Keeping in terror (Taekook ff)

7.RÉSZ

Amíg beteg voltam Jungkook szinte egész nap mellettem volt. Aztán amint mehettem iskolába ugye már csak délután tudott velem lenni. A suliba minden reggel gyomorgörccsel és hányingerrel mentem be. Yoongiék szinte egy napot sem hagytak ki, így minden nap délutánja úgy telt, hogy a mosdó padlójáról vagy az udvar betonjáról szedtem össze magam. Mindenki elől próbáltam a sebeim rejtegetni, de leginkább Jungkook elől. Nagyon megkedveltem, főleg az őszi szünetben, mert elérkezett az a pont, hogy pár órára kivihetett. Elvitt moziba, étterembe és még haza magához is. Megmutatta hol lesz, majd a szobám, ha végre örökbe tud fogadni. Nagyon szép háza van és nagyon nagy is.

Az őszi szünet alatt Jimin is kimehetett pár órára Minhoval és elmondása alapján már alig várja, hogy végre kikerüljön innen, ahogy én is.

...

-A téli szünet alatt ne felejtsétek el megcsinálni a beadandó házit! -mondta a történelem tanár, de szinte mindenki leszarta.
Végre eljött a téli szünet, bár ez nekem nem annyira szép, mint másoknak. A többiek már tűkön ülve várják a karácsonyt, de az árvaházban örülünk annak is, ha valami sütit kapunk, mert azért ez mégis csak egy ünnep. Persze a kisebbek kapnak apró ajándékot, de én már 16 vagyok. Viszont nagyon jó karácsonyom lenne, ha megint elvihetne Kook pár órára. Ja igen, megkért rá, hogy hívjam Kooknak, de néha Kookie lesz belőle. Szerencsére nem zavarja és cukinak tartja mikor így hívom.

-Ugye nem gondoltad, hogy elmehetsz a karácsonyi ajándékod nélkül? -rántott vissza az osztály ajtóból Yoongi.
Nagyot sóhajtva hagytam, hogy a hajamnál fogva rángasson el mosdóba, ahol a padlóra lökött. Már nem számoltam az ütéseket csak vártam, hogy vége legyen. Most két hétig úgysem látom őket és lesz idejük begyógyulni a sebeimnek, hogy aztán a téli szünet után újra zúzódások borítsák a testem.

...

Könnyeim vissza tartva sétáltam az árvaház felé a jobb oldalon lévő bordáim szorongatva. Nem hiszem, hogy eltört volna csak egyszerűen borzasztóan fáj és szúr. Alig kapok levegőt.

-Már vártalak. -ölelt magához Jungkook, amint átléptem az árvaház ajtaján.
-Hiányoztál. -bújtam hozzá a fájdalmam leplezve.
Tényleg hiányzott. Ő az első és egyetlen, aki gyengéden bánik velem és jó érzés, ahogy csinálja. Az elmúlt hónapokban szerintem megszerettem.
-Te is hiányoztál. -nyomott egy puszit a fejemre, majd leguggolt elém -Jó hírem van.
-Megint kimehetek veled pár órára? -örültem meg hirtelen.
-Nem ez annál sokkal jobb. Nálam tölthetsz pár napot. -mondta mosolyogva én pedig örömömben azt sem tudtam, hogy mit csináljak.

...

-Hány napot lehetek veled? -kérdeztem, miközben pár ruhát pakoltam össze egy táskába.
-Én arra gondoltam, hogy megbeszéljük az igazgatónővel, hogy egy hetet tudj nálam lenni. Jó lesz úgy?
-Igen. -ugrottam elé és szorosan megöleltem.
Az ugrást meg is bántam, mert újra beszúrt az oldalam...

Annyira boldog vagyok most. Tudom, hogy a következő lépés az lesz, hogy Jungkook örökbe fogadhat, ha már kivihet pár napra. Már nagyon várom azt a napot.

...

-Egy hét? Nem sok az? Sajnálom, de egy hétre még nem engedhetem el magával. A 3 nap a maximum.
-De kérem. Ha vége a szünetnek, akkor meg csak hétvégén fogja engedni, hogy elvigyem az iskola miatt.
Az igazgatónő sóhajtott egyet, majd válaszolt.
-Rendben. De jövő hét pénteken minden képpen vissza hozza.
-Ígérem és köszönöm. -mondta Jungkook, majd megfogta a kezem és már ki is léptünk az irodából.
-Nem pakoltam annyi ruhát. Vissza kell menni a szobába.
-Nem baj. Majd felveszed az enyém. Meg egyébként is akartam venni neked, szóval nem lényeg. -húzott az ajtó felé.
Ahogy érzem Kook is ugyan annyira várja, hogy már nála legyek, mint én.

*Jungkook szemszöge*

Gyűlölöm magam. Ahogy egyre többet voltam Taehyunggal, már többnek láttam, mint egy kamasz fiú, akit örökbe szeretnék fogadni. Rossz kimondani, de felizgat. A puha bőre, a picit göndör haja. Csillogó szemek, mindig olyan szépen csillognak mikor meglát. A rózsaszín ajkai, amit elég sokszor rágcsál, úgy, hogy ő észre sem veszi. Főleg azt nem veszi észre, hogy mennyire felizgat. Imádom a hangját és ahogy kimondja a nevem. Teljesen megbolondít, de nem nyúlok hozzá. Nem tehetem és nem akarok egy fasz lenni, aki megrontja ezt a szépséget.

-Annyira várom már, hogy oda érjünk. -mondja boldogan, mikor már a kocsiban ülünk.
-Én is kicsim. -válaszoltam neki.
-Miért hívsz kicsimnek?
-Zavar? -néztem rá egy pillanatra, majd vissza az útra.
-Nem! Csak nem értem.
-Csak illik rád. És szeretnélek becézgetni.
-Mi illik még rám?
-Az édesem, mert édes vagy.
-Akkor én meg nyuszimnak foglak hívni. -vágta rá.
-Nyuszim? -mosolyodtam el.
-Igen. Ha rádnézek, akkor mindig egy nyuszi jut az eszembe.
-Egy sexy nyuszi ugye? -kérdeztem, mire a szemem sarkából láttam, hogy elpirult, de bólintott egyet.

Idő közben haza értünk, vagyis hozzám és először Tae cuccait vittük fel a szobájába.
-Mit szeretnél csinálni? -kérdeztem, mikor lepakoltunk.
-Elmegyünk most vásárolni? -kérdezte.
-Menjünk. -mondtam, majd már újra az autóban ültünk.

Ez a vásárlás viszont kicsit másképp alakult...