A maffia választottja / Befejezve

14. - fejezet Az enyhe kifejezés...

Léna szemszög

Azt mondani hogy elég szokatlan reggelem volt enyhe kifejezés....
Arra ébredtem hogy már megint mozog a párnám de nincs pánik,utána megéreztem egy kart a derakam körül.
Na mit gondoltok a plüssmacim ölel a párnám meg félig mutáns és mozog ? Logikus..

Először én is erre gondoltam de ki kellet ábrándittanom
magam, mivel egyszerüen csak Alex karjai közt feküdtem. Pedig az első verzió jobb volt!
Habár kit akarok átverni ?
Élvezem a szituációt.
Remélhetőleg nem ébred fel, eléggé elpirultam a kockás hasát látva.. Várjunk... Ő ruha nélkül van?! Remélem legalább alulra vett fel valamitt, habár érdekes milyen lehet a...

Léna álj, ne gondolj ilyenekre! Egyszerűen csendben mász ki mellőle!
Igen pont ezt fogom tenni. Éreztem én valahol, hogy nem kellet volna mennem erre a kirándulásra és lám hol tartunk?
Egy:kezdek magamban beszélni.
Kettő :elraboltak.
Három : kezdek vonzodni ehez a seggfejhez..
Gyorsan megpróbáltam kiszabadulni valahogy Alex karjai közt.. már fel is áltam az ágyról, erre
fogja magát és vissza húz!
-Hova, hova? Netalán itt akartál hagyni? Hogy gondoltad ezt ?!
Ne menj még, maradj még kicsit!-szólt rám Alex.
Végül még tíz percig győzködött, de beleeggyeztem, hogy még egy kicsit lustizunk.
Hát hogy is mondjam nem egy kicsi lett belőle, egész nap az ágyba voltunk,
és ha még ez sem elég folyton átölelt, vagy ép a hajamat simogatta, puszilgata.
Filmet néztünk, párnacsatáztunk, ettünk, beszélgetünk...
Ez a valóság vagy álmodom?
....

-Hey! Ne ütöges azzal a párnával, Léna! Hagyd abba! Hallod?! - erre én csak kinyújtottam rá a nyelvem.-Léna! Lefogom harapni! - elkezdet közelíteni hozzám én meg persze elkeztem menekülni, majdnem elkapott de leszaladtam a nappaliba! Már elkönyveltem magamnak egy gyözelme.. - Áhá megvagy - fogott meg Alex és fektetett a kanapéra.
Elkezdet őrült módjára csikizni engem, már alig kaptam levegőt mikor megszólaltam .
-Al-lexx.. Hagyhd abbah, kérlhek ! - nevettem. - egy percre megált.
- Ha kapok érte egy puszit! - mondta mint egy kis gyerek.
-Puszit!? Hány éves vagy 5?
- Nem, hát nem.. - és elkezdet újra eszevesztül csikizni.
-Jó-jóh megadoh-megado-megadom magam! - erre abba is hagyta.
Oda hajoltam az arcához hogy adjak neki egy puszit, erre ő elfordult és a szájára adtam..
-Alex!
- Úgyan ez csak egy puszi volt. Megigértem hogy nem nyúlok úgy hozzád amíg te azt nem szeretnéd...
- Alex.. - Kérdeztem félve. Nem voltam biztos benne hogy ezt megkérdezhetem. - Te.. Minek viselkedsz velem így?
- Hogy?
-Ilyen gondoskodóan, kedvesen, mint ha nem a foglyod hanem a.. - igen ki akartam mondani.. Mintha a barátnője lennék de inkább elharaptam a mondatot.
-Hisz már elmondtam neked, én bármit megtenék azért hogy az enyém légy !
Csak egy picit kellene segítened..

Beszélgetésünket Alex telefonja zavarta meg.
-Halló? - kérdezte - igen, tessék!? Ki volt a felelős? Őljétek meg?! Máris indulok! -persze ezt mind oroszul mondta - Figyelj Léna.. Akadt egy kis gond a munkával, amit egyedül nem tudnak megoldani de ne aggódj semmi komoly! Ne várj haza, késön jövők, majd feküdj le!
Mennem kell szia! - Mondta s megpuszilta a homlokom - Űhmm képzelem ezt a "semmi komoly "!?
De nem adhattam tudtára hisz akkor rá jön hogy tudok oroszul..
Csak minden rendben lesz vele! B@szus***már aggódok is érte? Mi hiányozhat még!?
....

Éjfélig vártam Alexet de nem jött, kezdtem nagyon álmosodni így halgatva Alex szavaira elmentem aludni.
Hát mitt ne mondjak nem aludtam sokáig..
Hallotam ahogy nyitodik a bejárati ajtó megörültem hogy Alex az, így gyorsan lementem megnézni, de ami ott várt azt biztos nem vártam,hogy megilyedtem e ?
Az enyhe kifejezés...