ＭＡＣＳＫＡＢŐＲＢＥＮ //Shoto Todoroki ff. //

𝟠. 𝔽𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥

[ᨐᵉᵒʷ]

[Az írói megjegyzést kérlek olvasd el]

｡☆✼★━━━━━━━━━━━━★✼☆｡

Késő este volt. Az egész épületben csönd lakozott, hisz a diákok már rég nyugovóra tértek.A szobában egyedül az óra kattogása és a nyitott ablakon beszökő szellő hangja volt hallható. Ahogy a szél betáncolt a szobába felkapta a függönyt és finoman megmozgatott mindent az útjában, így felborzolta Natsuko bundáját is.

Az érzésre kirázta a hideg, amely felkeltette az álmából. Felemelte fejét a puha matracról és körülnézett a sötétbe burkolt helységben. Tekintete először az órán nyugodott meg, melyről leolvasta az időt. Hajnali kettő volt.

Szemét utána mögötte fekvő fiatalra vezette, aki az utóbbi napokban rászokott arra, hogy az állat mellett aludjon el. A gondtalanul alvó fiú látványára nagyot sóhajtott. Irigy gondolatok árasztották el fejét. Meg volt győződve, hogy a nemrég megismert diákok élete könnyű és nyugodt. Ezt irigyelte tőlük, hiszen mindennél jobban vágyott egy gondtalan életre.

Mikor a szellő újra besüvített a nyitott ablakon, a hangra odakapta a szemét, mely a látványra felcsillant. Támadt egy ötlete.

Finoman a padlóra ugrott, miközben a fiút figyelte, hogy megébredt-e a mozgásra. Semmi jele nem volt, hogy felkelt volna, így az ablak felé vette az irányt. 'Csak egy picit', gondolta magában, ahogy végiggondolta lehetőségeit.

A párkányra ugrott és boldogan vette észre, hogy az ablak túl oldalán egy erkély várja. Miután mancsa újra földet ért leült a hideg kőre. Mély levegőt vett, majd pár pillanat múlva már újra emberi alakban kémlelte az előtte elhúzódó várost.

Kinyújtóztatta elgémberedett végtagjait, majd az oszlop takarásában felállt. Hosszú fehér hajába belekapott a szél, melyet próbált valahogy arcából kihajtani. Sajnos nem volt nála semmilyen hajgumi, így anélkül igyekezet kontyot kötni tincseiből.

Miután sikerült neki, fekete szeme izgatottan kezdte jobban megvizsgálni az épület szerkezetét. Tekintete hamar észrevette a villámhárító drótját, ami végigfutott a tetőig. Győztes mosollyal az arcán kapaszkodott fel annak segítségével a tetőre.

Felérve fáradtan terült el a cserepeken, közben a csillagokat figyelte. A szabadságérzés elöntötte és boldogan felnevetett. Pár napja még azon izgult, miként fog ételhez jutni, de most a város legbiztonságosabb helyén viselik gondját. Ennél tökéletesebben nem is alakulhatott volna.

"Most már csak itt kell maradnom addig, amíg meg nem erősödök" - gondolta át. Elégedetten felült és végigtekintett az iskola területén. Főképp a biztonsági rendszert igyekezett megfigyelni.  Elégedetten látta, hogy az épületek tetejét nem veszi kamera. - "Akkor ideje edzeni"