkérdeztem volna valakit.- Szia a 103-as kortermet keresem.- mondtam kedvesen és fáradtan. Nagyon kifáradtam, nincs még annyi erőm, hogy ennyit sétáljak. -A folyosón végén és jobbra.- mondta ledvesen.- Segítsek? Kicsit sápadtnak tűnsz.- mondta aggódó tekintettel.-Nem, nem köszönöm.-viharoztam el teljes erőmmel, már amennyi még volt.

SZIASZTOOK❣️
Kicsit későn jött ez a rész, de a közeljövőben sok részt fogtok látni😊
Szóval, ha tetszett nyomjatok egy ⭐️-ot.