Keeping in terror (Taekook ff)

2.RÉSZ

*Taehyung szemszöge*

-Jó napot! -köszöntem illedelmesen, majd leültem Jimin mellé a székre.
Próbáltam lehajtani a fejem úgy, hogy ne lássák az arcomon lévő sérüléseket, de biztos vagyok benne, hogy látták. És az a férfi aki velem szemben ül nagyon is bámul. Biztos azt gondolja, hogy csúnya vagyok, bár igaza is van.

-Nagyon jó hírem van számotokra. -mondta az igazgatónő.
-Örökbe leszünk fogadva? -kérdezte Jimin csillogó szemekkel.
-Ha bele mentek akkor igen. Persze nem most azonnal. Ez egy hosszabb folyamat. A nagy része a mi dolgunk. A ti feladatotok csak annyi, hogy ismerkedjetek össze a lehetséges jövőbeli szülőtökkel.
-Oké oké! -pattant fel Jimin boldogan.
Oh igen... ő egy élet vidám fiú, én pedig egy depressziós hulladék.
-Choi Minho vagyok. -nyújtotta a kezét ez egyik férfi Jiminnek, majd ő is bemutatkozott és kimentek a teremből.
-Mennyit lehetek vele? -kérdezte a férfi aki bent maradt a teremben.
Ezek szerint ő engem szeretne örökbefogadni.
-Alapvetően reggel héttől este nyolcig annyit amennyit akar csak hát ők iskolába járnak szóval felesleges lenne itt csücsülnie egész nap és azt várni mikor ér vissza. Így ajánlom, hogy késő délután jöjjön be. Majd mondja meg a barátjának is, mert ők Jiminnel elég gyorsan kiviharoztak a teremből. -mondta mosolyogva az igazgatónő.
-Rendben. -mondta a férfi, majd felém fordult -Szeretnél ismerkedni? -kérdezte nyuszi mosollyal...de tényleg olyan volt neki.
Én csak félve bólintottam, majd mind a ketten felálltunk és kimentünk a teremből. A férfinek én csak az ajkáig értem... nagyon pici vagyok, de Jimin nálam is kisebb szóval nem aggódok.
-Jeon Jungkook vagyok. - nyújtotta a kezét felém amit el fogadtam
-Kim Taehyung. -mondtam halkan még mindig lehajtott fejjel.
Hallottam, hogy a férfi sóhajtott, majd leguggolt elém, hogy lássa az arcom. Megfogta a kezeim, majd a szemembe nézett. Nagyon zavarba jöttem tőle így ajkaim kezdtem harapdalni.
-Mondta az igazgatónő, hogy visszahúzódó vagy, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. -döntötte oldalra a fejét.
-Sajnálom. -suttogtam, de ő meghallotta.
-Ne sajnáld. Nagyon aranyos vagy. -simított az arcomra, ami nagyon jól esett.
Velem soha senki nem volt még gyengéd, mindig csak bántottak.
Jungkook felállt, majd rám vezette a tekintetét és már én is ránéztem.
-Merre menjünk ismerkedni? -kérdezte.
-Hát...gyere fel a szobámba. -mondtam neki, majd félve megfogtam a kezét és a szobám felé kezdtem vezetni.

Felvezettem a szobámba, közben láttam Jimint, aki teljes belééléssel beszélget Minhoval.

-Jiminnel vagyok egy szobában. Az az ő ágya, ez pedig az enyém. Ott meg a fürdő van. És van egy közös ruhás szekrényünk. Az egyik fele az enyém, a másik az övé. -mutattam be gyorsan a szobát, amit Jungkook körbe is nézett.
-Mióta vagy itt? -kérdezte miközben leült az ágyam szélére.
A cipőmet levéve ültem én is mellé, majd felé fordultam.
-Születésem óta. -sóhajtottam.
-És a szobatársad?
-Az ő szülei 6 éves korában meghaltak egy autóbalesetben.
-És ti most 16 évesek vagytok, ha jól tudom.
Erre válaszként csak bólintottam.
-Én 26 vagyok. -mosolygott.
-Miért pont engem akarsz örökbe fogadni?
-Mert megtetszettél. -mondta nemes egyszerűséggel, mire az én szemeim kétszeresükre nőttek.
-Jaj ne értsd félre. Nem úgy gondoltam. -próbálta gyorsan kimagyarázni magát -Viszont nem kétséges, hogy nagyon gyönyörű vagy. -simított az arcomra amitől megint zavarba jöttem -De meg gyönyörűbb lennél a sebek nélkül. Mond kinek volt szíve téged bántani? -fogta meg a kezeim.
A kérdés miatt beharaptam a szám. Nem szeretek erről beszélni senkinek. Nem akarom, hogy az miatt Yoongiék esetleg megöljenek...
-Hát... én.... én csak legurultam a lépcsőn. -mondtam elnézve róla.
-A lépcsőn? -kérdezett vissza, mint aki nem hiszi el.
Bár ezt ki hinné el.
-I...igen. -mondtam, mire ő csak sóhajtott egyett.
-Mesélj magadról. Mit szeretsz csinálni? -folytatta a beszélgetést, mintha semmi sem történt volna.
Egy jó darabig míg beszélgettünk, majd olyan hét óra körül bejött Jimin, hogy menjek vacsorázni. Elköszöntem Jungkooktól és ő azt mondta, hogy holnap még vissza fog jönni hozzám. Remélem tényleg így lesz...