Keeping in terror (Taekook ff)

3.RÉSZ

*Jungkook szemszöge*

Tegnap miközben haza felé mentem autóval, végig futattam a fejemen amit Taehyung mondott. Biztos vagyok benne, hogy nem a lépcső csinálta ezt vele. Lehet erős gondolat, de szerintem bántották. Tényleg fel nem fogom ki képes ilyet tenni. Mikor először megláttam a képen már akkor megfogott milyen gyönyörű. Aztán élőben még annál is szebb volt még így is, hogy azok a sebek voltak rajta. Ha még az nem lenne szerintem elájultam volna a szépségétől. Persze ne értsetek félre nincs semmi hátsó szándékom csak örökbe szeretném fogadni...

*Taehyung szemszöge*

Reggel szokásosan gyomorgörcsel és hányingerrel keltem. Félek bemenni az iskolába de muszáj. Felkeltem az ágyból és a szekrény felé vettem az irányt, ahol már Jimin kutakodott.
-Taehyung. Olyan jól néz ki ez a pólód. Felvehetem ma? -fordult felém egy babarózsaszín pólóval a kezében.
Igazából sose hordtam azt a pólót. Vagyis nyáron egyszer fel vettem, de suliba sose, mivel nem akarom, hogy a világos színén látszódjon, ha Yoongiék úgy vernek meg, hogy valamim véres lesz...nem egyszer megtörtént már...
-Persze, nyugodtan. -mosolyogtam rá, majd én is keresni kezdtem valamit.
Egy fekete pulcsira és egy fekete farmerre esett a választásom. Nincs még ennyire hideg, de nem akarom, hogy mások a sérüléseim nézzék.

Reggeli után, ami egy szelet vajas kenyér volt, mentem is vissza a szobába a táskámért és indultam suliba. Jimin már előbb elment, mert több élet energia van benne, mint bennem.

A suliba értem pont háromnegyedre és az osztályba vettem az irányt. Ahogy beléptem észre vettem, hogy Yoongiék nincsenek bent. Talán lesz egy szerencsés napom?

Hát... túl szép gondolat volt...
-Arréb mennél? Útban vagy, mint mindig. -lökött arrébb Yoongi és neki estem Hoseoknak.
-Jaj ennyire hiányoztam neked TaeTae, hogy a karjaimba zuhansz? -nyomott neki a falnak.
Az osztályban hirtelen csend lett és mindenki minket figyelt. Nyeltem egy nagyot és a szívem megint ezerrel vert.
-Szeretnéd, hogy az osztály előtt verjünk meg? -kérdezte Hoseok.
-N...nem...-remegett meg a hangom.

Annyira félek...

-Nem? Pedig az nagyon jó móka. -dörzsölte össze a tenyerét Hoseok.
-Hagyd már békén! -szólalt meg a semmiből hirtelen Jimin, mire mindenki rá nézett.
-Te most mi a faszért szóltál bele? Inkább kussolj, mert úgy jársz, mint ez a buzi itt! -akart neki menni Hoseok, de Yoongi vissza fogta.
-Haver őt hagyd! Inkább üljünk le. -indult meg a helye felé Yoongi és a csatlósai követték is.
Én egy mély levegőt vettem és lehajtott fejjel a helyem felé vettem az irányt. Jiminnek eltátogtam egy köszönömöt, mire egy apró mosoly volt a válasza, majd leültem a helyemre.

A harmadik szünetben úgy döntöttem kimegyek a mosdóba inni egy picit abból a ritka szar csap vízből, de hát nincs más amit ihatnák. A wc-ben volt pár felsőbb éves akik cigiztek. Nem nagyon foglalkoztak velem, inkább levegőnek néztek, de nem is bánom. Gyorsan megnyitottam a csapot és ittam, majd mikor mentem volna ki valaki pont akkor akart bejönni így lefejeltem az ajtót. A fejemre téve a kezem léptem hátra a szemem össze szorítva. Nem fájt...vagyis annyira. Vannak dolgok amik ennél jobban fájnak...vagyis az én életemből kiindulva... Szóval picit megmaszírozva a fájó részt nyitottam ki a szemem és szembe találtam magam az illetővel.
-Jaj bocsi. Nem akartam rádcsapni az ajtót. -mondta egy srác, aki szerintem kilencedikes lehetett.
Ezt nem csak onnan veszem, hogy még nem nagyon láttam a suliban, hanem onnan, hogy ha nem kilencedikes lenne, hanem valamelyik osztályban új tanuló akkor már tudná, hogy ki vagyok. Ugyanis minden új ember be van avatva abba, hogy ki a suli szerencsétlen buzi gyereke. A kilencedikesek is megfogják tudni csak később. Addig meg örülök, hogy nem tudják.
-Semmi baj. -mondtam neki, majd kimentem a mosdóból.

A nap további részében nem történt semmi érdekes. Szokásosan levegőnek néztek. Yoongiék most kivételesen nem hívtak magukkal boksz zsákosat játszani aminek örültem. Már nagyon éhes voltam, de az árvaházban már csak vacsorát fogok kapni. Elmehettem volna ebédelni a suliban, de inkább nem mentem, mert féltem, hogy Yoongiék megtalálnak útközben. Szerettem volna egy nyugodt napot...

Szóval szépen nyugodtan össze pakoltam a cuccaim, majd a hátamra kapva a táskám mentem ki a suliból. A suli udvarán már alig voltak páran. Közepes tempójú léptekkel indultam meg, de valaki hirtelen a hajamba kapva rántott vissza és térde kényszerített.