A maffia választottja / Befejezve

24 - Fejezet Vége?

Léna szemszög

-Angyalkám.. Már délelőtt van..
- Istenem! Jól vagy?
Tehát este elaludtam..
-Mégis hol voltál? - Alex arca hirtelen komor lett - Tudod kicsim, vannak dolgok amik nem rád tartoznak.. - lassan elkezdte az arcomat simogatni.- Fontos vagy nekem, nem akarlak veszélybe sodorni. Elég lesz annyit tudnod hogy munkaügy.
-Megöltél valakit ???
- ANGYALKÁM - Nyomta meg idegesen a szót. - Ez nem rád tartozik, akár tetszik ez neked akkár nem, de nem foglak ilyenekbe beavatni! Ne idegelj engem ! Törődj bele! Ez közel nem egy olyan dolog amit egy nőnek tudni kell !
-Arra célzol..
-Arra célzok - kezdte folytatni hasonló ingerült tónusba, de mikor észre vette hogy könyek gyülekeznek a szemembe sóhajtott egyet, és nyugodtan kezdet el magyarázni mig ölébe vett. - Kincsem hogy ha én ithonról kiteszem a lábam teljesen más ember leszek.
Nem a te Alexed! Nem hinném hogy halgatnád hogy valakinek hogy vágom le a kezét vagy hogy varom össze a száját mert nem tetszett amit mond.
Nem foglak ennek téged ki tenni! A lelkivilágod számomra sokkalta fontosabb!
Én nem vagyok jó ember, de te igen.. Angyalkám én mindent elszoktam neked mondani kivéve a munkaügyeimet!
És ez nem fog meg változni! - kezébe vette arcomat, és csókot nyomot a homlokomra.
-Készítettem neked reggelit az étkezdében várlak, - kiabált már a folyasorol.
...
Alexander szemszög.

-Készítettem neked reggelit az étkezdében várlak.
Semmi sem megy a terveim szerint, valami folyamatosan történik, valaki folyamatosan ki akar rabolni, méghozzá kizárólag a kisebb raktáraimat.
Egy idő után olyan érzés kelt mintha ez az egész figyelem elterelés lenne, valami fontosarol, valami nagyrol.. Oroszország eddig a lábam állat hevert! A hatalmam meginog.
Mindent kipróbáltam hogy kideritsem ki az.. De az illetők profik, semmi jelet nem hagynak maguk után, lenyomozni őket szinte lehetetlen.
És itt jön a kérdés!
Ha ennyire tudják a dolgukat mért érnék be a kevéssel? Tényleg ez lenne a céljuk... Sajnos bármennyire is fájna tudom...
Ezt nem folytathatom, akár mit próbálok kudarcba esek mintha a vak sötétben tapogatóznák.
Léna képes estékig várni rám és aggódni, arról nem is beszélve hogy az idegektől képes vagyok rá ordítani, Pont amikor adott nekem egy esélyt.. Elcsesztem!
Az egészet elcsesztem. Belerántottam a sötétségbe annak reményében hogy ő kihúz onnan. Nem kellet volna elrabolnom, nem kellet volna a szeme láttára ölnöm, nem kellet volna megilyesztenem.. Tönkre tettem, ha nem én most élhetne boldogan! Nem pedig egy olyan roncs mellet mint én..

Léna.. Bár lehetne ez a történet
Happy End.. Bár lehetne közös jövőnk, azt akartam hogy közös legyen a vezetéknevünk..
Hogy mellettem szabad legyen, biztonságban.. Nem adhatom ezt meg neki.. S bár én nem hittem azoknak a szavaknak "Ha szereted elenged" De most mégis el kel engednem.. Habár jól tudom belahalnék a hiányában. De nem lehetek ezúttal önző, már nem. Mert ha szeretsz valakit elengeded. És én szeretem Lénát...
Kérlek majd légy boldog... Mellettem már nem lehetsz biztonságban.

-Kérsz kávét? - kérdeztem kedvesen.
-Igen kérek - mosolygott rám angyali mosolyával.. Mindig angyalnak hívtam hisz számomra a megváltást jelentette.. Csak most tudatosul bennem hogy ma utoljára láttam ezt a mosolyt, utoljára érzem az illatát, utoljára mondom azt hogy szeretem..
- Angyal! Szeretlek.. Ne feled el sose! Szeretlek! Mindig biztonságban leszel.

Léna szemszög

-Alex hova megyünk? - kérdeztem meg miután már fél órája visz a meglepetés helyszínére. De mikor az autó lefékezet hirtelen kaptam sokkot
-Alex hisz ez a reptér..
- Haza mehetsz Léna elengedlek - Istenem! Haza mehetek..
- Köszönöm, istenem! Köszönöm! - ugrottam Alex ölébe miközben szorosan öleltem! - Mikor indulunk?
-Léna csak te mész.. Én maradok.
- Oh.. És akkor meddig? Egy hétre? Kettőre? Mikor jövök vissza?
- Örökre.. Sajnálom kicsim.. De te nem jöhetsz vissza. - mondta komor hangon.
-Alex.. Én nem hagylak el ezek után! Hogy merészeled? Elraboltál! Kétszer is! Szeretlek Alex! Ne tedd ezt , ne törj össze szükségem van rád! Teljesíteted a gyerekori álmaimat, nem.. Nem hagyhatsz el..
-Sztyopát holnap elviszik neked.. Sajnálom kincsem.. - suttogta majd inttet az egyik őrnek. Már csak arra lettem figyelmes hogy a talaj eltávolodik a lábamtol míg én őrült módjára ordítok.
-Alex! Alex! Kérlek.. - sírtam - SZERETELK ALEX! NA HAGYJ EL.. KÉRLEK! KÉRLEK! ALEX!!! ALEX! - Kezdtem el kapálózni örült módjára, de tudtam reménytelen.
Ekkor tudtam meg mit jelent rossz emberbe beleszertni.- Szeretlek Alex.. - suttogtam, megtőrten, megalázva, reményt vesztettetve.

Írói utószó: Sziasztok végre meghoztam az új részt, első sorban szeretném mindannyiotoknak megköszönni a sok megtekintést. Másodszora pedig.. Mi a véleményetek? Ki is lehetne a tégla? Ha egyáltalán tégla.. És mi a véleményetek Alex és Léna kapcsolatáról? Számukra is meg van a Heppy End?