The mafia boss (Taekook ff)

1.RÉSZ

A hangos ébresztőre kelltem fel, amit boldogan nyomtam ki. Végre eljött ez a nap is. Már nagyon várom, hogy megismerjem az új osztálytársaim.
Szinte azonnal ugrottam ki az ágyból és lerohantam a konyhába, ahol a nővérem Jennie épp a reggelit csinálja, míg Jungkook megint azokat a fránya papírokat bújja.

-Jó reggelt. -ültem bele boldogan Kook ölébe, aki a derekamat átkarolva szinte rám sem hederített.
Olyan idegesítő. Legszívesebben elvenném tőle a lapokat. Nem értem mi olyan érdekes rajtuk, hogy mindig azokkal kell foglalkozni.
-Neked is Tae. Mindjárt kész a reggeli. -mondta Jennie, de Jungkook még mindig nem vett rólam tudomást.
-Kookieee! Foglalkozz velem! -karoltam át a nyakánál, majd próbáltam vele szemkontaktust teremteni, ami egy kis idő után sikerült is.
-Ne haragudj TaeTae, de fontos dolgom van. -nyomott egy gyors puszit az arcomra, majd kitett az öléből.
-Este jövök. -ölelte meg Jenniet is, majd a cipőjét felvéve ki is lépett a házból.
Szomorúan sóhajtva ültem le Jungkook helyére, majd kezdtem lóbálni a lábamat.
-Mindig olyan sok dolga van mostanában.
-Ő a főnök. De nyugi hamarosan több időt lesz itthon. -tette le elém a reggelit nővérem, majd velem szembe ő is leült, hogy együtt reggelizzünk.
-De akkor sem értem, hogy miért rohan el mindig minden reggel és csak késő este ér haza. -álltam neki közben enni.
-Majd, ha idősebb leszel, akkor megtudod.
-De én most akarom megtudni!
-Taehyung, légyszives ne nehezítsd meg a dolgunk! -mondta picit mérgesen a velem szemben lévő, így inkább csak csendben ettem tovább.

Miután végeztünk én a szobámba rohantam és gyorsan felöltöztem, majd a fürdőben megigazítottam a hajam és a nappaliba mentem.
-Délután jövök! -kiáltottam a nővéremnek, miközben a cipőmet vettem.
-Nem leszek itthon! Este jövök Jungkookkal! -kiabálta vissza, én pedig már nem is reagáltam rá semmit, csak a táskámat a hátamra kapva kiléptem a házból.

Régen nagyon sokat foglalkozott velem Jennie és Jungkook is. Kook olyan mintha a bátyám lenne. Sokat volt nálunk és nem zavarta, hogy én mindig a testvérem nyakán lógtam. Szívesen vittek magukkal mindenhová és természetesen én szívesen is mentem velük. Aztán anyuék meghaltak. Nagyon rosszul viseltem, de Kook és Jennie mindig velem voltak. De az évek során Jungkooknak egyre több dolga akadt. Most pedig eljutottunk oda, hogy csak aludni jár haza, vagy még azt se. A nővérem pedig a napokban elkezdte követni a példáját. Értem én, hogy 14 vagyok és kevesebbet kell velem foglalkozni már, de én személy szerint nagyon igénylem, hogy sokat foglalkozzanak velem, úgyhogy eléggé szíven üt, hogy sose vannak otthon.

-Jaj ne haragudj! -szakított ki gondolkodásomból egy szőke hajú fiú.
-Te ne haragudj! Nem akartam neked menni! -mondtam gyorsan, ugyanis tényleg én voltam az, aki csak ment, mint valami világtalan.
-Én se figyeltem. -mondta mosolyogva -Egyébként Jimin vagyok. -nyújtotta felém a kezét, amit el is fogtam.
-Én Taehyung.
-Te is ide jársz? -kérdezte az iskolára mutatva, aminek a bejáratától nem messze álltunk.
-Igen. Vagyis mától igen. Kilencedikes vagyok. -válaszoltam vidáman.
-Én is! Te melyik osztályba jársz? -indult közbe meg, így én is elindultam.
-9.b. És te?
-Én is! Akkor osztálytársak leszünk! -fordult vissza felé, de ekkor hirtelen egy fekete hajú lány ugrott a nyakába.
-Jimiiin! Már hiányzott a hülye fejed! -ölelgette össze vissza őt a lány.
-Jisoo, összetörsz! -ölelte vissza Jimin is a lányt, akit ezek szerint Jisoonak hívnak.
-Bocsi. -engedte el végül, majd most már ketten fordultak felém.
-Jisoo, ő itt Taehyung. Taehyung ő itt Jisoo. -mutatott be minket gyorsan egymásnak Jimin, majd most már hárman kezdtünk el beszélgetni.
Nagyon örülök, hogy már most tudtam szerezni két barátot. Vagyis remélem a barátaim lesznek. Majd mesélek róluk otthon Jungkookéknak.

Csak akkor arra még nem gondoltam, hogy Jungkook többet tud újdonsült barátaimról, mint én...