The mafia boss (Taekook ff)

9.RÉSZ

*Taehyung szemszöge

Nem tudom felfogni ami történt. Ennyi éven keresztül képesek voltak előlem eltitkolni, hogy egy maffia családban élek. Ráadásul a barátaim tartják fogva a pincében. Nagyon remélem, hogy ez csak egy rossz álom, amiből hamarosan felébredek.

-Taehyung, ne fuss el! -rontott be utánnam Jungkook a szobámba.
-Menj ki kérlek. Egyedül szeretnék lenni.
-Nem! Ezt meg kell beszélni!
-De nem most! Nekem ez sok! Csak hagyj egy kicsit magamra! -emeltem fel egy picit a hangom, amit sose szoktam és elnézve Jungkookot, nem is tetszett neki.
-Ide figyelj Taehyung! Most, hogy tudsz a maffiáról, más szabályok lesznek! Eddig elnéző voltam veled és nagyon kedves! De ez mától nem így lesz!
-De én nem akarok a maffiához tartozni! Nem akarok bűnöző lenni! Embereket ölni meg ki tudja miket nem csináltok még! -akadtam ki.
-Leszarom! Ha a szüleid nem titkolták volna előled, akkor nem így állnál hozzá! Ha kiskorod óta arra lettél volna nevelve, hogy gyilkolj és egyéb más, akkor most nem itt tartanánk, hogy vitatkozok veled arról, hogy te vagy az örökös és ezt négy év múlva át fogod venni tőlem és Jennietől! -sétált közelebb hozzám Jungkook, de én hátráltam.
Sosem féltem tőle, de már nem tudok rá úgy tekinteni, mint régen.
-Kössz, de nem kell! Nyugodtan megtarhatod a maffiádat, amit apa és anya hagyott rád! -kiabáltam.
-Taehyung, vegyél vissza a szádból, mert kivágom a nyelved!
-Ne fenyegess! Csak hagyj! Én nem akarom ezt és kész! Megmondtam! Élni akarom tovább a régi életem!
-Nem fogod!
-Nem te mondod meg! -mondtam, mire Kook hirtelen a falnak nyomott, amitől nagyon megijdtem.
Leszorított és elsötétült szemekkel nézett rám.
-Az egész életed a kezemben van, mert én vagyok a főnök. Mivel a családba tartozol, így ha akarod ha nem, a maffia tagja vagy és vonatkoznak rád az ottani szabályok.
-Nem érdekel...
-Nem? Hát, majd fog hidd el. Jisoot és Jimint is majdnem lefejeztették a szüleik, mert köptek neked. Te is hamar így járhatsz, ha nem figyelsz oda magadra. -fogott az államra és megszorította.
Nem szóltam semmit, csak nyeltem egy nagyot.
-Szerintem nem akarsz meghalni, szóval kezdj el vissza venni a szádból vagy megbánod. -engedett el, majd távozott a szobából, én pedig hirtlen elsírtam magam és az ágyra dőltem.
A férfi akit mindennél jobban szerettem már azóta, amiota az eszemet tudom, hirtlen már nem olyan kedves velem, mint régen. Szabályok közé akar rakni és a halálommal fenyeget. Olyan, mintha a lelkem egy része meghalt volna. Azt a Jungkookot akarom, aki mindig szeretgetett. De már soha nem lesz olyan, mint régen...