Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
｡☆✼★━━━━━━━━━━━━★✼☆｡
"Szerintetek még alszik?" - súgtak össze a fiatalok az ajtó előtt. A zajt igyekeztek minimumra csökkenteni, ahogy próbáltak belopózni társuk szobájába. Szombat délelőtt volt, de ők az izgalom miatt nem tudtak aludni, korán kipattant a szemük. Így amikor a barátjuk, kinek megérkezését várták, átlépte reggel az ajtót, nem bírtak magukkal.
"Nézzük meg. De nem én nyitom ki az ajtót!" - súgta a másik feltartva kezét, miközben hátra lépett. A szőke hajú mélyet sóhajtott és remegő kézzel az ajtó felé nyúlt. Lassan lenyomta a kilincset, amit a többi árgus tekintettel figyelt. Mikor a zsanér felnyikordult, mindannyian megálltak. Az egész társaság csöndben figyelte, hogy jön-e valami válasz zaj a szobából. Lélegzetük az izgalomtól remegett, az adrenalin a vérükben pumpált.
Mikor nem hallottak semmit, megkönnyebbülve nagyot sóhajtottak, majd tovább folytatták küldetésüket. Az ajtó lassan elnyílt, majd négy diák a kis résen bedugta a fejét, hogy körülnézzen a szobában. Késő délelőtt volt, de a függöny még el volt húzva és az egész szoba sötétbe burkolózott. Nem láttak semmit.
"Áú! Menj már arrébb! Nem látok!" - morogta az ötödik a folyosón a többi mögül, ahogy próbált az ajtóhoz furakodni. Ő is kíváncsi volt, hogy barátjuk még az igazak álmát aludja-e a szobájában és ki akarta venni a részét az egészből.
"Maradj már! Fel fogod kelteni!" - rivallt rá halkan társára a másik, miközben kezét a szájára tapasztotta, hogy visszatartsa a beszédtől. A társaság tagjai szúrós szemmel néztek a diákokra, de hamar újra a szobát kezdték el kémlelni. Közben a kettő csöndben verekedni kezdett, összeveszve az utolsó helyen az ajtónál. Figyelmük annyira el volt terelve, hogy fel se tűnt nekik a folyosón feléjük haladó diák.
"Kit fog felkelteni?" - hallatszódott mögülük az ismerős hang. A fiú szavaira az egész társaság összerezzent és megkövült a helyzetében. A két egymást szorongató diák a padlóról és a másik három az ajtóból lassan társukra néztek. Pont azzal találták szembe magukat, akivel a legkevésbé szerettek volna.
"Senkit!" - szóltak egyszerre, miközben gyorsan arrébb mozdultak az ajtóból. Közben mérges pillantásokat vetettek egymásra, néha-néha oldalba bökve a másikat. Próbáltak mást okolni azért, hogy lebuktak.
"Na jó. Mit kerestek a szobámnál." - nézett szúrós pillantással végin társain Todoroki. Mindannyian kerülték a tekintetét, félve a következményektől. A felemás hajú tarkón vágta a hozzá legközelebb állót, majd újra feltette a kérdést, de már sokkal erélyesebben.
Hitetlenkedve nézte őket, azonban titkon szórakoztatta a helyzet. Hiába bosszantotta, hogy engedély nélkül akartak a szobájába bemenni, nem tudott rájuk haragudni. Sejtette is, mit szerettek volna, de viccesebbnek találta, ha picit még húzza őket.
