Mégis mi történik...

~ 4 ~

-Most mi a fasz van Valentina?- fordult felém megint csak ingerülten Marcus.
-Vigyél a suliba.- mondtam a földet bámulva majd elindultam a motor irányába.
-Picsába már.- szólalt meg és idegesen a falba ütött. Össze rezzentem, de továbbra is a motort követtem.
Felvettem a sisakomat és türelmesen vártam amíg kijön.
-Tudod kurvára semmi értelme nincs ennek.- kiabált Marcus. Nem bírtam a dühömet magamban tartani.
-Most komolyan?!-keltem ki magamból.-Elő adod, hogy jófej szomszédként segítesz, majd ide hozol, meg akarsz dugni és még te vagy kiakadva?!-háborodtam fel és mérgemben lekaptam a sisakot. -Szóval most kur..-szakított félbe, azzal hogy közelebb lépett és hirtelen megcsókolt. A csókja olyan forró és szenvedélyes, aztán döbbentem rá, hogy boztosan Norára gondol közben és csak azért csinálja mert nevetségessé akar tenni, na meg kell neki addig valaki akit dughat amíg Norával ki nem békülnek.

Arra kaptam magam, hogy taperol, erre gyorsan ellöktem magamtól és egy nagy pfont mértem az arcára, ami pillanatokon belül elzsibbasztotta a tenyeremet. -Szóval most kurva gyorsan vigyél innen!- mondtam határozottan, közben vissza vettem a sisakom és az indulásra vártam.
-Mi a picsa?!- kapott arcához Marcus, majd felpattant a mocira és fejére húzta sisakját.

Elég kellemetlen volt, ugyan akkor izgató volt átkarolni hátulról és izmos hasán pihentetni kezemet. Csak kár, hogy többhöz nincs jogom, és tudom. Tudom, mire gondoltok, "pedig megtehettem volna azt a többet is, nem is olyan régen."
De ez más, én tudom, hogy nem szeret és az első dolga az lenne, hogy a suliba mindenkinek elmondja, vagy lesi fotókat készít és ez végig fogja kísérteni az egész életem. Mondhatjátok, hogy paranoiás vagyok, de láttam ám a 13 reasons why sorozatot. Én csak nem akarok Hannah Baker lenni bakker. Mindegy is sajnos ki kell abból ábránduljak, abból az apró egy százalékból is, miszerint szeretetből tette vagy vonzalomból, ugyan már.
A gondolataim egyre mélyebbre cikáztak.

-Faszom.- hallottam Marcus szájából, majd éreztem ahogy kicsúszik kezeim közül a motorral elborulunk és métereket csúsztunk.Pánikba estem, de olyan gyorsan történt minden, hol van Marcus és mi történik?
Egy teherautó fénye volt utolsó amit láttam mielőtt végleg lehunytam a szemem. A fejem bele csapódott a földbe és már semmire sem reagáltam, semmit sem éreztem.

Még hangot sem hallottam, pedig a filmekben ilyenkor jön az a rész, mikor haljál a mentőautó sziréna hangját, én nem hogy sziréna hangot,de mást sem hallottam, csak Marcus reakciója volt az utolsó hang... most mi van? Meghaltam?

—————

Nagy fényre ébredtem, ahogy a hunyorító szemem elé kaptam kezemet megpillantottam az infúziót benne és rémülten elkezdtem a fejemet kapkodni.

Egy korházi ágyban feküdtem, fehér lepedő és ruha volt rajtam. Jobb oldalamhoz kaptam a fejem és megpillantottam Marcust, aki a mellettem lévő korházi ágyban feküdt, a feje be volt kötve és az egyik lába fel volt polcolva, rengeteg infúzió meg minden féle orvosi izé lógott belőle.
Borzalmas volt ezt látni, a látványtól sirni kezdtem. Nem akartam elhinni a történteket.
Nem akartam elhinni a látványt.

-Valentina!- fogta meg a kezem baloldalamon lévő ember, ismerős hang volt. Kába voltam, ahhoz hogy felfogjam mit is látok és kit is hallok.
Oldalra kaptam ijedten a fejem. Robert volt az . A bátyám aggódó tekintetét és boldog mosolyát láttam. A kezemet megszorította az örömtől.
-Annyira örülök, hogy felkeltél.- mondta izgatottan és könnybe lábadt szemekkel.
-Pihenned kell!- mondta szigorúan, amint kitombolta magából a boldogságot, annak láttán, hogy felkeltem.
-Mi?...mi történt?...Marcus jól van?...Anya, apa, James ők hol vannak?...-Zavartan halmoztam fel a bennem rejlő kérdéseket.
-Csss. Pihenned kell, ne aggódj, mindenki jól van rajtad kívül, anyu és apu szokásosan dolgoznak, James meg suliban van.- mosolygott megnyugtatóan és a vállamat simogatta.
-Marcus?Marcussal mi van?- kérdeztem ijedten és a fejemet Marcus felé kaptam.
-Ó, a kis pasid..-mosolygott huncut mosollyal Robert. - aki majdnem megölt?- mondta, de már nem tudtam eldönteni, hogy most viccből mondja vagy komolyan és fenyegetően beszél.
-Nem a pasim és még csak a nem is a barátom, tehát hogy van? Tudsz valamit,bármit?-kérdeztem ijedten.
Nagyon bosszantó és ijesztő, hogy nem tudok semmit.
-Nincs túl jól, a hét első felében, ramatyul volt,az orvosok nem tudták biztosra, hogy túl éli-e, mostmár jobban van, de még mindig kérdéses az állapota a baleset óta kómában van.- mondta Robert, fejét lehajtva és nagyot sóhajtva.
-Mi? Nem értem, mióta voltunk kómába?-ijedten néztem Robertra.