Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
｡☆✼★━━━━━━━━━━━━★✼☆｡
A hangos társaság az úti céljuk felé közeledett. A több szintes épület alakjuk felé magasodott. Meg sok helyen égett a lámpa és Natsuko kíváncsian itta magába az ismeretlen környéket. Gondolatai különböző menekülési útvonalakkal volt tele és próbálta elhelyezni a városban hol jártak. Hiába látott jól a sötétben, így is nehéz dolga volt kivenni a környéket és meghatározni bármit is.
Mikor leolvasta az épület feliratát bepánikolt, emberi alakban arca már fal fehér lett volna. Nem örült a látványnak, hiszen a neves UA kollégiumai előtt haladtak el. Minden más középiskolával jól járt volna. A hírekből tudta, hogy az utóbbi időben a diákokat nagyon védték és csoda volt, hogy a biztonsági rendszer nem riasztott. Óvatosabbnak kell lennie mint eddig bármikor, mert amint kiderül, hogy nem hétköznapi macska, bajban lesz. Legrosszabb esetben megvádolják azzal, hogy valami kém esetleg bűnöző. Legmélyen tudta, nem maradhat a fiatalokkal sokáig.
Most már annyira nem tűnt annyira jó ötletnek az egész és próbált kiszabadulni az őt ölelő karok közül. De sikertelen volt, nem lazult a szorítás és csak tovább haladtak az épülethez. Minden lépéssel a szíve egyre gyorsabb ütemben vert, lassan már torkában érezte a dobogó gombócot.
"Nézd, ez lesz az új otthonod" - nézett az állatra az egyik fiatal, miközben hozzá beszélt. Mindegyikőjük arcán boldog mosoly húzódott, ahogy néha-néha felé pillantottak. Közben őt félelemtől hányinger kerülgette, gyomra csomóban volt.
[ᨐᵉᵒʷ] Nem kell nekem semmilyen otthon. Meggondoltam magam, had menjek el. Morgott, majd csak megadóan sóhajtott. Ha el is szökött volna, a nyakörv még torkát szorítaná. Először tudta, hogy azt kell valahogy elérnie, hogy leszedjék róla. Csak az a kérdés, miképp fogja magát megértetni velük.
A fiatalok nevetve és beszélgetve léptek be a nagy üvegajtón. A kollégium előterében levették cipőjüket, majd a fő közösségi tér felé igyekeztek. Elmondhatatlanul izgatottak voltak az új jövevény miatt. Eközben macska-alakját egymásnak adogatták, akinek volt épp szabad keze. Ő csak tehetetlenül elfogadta a sorsát miközben a helység bútorzatát figyelte.
"Mindenki! Gyertek ide" - kiabálta az egyik diák magát és eltűnt az egyik ajtó mögött. A csapat feloszlott. Aki a kezében tartotta Natsukot leült a kanapéra és ölébe helyezte az állatot. A többi szétszéledt és próbálták a lehető legtöbb osztálytársukat kirángatni a szobájából. Titkon a lány is izgatott volt, szerette volna megismerni és közelről látni a híres iskola tanulóit. Még nem tudta pontosan melyik osztály diákjai közé került, de reménykedett, hogy egy felső évfolyammal van dolga. Biztonságosabb lenne mindenki érdekében.
